Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)

1940 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

színházi világ több diadalt látott szer­zője; Szitnyai Zoltán, a művészettel dolgozó termékeny regényíró; Szállási Zsigmond, a szellemes és finom tollú novellista; Terescsényi György, a sze­gedi homok embereinek művészkezű ábrázolója; Török Sándor, a színes és érdekes embersorsok regényírója; Vályi Nagy Géza, a lendületes katona­költő; Voinovich­ Géza, a Kisfaludy - Társaság elnöke, az európai művelt­ségű esszéista és a lélek legfinomabb rezgéseit lekottázni tudó novellaíró; Végvári, Erdély költője és Zádor Ta­más, a régi latin világ szerelmese. A Társaság tiszteletbeli elnöke Her­­czeg Ferenc, s tiszteletbeli tagjai: Csengery János, Hegedűs Lóránt, Ho­­ránszky Lajos, József kir. herceg, Jó­zsef Ferenc kir. herceg, Kéky Lajos, Kiss Ferenc színművész, Kornis Gyula, Kovács Sándor pils­ék, Lőrinczy György, Pap Károly, Preszly Elemér, Raffay Sándor püspök és Szász Károly. A Petőfi­ Társaságnak könyvkiadó­­vállalattal is kellene rendelkeznie, eh­hez azonban nem segítettek hozzá a mostoha viszonyok. Írói révén azon­ban melléje került a Singer és Wolf­ner Irodalmi Intézet, mely már Jókai Mórnak is kiadta néhány művét, s ki­adója volt Herczeg Ferenc, Gárdonyi, Mikszáth, majd később Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Gulácsy Irén, Harsányi Zsolt, stb. munkáinak is. De kevesen vannak a tagok között olyanok, akiknek több-kevesebb művét ne adta volna ki a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet. A mértani szabály szerint a párhuza­mosok csak a végtelenben találkoznak. Ez alól a szabály alól hirtelen egy kivételt is tudunk említeni: a Petőfi­ Társaság és a Singer és Wolfner Iro­dalmi Intézet párhuzamosát. Ez a két párhuzamos egymástól teljesen függet­lenül, s különböző időben indult, de éppen azért, mert pályájuk közös eszme jegyében, s azonos cél érdeké­ben fut, találkozniuk kellett egymás­sal. A közös eszme, s azonos cél: a nemzeti irodalom felkarolása, erősí­tése és diadalra juttatása. Évtizedeken át kapocs nélküli kap­csolat állt fenn a Petőfi-Társaság és a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet között. Az utóbbi időben azonban a látható kapcsolat is létrejött a Magyar Regények sorozatának formájában, mely a Petőfi-Társaság pártoló tagjainak évi tíz kötetből álló tagilletménye, s melynek a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet a kiadója. A Magyar Regények könyveinek írói túlnyomóan a Petőfi-Társaság tagjai, s amennyiben nem azok, olyan írók, akik a Petőfi-Társaság tagjai is le­hetnének. Mert tollukat azonos szellem vezérli, eszméik közösek, s lélekben magyarok. Az 1940. évi sorozat egyik kötete: Herczeg Ferenc Horkaynéja. A legna­gyobb élő magyar író egyik legszelle­mesebb, bölcsességgel és mély, humor­ral telített műve. A második kötet Tömörkény István Napos tájak című könyve, a már néhaivá lett népies írónak a magyar paraszt testéből és lelkéből faragott alakjaival. A harma­dik és­ negyedik kötet Barabás Gyulá­nál Bolyai János életéből vett regénye lesz, mely miliő már egy nagy pálya­­díjat hozott a tehetséges fiatal író­nak. Az ötödik kötet Dánielné Lengyel Lauráé, s a Hágár a pusztában címet viseli, érdekes társadalmi témával. Lyka Károlynak, a legnagyobb élő esztétikus­nak könyve lesz a hatodik kötet, Ma­gyar mesterek cím alatt, nagy magyar festőkről szóló portrékkal. A hetedik és nyolcadik kötet a «Déryné», Balassa­ Imre tollából, aki életrajzi regények­ben már sok kiválót alkotott. A ki­lencedik kötet Majthényi György műve: Ajándék címen, sok érdekes alakkal és az érdeklődést végig fentartó mű­vészi mesével. A tizedik kötet Csathó 253

Next