Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 7. (1940-1941)
1941 / 4. szám - Sik Sándor: Dugonics emlékezete (Tanulmány)
közé, eljárt a sumerok (a szegedi hajóácsok) műhelyeibe, beszélgetett az embereikkel, figyelt és jegyzett. Ennek a munkának eredménye a Példabeszédek és Jeles Mondások hatalmas kötete. De ennek gyümölcse regényeinek jóízű, sok helyen ma is élvezhető, a történeti érzékkel bíró számára egyenesen inyencfalatokkal gazdag nyelve. íme, Dugonics, a magyar szellemi néprajz őse! # Csokonai Vitéz Mihály, aki gyalog zarándokolt el Pestre, Dugonics látogatására, Dugonics Oszlopa c. költeményében leír egy márványoszlopot, melyet a magyar Helikon tövében látott. Sok helyen a kövön Árpád, Tokszus, Zoltán Triumfált az idő elmúlandó voltán. Sok dicső őseink nevei új fényben kezdettek ragyokni e nagy építményben. Ezek között látszott a főtiszteletű Dugonicsnak metszve néhány arany betű, Melyet a hív magyar kezek így metszenek: A Haza. Dugonics. András. Nagy. Nevének! Szemét sok hazafi könnyekkel áztatta, Sok hév indulatok buzogtak alatta. Azok közt bennem is az összeolvadott Szív sok hátadatos könnyekre fakadott. Tiszteltem, nagy tudós ennyi érdemedet, S hazafi csókokkal értetvén tégedet, A magyarok kegyes istenét imádtam, Hogy ily magyar szívű hazámfiát láttam. Szemléljétek. Késő Unokánk. Fiai! A. Nagy. Dugonicsnak. A Hív. Csokonai! E szavaknál méltóbbakkal a hív Petőfi-Társaság sem áldozhat emlékének! * 236