Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 7. (1940-1941)

1941 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

nak kiigazításával érdemkönyvre mélta­tott» — írja a bíráló némi kis nyelvi hibával (méltatott helyett méltattatott kellett volna). Mikor Petőfi és Jókai országos iro­dalmi névhez érkezett, olyan példátlan verstermelés indult a pápai kollégium­ban, hogy az eddigi heti ülések mellé még pótülést is kellett iktatni — még ez sem volt elég a versek felolvasá­sára. Később a Képzőtársaság fokozato­san áttért a képzőművészetek ismerteté­sére is. — Állíthatom, — mondja dr. Szabadi — hogy a Képzőtársaság mindig kap­csolatot tartott az általános koreszmék­kel. A reformkorszakban például ez a pályatétel serkentette a kollégiumi ifjú­ságot: «Miben áll honunk egyéb or­­szágoktóli hátramaradása, mik ezen hátramaradás okai?» A mai idők azon­ban mást kívánnak, örömmel állapítha­tom meg, hogy a kollégium növendé­keinek tekintélyes része a nép fiai kö­zül kerül ki. Ennek megfelelően, ma elsősorban a falukutatás foglalkoztatja a Képzőtársaságot. Íme ilyen című pá­lyatételeken dolgozik most a pápai kol­légium ifjúsága: «Mit, hogyan és mi­kor dalol a falu?» «Hogyan gyógyíta­nak a falumban?» «Falum gazdasági és társadalmi viszonyainak alakulása az utolsó öt­ven esztendőben.­ Március 24-én országos lelkesedés, Budapest székesfőváros harangjainak ün­nepi kongása és ágyúdörgés közben tért haza a moszkvai Kremlből 56 megtépett honvédzászló. A szabadság­­harc dicsőséges napjainak ezek a meg­ható emlékei Világosnál hajoltak a porba, a túlnyomó orosz hadsereg előtt. Hogy most, 92 esztendő után, a zászlók, a magyar szabadságharc nagy nemzeti erőfeszítésének tanúi hazatértek és meg­hajoltak sok diadalmas csata lánglelkű hadvezére, Görgey szobra előtt, a Pe­­tőfi­ Társaság nevében erről a helyről is köszöntjük őket, mint azokat a lo­bogókat, amelyeknek szárnyrakelésében, diadalmas csattogásában nagy része volt Petőfi lelkesítő szellemének is. Ő is ilyen honvédzászlók alatt küzdött s ilyen honvédzászlókért folytatott, véres csatában ragadtatott el földi szemeink elől, mint valami újkori Romulus, aki­nek nagysága nem fért be a halál kö­zönséges keretei közé. A honvédzászlók hazatérésének végső állomásánál, Gör­gey Arthur szobra előtt, tagtársunk, vi­téz Somogyváry Gyula mondott köl­tői szavakkal köszöntőt. Petőfi költészetének szelleme szólalt meg március 31-én a Magyar Miczkie­­wicz Társaságban, ahol Bevilaqua-Bor­­sody Béla dr. tartott előadást az 1848- iki galíciai parasztlázadás és Petőfi len­gyel vonatkozású költeményei címmel. A felolvasó azt mutatta ki előadásában, hogy milyen hatással voltak az 1846- iki párisi, poznani és krakói lengyel mozgalmak, valamint a felvidéki vár­megyék állásfoglalása Petőfi lengyel vo­natkozású költeményeire. Babay József tagtársunk legutóbb Pá­pán olvasott fel Petőfi és Jókai egy­kori kollégiumában. A pápai főiskola Petőfi vándorlásainak adatait összegyűj­tötte és térképbe foglalta. A térkép egy példányát Babay Józsefnek aján­dékozták, aki viszont a Petőfi-Háznak adta az igen értékes, irodalomtörté­neti szempontból fontos adatokat tar­talmazó útirajz összeállítást. Nem lenne teljes a Beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg arról, hogy az idei könyvnapok alkalmával ismét for­galomba kerültek Petőfi Sándor összes versei az Athenaeum klasszikus kiadvá­nyainak sorában. Az összes versek ára kötve 4 pengő 80 fillér volt. Ugyan­csak a könyvnapra jelentek meg Petőfi Útirajzai az Officina-könyvtár negyedik számaként. A könyvnapi kiadvány ára 1 pengő 40 fillér volt, 250

Next