Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)
1940 / 4. szám - Baja Mihály: Versek (Csokonai szól, Csokonai hattyúdala Lillához)
Csokonai hattyúdala Lillához Lilla, lelkem messzetünő Tündér szárnyaban repülő Hajnalálma, merre vagy? Ím, reményim szép virágát, Száz mosolygó rózsaágát Összetépte már a fagy. Jártam kedvező szelekkel És megvívtam árvizekkel S most hajótörött vagyok. Lélekvesztő deszkaszálon Úsztam által száz halálon S most a partra roskadok. Tört reményem, árbocára Mint haladó utoljára Vontam drága, szép neved: Hátha szánva rám tekintnek, Megbocsátnak és megintnek Kedvedért az istenek. Jaj, hiába, veszve minden, Ifjúságom, drága kincsem, Amivel csak bírtam én, Mit pazarlok dús kezekkel, Már mit érnék mindezekkel, Ha te nem lehetsz enyém? Látod, én már összetörtem, Láztól, kíntól meggyötörten Fekszem a ravatalon, Hívlak réveteg szemekkel, Jöjj, te fogd le szép kezeddel, Itt a végső alkalom. Ámde nem jössz. Míg daloltam. Ott voltál a sóhajomban, Bíbor álmaim hegyén. Egy szavadra felszökeltem, Egy világot átöleltem S nincs számomra több remény? Húros kobzom összetépve, A halál füzében égve Száll utolsó sóhajom, Oh, ha lelked ráfigyelne: Szép neved csendül ki benne, Lillám, édes angyalom.