Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 10. (1943-1944)
1944 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
vatos nyereseségei és a témák idegenessége miatt. Csupán Herczeg Ferenc állt igazi magaslaton és árasztotta fénysugarait. Azt lehet mondani, hogy körülötte alakult ki az új íróvilág a maga különkülön egyéni ízeivel, ami természetes haladásként jelentkezett különösen az első világháború lezajlása után. A trianoni ütés, melyet ránk mért a győztes elfogultság, íróinkat ébresztette először egészséges magatudatra és mélyebb magyarságra. — Gáspár Jenő legnagyobb regényében, A világ orvosában Péter apostolt mutatja be. Ő az, aki Jézus tanait viszi át az életbe és az egyház új szervezeteibe, melyek arra vannak hivatva, hogy a Mester örökre köztünk maradjon. Mert valójában ő a világorvosa, a Jézus. A nagy Apostol életének komoly tanulmányozása gazdagította és elmélyítette Gáspár írólelkülétét. Műveiből sohsem hiányzik a mélység és az emberi boldogság keresése. Ezt a tendenciát szépíti meg kőművészete, témafeltárása, őszinte hite, mely áthatja alkotásait, valamint a színeket és hangulatokat gazdagon kifejező nyelvi ereje és emelkedett tónusa. — Szólnom kell még e rövid beszámolómban Gáspár történet-szemléletéről, melynek mindenkori sugallója a benne élő nemzeti érzés, mely nála a korok és alakok valószínűségében realizálódik. Egyik történeti művében Az aranypávában Mátyás király korát, Mária Terézia udvarát és a századfordulós kivándorlást érzékelteti a Gáth-nemzetség három alakjában. Szemünk elé varázsolja a reneszánszkori Budát, a rokokó idejebeli Bécset és az amerikai kivándorlás szomorúságát. A középső Gáthnak megteremtésében Bessenyei György jellemvonásai fényesednek föl. — E munkájának is igen becses célja van. A valót a maga tény valójában úgy állítja be, ahogy azt a messzeség regényszerű romantikája modern lelkünkben kialakította. Ne értsen félre senki, az általa visszavarázsolt kor gyermekei, élő emberek, az epika hitelét magukon viselik. Rokonszenvünk megtestesítői, ráismerünk a küzdő harcosra, a szerelmes udvarlóra, mulatóra stb. Vérbeli valóságos eleink, akiknek erénye, gyarlósága, vígsága és gyásza az emberin túl magyar dokumentum is. Nem az írótoll mesterségesen kitenyésztett sakkfigurái, kiket a meséje kedvéért stilizált az elbeszélő, hanem az emberi indulatok szerelmetes szülöttei. Megteremtésök, helyzetök érdekes beállítású gazdag írói vénára vall. — Az író Gáspár őszintesége, mely néha szinte a népi naivitás hatását illusztrálja, mindig művészi és megragadó. Itt érvényesül az ő csendes humora, székely lelkének ős szemlélődése, valamint ötletessége. Mindezeknek folyománya az a nagy életszeretet, mely Gáspár írásait belengi általánosságban. A nagy tavaszt, ezt a hangjában is igen eredeti regényét a fiatalság tüze, rajongó önzetlensége valósággal besugarazza. Nem csupán az első világháború lázának, hanem az egyetemi ifjúsági életnek meleg élményszerűsége is feldobog lapjain. Ha volt poézis ebben a nagy világharcban, és mégis csak volt, abból ad ízelítőt a szerző egyegy lírai lapon, mert hisz köztudomású, hogy igazszívű költő is. — Pintér Jenő is azt írja róla nagy irodalomtörténetében (a hagyományőrző elbeszélők közé sorozva őt, hogy" ékessége az az emelkedett érzésvilág, üde tárgyszemlélet, képteremtő fantázia. Erős líraisága novelláiban és regényeiben is megnyilatkozik». Aki előtt lényeges a mi szellemi kultúránk létjogosultsága, a hagyományok önerejéből sarjadt fejlődése, a hazai szellemet soha meg nem tagadó folytonosság és építés: örömmel fogja fogadni azt az elismerést, amit ma a Petőfi-Társaság Gáspár Jenőnek nyújt, mikor a Jókainagydíjjal megkoszorúzza harmincéves írói munkásságát. A nagydíj-bizottság jelentésének felolvasása után az elnöklő Kállay Miklós átnyújtotta Lux Elek néhai kültagunknak a nagydíjat jelképező művészi •1 159 *