Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 9. (1942-1943)

1943 / 4. szám - Hegedűs Loránt: Jókai és kora (Tanulmány)

JÓKAI ÉS KORA ÍRTA: HEGEDŰS LÓRÁNT Hegedűs Lóránt, a Petőfi-Társaság tiszteletbeli tagja, 1943 január 1-én elhunyt. Irodalmi hagyatékában maradt Jókai és kora című tanulmánya, amelyből az első fejezet készült el teljesen és a második fejezetből néhány sor. Öccse, ifj. Hegedűs Sándor, a Petőfi­ Társaság februári felolvasó ülésén mutatta be Hegedűs Lóránt hátrahagyott tanulmányát a következő bevezető szavakkal: Mélyen tisztelt Társaság! Igen tisztelt Közönség! Mély meg­hatottsággal állok Önök előtt. Elhoztam ide az én imádott Lóránt bátyám utolsó írását. Ebben búcsúzik ő Jókai Mórtól, akinek legkedvesebb öccse volt, ebben búcsúzik ő a Petőfi­ Társaságtól, melyet annyira szeretett és ebben búcsúzik ő az ő közönségétől, mely őt rajongásig szerette. Nagy testi fájdalmai mellett, karosszékben, párnák között ülve diktálta utolsó munká­ját, melynek „Jókai és kora“ a címe. Nagyvonalú művet tervezett, a töre­dék elárulja szándékát, de nincs senki, de senki, aki ezt befejezni képes lenne. Azóta ő átlépett a fekete küszöbön és betette maga után azt az ajtót, amelynek csak egyik oldalán van kilincs. Utolsó írása itt van kezeim között, hallgassák meg, hogyan szól ő Önökhöz, mégegyszer, utoljára! ELSŐ FEJEZET. Fáradtan jöttem haza a hivatalomból, mikor egy úr nagyon sürgősen akart beszélni velem. A következő eszméje támadt, hogy Jókairól ír ő egy könyvet, amelynek a célja az, hogy a magyar közéletet voltaképpen úgy mutatja be, hogy az Jókai alakokban jelennék meg. Pl. szerinte a „Kőszívű ember fiai“ tel­jesen magukon viselik a későbbi korszakokban is Jókai figuráit. Voltaképpen mindezekben a regényekben a magyar közélet úgy­szólván Jókaivá alakul át és még a politikai harcokon is Jókai lelkivilága tükrözik mindig vissza. Egyetlen alakját sem lehet „Jókai-izmus“ nélkül megérteni és lassanként azok mind átala­kulnak a regényekből élő alakokká. Még a legváratlanabb részek is, mint pl. a politikai párbajok leírásai tulajdonképpen élet­regények és azt lehet mondani, hogy Jókai regényes történetei nélkül nem lehet még a későbbi nagy történelem kifejlődését sem megérteni. Ismeretlen látogatóm éppen azt a problémát vetette fel, hogy láthatatlanul az egész magyar közélet titokban átmegy a jókaizmuson, nemcsak az ő regényei beszélnek, hanem a magyar történelem Jókai valóságává változik. Ismeretlen látogatómat arra kértem, hogy várja meg ennek a gondolatnak az összefüggé­sét, hogy váljon a magyar közélet történelmi meglátásaiban egy zseniális regényírónak önfeledett, önkéntelen megnyilatkozásai szólnak-e mindig hozzánk, vagy pedig voltaképpen ezek a regé­nyek leplezik a szándékot, azt, hogy Jókai tudatosan csinálta így. •1 200 * MNI lUDOVUxrOS AKM rnnnm

Next