Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)
1940 / 2. szám - Ifj. Hegedüs Sándor: Jókai (Tanulmány)
mája, egy peremét megnyert, de minthogy abban az időben az ügyvédnek magának kellett exekválni az alperest, ezt már nem tudta végrehajtani és végleg az irodalomra vetette magát. Szerencséje volt, hitvese, aki, mint a Nemzeti Színház nagy tragikája, ismerte a világirodalom remekműveit, tanácsaival felemelte a magasabb irodalmi gondolatvilágba. Megvádolták néha azzal, hogy mint regényíró idealista volt. Ez ugyan vádnak nem megszégyenítő, de nem fogadható el. Hogy rendkívüli alakokat, szokatlan helyzeteket rajzolt, az nem teszi sem a tárgyat, sem az egyént lehetetlenné. Ő azokkal együtt élt, azokkal az alakokkal, akiket megörökített és ami exorbitáns fantáziának látszik, az visszaemlékező tapasztalat többnyire. Jókai tulajdonképen egy új műfajt teremtett, a meseregényt. Azt a regényt, amely Nyugatról jött, ő átalakította ezeregyéjbeli fantáziájával úgy, mint ahogy kelet meséi szólnak. De az nem azt jelenti, hogy ő nem az életet adta,sőt azoknak az érdekes különleges alakoknak az értékét adta, ő, akik ennek az érdekes országnak, melyet Magyarországnak hívunk, körötte éltek. Ötvenéves jubileuma alkalmával írott önleírásában nagyon jól mondja ő: „Én jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalútjaikon és futottam vesztett csaták után futóbetyárok vezetése mellett úttalan mocsarakon, pusztákon keresztül. Ott voltam Bécs város és Buda ostrománál, a bombák tűzijátéka közepette láttam egy rombadőlt világot fejemre szakadni Világosnál, mikor a Habsburgok az orosz cár segélyével leverték Kossuth forradalmát és Görgey tábornok negyvenezer magyarral letette a fegyvert, részt vettem egy elnyomott nemzet halálveszélyes konspirációiban és az 1867-es kiegyezés után, mikor Ferenc József kibékült a nemzettel és megkoronáztatta magát, akkor részesültem a koronás király legkegyelmesebb kitüntetéseiben. Voltam szegény ördög, aki gyerekeket tanít magyar nyelvre havi 2 forintért. Viseltem a sors minden csapását s élveztem minden kedvezését. Volt a nyakamon kötélhurok, mikor a forradalom után halálraítéltek és érdemrend szalag, melyet királyom adott. Hullott a fejemre a dicsőités arany virágpora s a rágalomassá foetidája. Voltam szeretve s voltam gyűlölve, mint talán senki más. Ezért a saját életem színének keresztül kell sugározni a munkáimon!“ Ez a legjobb meghatározás, amit ő önmagáról mond. Az ő életén át s ennek az országnak az életén át lehet csak megérteni azt a műfajt, amelyet ő nyugati mintára a kelet mesék fantázia 92.