Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 5. (1938-1939)
1938 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
A PETŐFI-TÁRSASÁG ÉLETE A PETŐFI-KULTUSZ A fehéregyházai csatasíkon, július 31-én, Petőfi halálának 89. évfordulóján, mint minden évben, most is hatalmas zarándoksereg jelent meg, hatezer főnyi ember. Levett kalappal, megindult szívvel álltak a közös sír előtt, hogy a minden valószínűség szerint ott eltemetett költő hamvai fölött ünnepeljék halhatatlan emlékezetét. A lángszellem győzedelmét és fensőbbségét, a földiség múlandó gondolatával szemközt , mert amaz, mint az istenség része, időnként leszáll közénk, hogy nemzeteknek, népeknek súlyos, sötét napokban vezércsillaga legyen. Hatezer ember tisztelgett Petőfi sírjánál s mint a híradás jelezte: a magyarok tömegében románok és szászok is megjelentek. Az ünnepi szónok, Lévay Lajos udvarhelyi tanár: „magyar véreim és idegenajkú embertestvéreim“ megszólítással illette a megjelenteket, mondván a többi közt: „Petőfi élete a legáldottabb magyar testamentum mindenki számára, szent örökség és megvásárolhatatlan gazdagság, a magyar élet aranykapuja, mennyországa és éneke, a magyar becsület. Petőfi ismeretlen sírja azért fekszik itt a fehéregyházi síkon, hogy sírjánál találjanak egymásra a itt együttélő népek és ismerjék meg egymást.“ A hat kilométernyi távolságban fekvő Segesvár is ünnepelt és utcáin karszalagos rendezők százai segítették az elvonuló zarándokokat. Karszalagjukon csak egyetlen szó állt: Petőfi. De ünnepelt Budapest is július 31-én, midőn a Bajza-utcai Petőfiház ablakait kigyujtotta s a lapokban előzőleg megjelenő hírre a közönség sorából igen sokan jelentek meg a Bajza-utcai ház előtt. Elvonulásuk néma, de ünnepi hódolat volt. Szülőhelye a költőnek. Kiskőrös szintén kivette részét gazdag megemlékezéssel és ugyanezt cselekedte a lapok nagy része, valamint a Rádió is. A viruló Petőfi-kultusz beszámolójában meg kell emlékeznünk Petőfi költményeinek kétrendbeli fordításáról. Az egyik dr. Landgraf Lőrincé, mely ezen a nyáron jelent meg. A soproni születésű orvosdoktornak körülbelül húszévi munkaeredménye a szép kiállítású, testes kötet, mely Petőfi valamennyi költeményét tartalmazza. Az érdemes szerző megküldötte művét a Petőfi-háznak, amit ezen a helyen hálás köszönettel nyugtázunk. A fordítás kiválóságáról most nem beszélhetünk itt, de annyit kijelenthetünk, hogy a rendkívüli odaadással, tehetséggel és lelkiismeretességgel átültetett mű nyeresége a gazdag Petőfi-irodalomnak is; figyelemmel fogjuk tanulmányozni, esetleg meg is emlékezünk majd róla egy felolvasás keretében. A második Petőfi-fordítás Silvino * 514