Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. (1937-1938)
1938 / 2. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
tőn Társaság elhivatott elnökének állásfoglalása. Aki annyira tudja, mint mi, a Petőfi-kultusz tudatos katonái, mit jelent a Ma zűrzavarában a magyarságot összefogó ezen kultusz, melyben Társaságunk ereje oly tiszteletreméltó szándékkal megnyilvánul, az tud szívből örülni e szavak jelentőségének és igaz értelmének. Úgy érezzük, hogy a Petőf Társaság a fényes nagyok nyomdokain új lépésekkel ismét előbbrre fog menni. PETŐFI KULTUSZA Kolozsvárott, Kibédi Sándor újságíró: Szeptember végén címmel „költői elbeszélést" írt 3 felvonásban, 7 képben s az nyomtatásban is megjelent: Kolozsvárott 94 lapon. „Tizenegy esztendeig hordtam magamban ezeket a dolgokat, írja különös egyéni nyomatékkal a szerző, a nyáron pedig megírtam azt a Szeptember végén-t és benne azt a Pila Anikót, aki Petőfi e legszebb versének ihletője volt.“ Mi úgy tudjuk, az irodalomtörténet és az egész világ is úgy tudja, hogy a Szeptember végénnek ihletője Szendrey Júlia volt, nem pedig a nevezett Pila Anikó, a költői cigányleány, aki élt ugyan, de akinek állítólagos Petőfi-szerelméről egyetlenegy komoly adat sem maradt fönn s ha kering erről némelyes mendemonda, annak előidézője főkép Jókai egyik 1876-ból való verse, mely azonban teljesen a fantázia s a romantika merész szüleménye volt. Az Erdélyi Múzeumban, melyet György Lajos kolozsvári tagunk szerkeszt, Kristóf György szintén kolozsvári tagtársunk, az ottani egyetem magyar nyelv- és irodalmi tanára, egy 28 oldalas esszében, Gyulai Pálra emlékeztető esztétikai lendülettel, valósággal szétszedi Kibédi Sándor téves és ízléstelen felfogását, megírván a Szeptember végén-nek gyönyörű méltatását. A koltói cigánylányról pedig azt mondja, hogy „már Jókainál is alkalmas arra, hogy a nyílt valóságot elhomályosítva, a Petőf tiszta egyéniségére árnyékot vessen. Költői színjátékunk pedig már nem is csak afféle alkalmat adó indíték, hanem kész vétek. Petőfi jellemének és költészetének ízléstelen rongyokba való burkolása, beszennyezése. Még vékony mentségül is alig lehet Jókaira hivatkoznia. A mások tévedése nem igazolója a költészetben sem az utóbb elkövetett ízléstelenségnek, vagy éppen bűnnek. Tiltakozik ellene az irodalomban is kötelező morál, az irodalmi erkölcs és felelősségérzet. A művelt ízlés.“ Nekünk igaz örömünk, hogy kolozsvári tagtársaink megvédik ott Petőfi szeplőtelen szellemét. Az önkényes, valótlan elferdítésekkel szemben pedig a Petőfi-Társaság a leghatározottabban tiltakozik. A második Petőfi-cikk a Tükör ezévi novemberi számában (V. évf. 11. sz.) jelent meg Illyés Gyula tollából, Petőfi halála címén. A folyton felmerülő Petőfi-legendákkal szemben főleg a segesvári csatában jelenlevő szemtanú, Lengyel József orvos ismert adataira és báró Heydte osztrák ezredesnek Albrecht főherceg felszólítására írt jelentésére támaszkodva a szerző is kimutatja, hogy Petőfi a fehéregyházai csatasíkon esett el s ott van eltemetve a közös sírban. Heydte ezredes hivatalos jelentése, mely Petőfi halála után csak 80 évvel s * 113