Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 6. (1939-1940)
1940 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
színházi világ több diadalt látott szerzője; Szitnyai Zoltán, a művészettel dolgozó termékeny regényíró; Szállási Zsigmond, a szellemes és finom tollú novellista; Terescsényi György, a szegedi homok embereinek művészkezű ábrázolója; Török Sándor, a színes és érdekes embersorsok regényírója; Vályi Nagy Géza, a lendületes katonaköltő; Voinovich Géza, a Kisfaludy - Társaság elnöke, az európai műveltségű esszéista és a lélek legfinomabb rezgéseit lekottázni tudó novellaíró; Végvári, Erdély költője és Zádor Tamás, a régi latin világ szerelmese. A Társaság tiszteletbeli elnöke Herczeg Ferenc, s tiszteletbeli tagjai: Csengery János, Hegedűs Lóránt, Horánszky Lajos, József kir. herceg, József Ferenc kir. herceg, Kéky Lajos, Kiss Ferenc színművész, Kornis Gyula, Kovács Sándor pilsék, Lőrinczy György, Pap Károly, Preszly Elemér, Raffay Sándor püspök és Szász Károly. A Petőfi Társaságnak könyvkiadóvállalattal is kellene rendelkeznie, ehhez azonban nem segítettek hozzá a mostoha viszonyok. Írói révén azonban melléje került a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, mely már Jókai Mórnak is kiadta néhány művét, s kiadója volt Herczeg Ferenc, Gárdonyi, Mikszáth, majd később Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Gulácsy Irén, Harsányi Zsolt, stb. munkáinak is. De kevesen vannak a tagok között olyanok, akiknek több-kevesebb művét ne adta volna ki a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet. A mértani szabály szerint a párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak. Ez alól a szabály alól hirtelen egy kivételt is tudunk említeni: a Petőfi Társaság és a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet párhuzamosát. Ez a két párhuzamos egymástól teljesen függetlenül, s különböző időben indult, de éppen azért, mert pályájuk közös eszme jegyében, s azonos cél érdekében fut, találkozniuk kellett egymással. A közös eszme, s azonos cél: a nemzeti irodalom felkarolása, erősítése és diadalra juttatása. Évtizedeken át kapocs nélküli kapcsolat állt fenn a Petőfi-Társaság és a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet között. Az utóbbi időben azonban a látható kapcsolat is létrejött a Magyar Regények sorozatának formájában, mely a Petőfi-Társaság pártoló tagjainak évi tíz kötetből álló tagilletménye, s melynek a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet a kiadója. A Magyar Regények könyveinek írói túlnyomóan a Petőfi-Társaság tagjai, s amennyiben nem azok, olyan írók, akik a Petőfi-Társaság tagjai is lehetnének. Mert tollukat azonos szellem vezérli, eszméik közösek, s lélekben magyarok. Az 1940. évi sorozat egyik kötete: Herczeg Ferenc Horkaynéja. A legnagyobb élő magyar író egyik legszellemesebb, bölcsességgel és mély, humorral telített műve. A második kötet Tömörkény István Napos tájak című könyve, a már néhaivá lett népies írónak a magyar paraszt testéből és lelkéből faragott alakjaival. A harmadik és negyedik kötet Barabás Gyulánál Bolyai János életéből vett regénye lesz, mely miliő már egy nagy pályadíjat hozott a tehetséges fiatal írónak. Az ötödik kötet Dánielné Lengyel Lauráé, s a Hágár a pusztában címet viseli, érdekes társadalmi témával. Lyka Károlynak, a legnagyobb élő esztétikusnak könyve lesz a hatodik kötet, Magyar mesterek cím alatt, nagy magyar festőkről szóló portrékkal. A hetedik és nyolcadik kötet a «Déryné», Balassa Imre tollából, aki életrajzi regényekben már sok kiválót alkotott. A kilencedik kötet Majthényi György műve: Ajándék címen, sok érdekes alakkal és az érdeklődést végig fentartó művészi mesével. A tizedik kötet Csathó 253