Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 7. (1940-1941)

1940 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

A PETŐFI-TÁRSASÁG ÉLETE PETŐFI KULTUSZA A Petőfi-Társaság esztendők óta iro­dalmi évadját mindig a Petőfi kultusz két fontos dátumának jegyében szokta kezdeni. Az egyik dátum Petőfi halálá­nak évfordulója, a másik pedig az egyik legszebb magyar költemény, a Szeptem­ber végén-nek születése. Az idei nyáron, július 31-én volt 91-ik évfordulója an­nak, hogy Petőfi a segesvári csata­téren örökre eltűnt a halandó szemek elől. Ezt az évfordulót ez idén is igen szép megemlékezésekkel ünnepelte meg az anyaországi és a megszállt területe­ken lévő magyar sajtó. A Petőfi­ Társa­ság az évfordulón koszorút helyezett el a költő dunaparti szobrán, este pedig egy óra hosszáig kivilágította a költő­ről elnevezett Bajza-utcai házat, a Pe­tőfi- és Jókai-múzeumot. Kegyeletes megemlékezésről érkezett hozzánk hír Kiskőrösről is, a költő szülővárosából és Segesvárról, ahol minden esztendőben meg szoktak emlékezni a fehéregyházi csatasík nagy hősi halottjáról. A Szeptember végén-nek, amely 1847 szeptemberében Koltón született, most ünnepeljük 93-ik születési évfordulóját Mostani megemlékezésünket az öröm hangjai szövik át, mert az augusztus 30-iki bécsi döntés következtében vissza­jutott az anyaországhoz északkeleti Ma­gyarország és Erdély egy része a Szé­kelyfölddel. Csupa felejthetetlen ma­gyar városnév bukkan fel egyszerre hu­szonkét esztendő borzalmas távolságából: Nagyszalonta, Nagykároly, Szatmárné­meti, Nagybánya, Erdőd, Koltó, Kolozs­vár; csupa olyan hely, ahol a költő is megfordult s ahol életének legszebb és leggazdagabb idejét töltötte Szendrey Júlia közelségében és oldalán. Az em­beri boldogság e ragyogó városnevei mellett visszakerültek a Székelyföld vár­megyéinek örökké emlékezetes helye is: Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csík­szereda, Kézdivásárhely, Bereck, Sepsi­­szentgyörgy, Kökös, ahol Bem oldalán a hős katona, a 48-as honvédsereg őr­nagya tartózkodott, örökre megszentelve emlékével a városokat és az apró szé­kely falvakat hosszú-hosszú sorban egész Székelykeresztúrig, ahol 1849 júliu 31-én reggel a vendéglátó ház lakóinak csodálatos megértéssel még elszavalta az «Egy gondolat bánt engemet» s elindult a fehéregyházi csatatérre, ahol alig 12 óra múlva örökre eltűnt. Most, hogy megértük ismét azt, amiről ő egyik legszebb költeményét, a két ország ölel­kezését írta, örömtől duzzadó szívvel soroljuk fel azokat a helyeket, ame­lyek az ő lábanyomát őrzik és vissza­kerültek hozzánk, azzal a fogadalommal, hogy a Petőfi­ Társaság legszebb köte­lességének tartja felkutatni a huszonkét­­éves megszállás alatt elkallódott Petőfi­­emlékműveket s azoknak újra felállítá­sát szorgalmazza és szomorúan gondo­lunk arra, hogy az új határ mögött még sok olyan hely van, ahol Petőfi meg­fordult. De törhetetlen hittel hiszünk abban, hogy amint most huszonkét esz­

Next