Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. (1937-1938)

1938 / 2. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

tőn­ Társaság elhivatott elnökének ál­lásfoglalása. Aki annyira tudja, mint mi, a Petőfi-kultusz tudatos katonái, mit jelent a Ma zűrzavarában a ma­gyarságot összefogó ezen kultusz, melyben Társaságunk ereje oly tisz­teletreméltó szándékkal megnyilvánul, az tud szívből örülni e szavak jelen­tőségének és igaz értelmének. Úgy érezzük, hogy a Petőf­ Társaság a fé­nyes nagyok nyomdokain új lépések­kel ismét előbbrre fog menni. PETŐFI KULTUSZA Kolozsvárott, Kibédi Sándor újság­író: Szeptember végén címmel „köl­tői elbeszélést­" írt 3 felvonásban, 7 képben s az nyomtatásban is megje­lent: Kolozsvárott 94 lapon. „Tizen­egy esztendeig hordtam magamban ezeket a dolgokat, írja különös egyéni nyomatékkal a szerző, a nyáron pe­dig megírtam azt a Szeptember vé­­gén-t és benne azt a Pila Anikót, aki Petőfi e legszebb versének ihle­­tője volt.“ Mi úgy tudjuk, az irodalomtörténet és az egész világ is úgy tudja, hogy a Szeptember vé­génnek ihlető­je S­zendrey Júlia volt, nem pedig a ne­vezett Pila Anikó, a költői cigány­leány, aki élt ugyan, de akinek állí­tólagos Petőfi-szerelméről egyetlen­egy komoly adat sem maradt fönn s ha kering erről némelyes mende­monda, annak előidézője főkép Jó­kai egyik 1876-ból való verse, mely azonban teljesen a fantázia s a ro­mantika merész szüleménye volt. Az Erdélyi Múzeum­ban, melyet György Lajos kolozsvári tagunk szer­keszt, Kristóf György szintén kolozs­vári tagtársunk, az ottani egyetem magyar nyelv- és irodalmi tanára, egy 28 oldalas esszében, Gyulai Pálra emlékeztető esztétikai lendülettel, va­lósággal szétszedi Kibédi Sándor té­ves és ízléstelen felfogását, megírván a Szeptember végén-nek gyönyörű méltatását. A koltói cigánylányról pedig azt mondja, hogy „már Jókai­nál is alkalmas arra, hogy a nyílt valóságot elhomályosítva, a Petőf tiszta egyéniségére árnyékot vessen. Költői színjátékunk pedig már nem is csak afféle alkalmat adó indíték, hanem kész vétek. Petőfi jellemének és költészetének ízléstelen rongyokba való burkolása, beszennyezése. Még vékony mentségül is alig lehet Jó­kaira hivatkoznia. A mások tévedése nem igazolója a költészetben sem az utóbb elkövetett ízléstelenségnek, vagy éppen bűnnek. Tiltakozik el­lene az irodalomban is kötelező mo­rál, az irodalmi erkölcs és felelősség­­érzet. A művelt ízlés.“ Nekünk igaz örömünk, hogy ko­lozsvári tagtársaink megvédik ott Petőfi szeplőtelen szellemét. Az ön­kényes, valótlan elferdítésekkel szem­ben pedig a Petőfi-Társaság a legha­tározottabban tiltakozik. A második Petőfi-cikk a Tükör ez­­évi novemberi számában (V. évf. 11. sz.) jelent meg Illyés Gyula tollából, Petőfi halála címén. A folyton fel­merülő Petőfi-legendákkal szemben főleg a segesvári csatában jelenlevő szemtanú, Lengyel József orvos is­mert adataira és báró Heydte osztrák ezredesnek Albrecht főherceg felszó­lítására írt jelentésére támaszkodva a szerző is kimutatja, hogy Petőfi a fehéregyházai csatasíkon esett el s ott van eltemetve a közös sírban. Heydte ezredes hivatalos jelentése, mely Petőfi halála után csak 80 évvel s * 113

Next