Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 9. (1942-1943)
1943 / 4. szám - Hegedűs Loránt: Jókai és kora (Tanulmány)
dig közel van lelkéhez, ennek dacára, politikailag a Deák korszakba élte be magát. Társadalmi és ipari kérdések iránt az egyetlen érdeklődése a „Fekete gyémántok“-ban mutatkozik, ahol Berend Iván a mérnök technikai találmányok megoldásával foglalkozik. De soha sem érdekelte Jókait tényleg a szociális kérdés, eziránt semmi érdeklődést nem mutat fel sehol. Ez azt jelenti, hogy abban a korszakban a szocializmus még nem tudott annyira kialakulni, hogy Jókait érdekelte volna. A Jókaizmus még ránézve nem érkezett el, a jövő szociális problémái közé. Ezzel szemben látszik, hogy a gentry társadalom minden alakja egyúttal Jókai alak is, mert ez saját fajtájának belső tükre és küzdelme. Hogy Jókainál annyira elhalványodnak a szocializmus és annak következményei, ez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy ő megint önmagát misztifikálta és mert a szocializmusra még nem volt hely magában Jókai lelkében, ezért hiányzik az ő munkáiból ez! Ön jól tudja, uram, hogy Jókai humora oly gazdag, hogy az egész nemzedéket el tudta látni tárházának gazdagságával. A magyar irodalom ezekből a termésekből születik meg és voltaképpen akkor kezd kiszáradni, amikor egész nemzedékünk fáradt és fanyar lesz, ami egyúttal azt is jelenti, hogy igazi költészet helyett problémákat hoz az olvasónak s mihelyt ezt megteszi, elveszti az igazi Jókaizmust. Azért mondom önnek, bárki akar foglalkozni Jókaival, annak ragaszkodni kell össz-alakjainak önállóságához és az irodalomban az történt, hogy irodalmunk másik nagy zsenijét, Petőfi Sándort, túl közel hozták Jókaihoz, s ezáltal elhomályosultak Jókai teljesen önálló arcvonásai. Különös dolog ez, de annak aki sorra veszi Jókai műveit és úgyszólván programmot állít munkái elé, annak hozzá kell szokni ahhoz, hogy mindenik Jókai regénynek, belső története is van, ami aztán vagy politikává vagy szerelmi kalandokká alakul át és ez adja éppen izgató érdekességüket. Ő maga nem tud megszabadulni saját kalandjaitól, amelyek miatt a kritika annyiszor megtámadta. De ő nem tehet erről, ezek nélkül az ön kalandok nélkül művei nem jönnek létre. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a belső kalandok mindig ott lappanganak a regény terveiben, még akkor is, amikor voltaképpen nem is akarna politikát belekeverni. Érdekes például az, hogy legizgatóbb történeti alakja Görgey, a történelemben nála lassankint valóságos regényhőssé