Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 3. (1936-1937)
1937 / 3. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
közben élménnyé téve költői szépségeit, kitartó hevülettel fordította le nyelvünkre. 1866-ban végre megjelenhetett a világirodalom e remeke kristályos magyar megszólalásban, melyhez fogható a legnagyobb irodalmakban is aligha akad. Bérczy Károly, aki Nógrádmegye szülötte s Madáchnak kortársa és barátja volt, e mű fordításával halhatatlan érdemet szerzett. Költőóriást szólaltatott meg s az a hang, szó, ütem, mellyel szívünkbe varázsolta Anyegin Eugén szépségeit: kongeniális elmének művészi terméke, időálló alkotás, hisz ma már hetven éves és még teljesen üde és friss. Bérczy Károly a magyar Anyeginhez írt életrajzi vázlatban többek közt ezt írja Puskinról: „...minden költeményét nemzeti levegő, nemzeti zamat lengte át;... nagyobb műveiben az egész ország, mintegy költői tükörben látta magát hibáival, erényeivel, gyarlóságaival;... könynyű, biztos kézzel festett alakokat, melyeken a tiszta orosz jelleget mindenki felismerte s dalolt érzelmeket, melyek minden orosz érzelmeivel közösek;... főkép kisebb, lantos költeményeivel a nép szívébe dalolta be magát.“ Bérczy Károly ezen felismerésében örök igazságok szólnak a költő-feladatról, szólnak a mához és az eljövendő messze korokhoz, akárcsak remek fordításának klasszikus magyar nyelvezetében a Puskin: Anyeginje. A PETŐFI-HÁZ Egy öreg lámpa, mely ma is világít. Hegedűs Lóránt tiszteleti tagunk Pekár Gyula elnökhöz a következő levelet intézte: „Nagyemlékű, szeretett nagynéném, Feszty Árpádné hagyatékából Feszty Masa kedvessége folytán birtokomba jutott egy keleti lámpakészlet és ahhoz tartozó rézművű felszerelés, mely nagynéném és Feszty Masa bizonyítása szerint Laborfalvy Pózának volt a tulajdona. Szerény nézetem szerint az ilyen ereklyék legalkalmasabb megőrző helye a Petőfi Társaságtól kezelt Petőfi- Jókai múzeum, ezt az ereklyét tehát tisztelettel felajánlom a Múzeum részére stb.“ Az ereklyelámpát már el is helyezte gondnokunk, Gáspár Jenő a Petőfi-házban, a Jókai szobában. Ott függ s habár rég elillant már belőle az olaj, úgy érezzük, hogy most is világít még reánk, korunkra, a régiek GAZDAGODÁSA helyébe jött új emberek lelkébe. Mintha látnák ülni alatta a Nagyasszonyt, ki tán valamely nagy színpadi sikerének tanulmányozza szerepét és egyszerre csak ott terem oldalán a szomszéd szobából, kezében gyöngybetűivel teleírt papiroslappal, fején selyem házisapkával a nemzet ünnepelt írója s felolvas egy részletet abból, amit most ír, mert tán kételyei merültek föl s kéri első olvasójának becses véleményét. Meghallgatja, mert sokat adott rá mindig. Az ereklyéért fogadja Hegedűs Lóránt t. tagunk a Társaság köszönetét. Vasberényi Géza, az ismert Nagykovácsy-cég cégvezetője örök ajándékképen elküldötte a Petőf-háznak a Takács Ödön szobrászművésztől készített Petőfi-mellszobrot. Ajándékáért fogadja ő is a Petőfi Társaság köszönetét. De kapott a Petőfi-ház könyvtára