Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 10. (1943-1944)
1943 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
bek között a következőket mondja: «Egyetlen egy költő sem akadt még, aki annyit és olykor elképesztő éleslátással jósolta meg a mai időket, mint ez a csodálatos ifjtú, akinek rövid és viharos élete olyan, mintha a homéroszi korszak mythoszából tört volna elő. Ma sokkal igézőbb a hős látnoki költészete, mint valaha, széthordta a világba a puszták szele és az olasz nép minden más népnél inkább és jobban megérti, fennen és ünnepélyesen visszhangozza ennek a hősnek látnoki énekét, aki 26 éves korában esett el Segesvárnál, miképpen Mímeki Róma alatt és Körner Gadelbuschnál halt hősi halált. Ma ez a három költő az egyforma sors és azonos eszmények által az egyesült három nemzet számára a testvériség három jelképe.» Itt említjük meg, hogy Pásztor János, a kiváló magyar szobrászművész a milánói Bibliotheca Ambroziana felkérésére elkészítette Petőfi márványszobrát, amelyet a könyvtár nagy előcsarnokában akarnak elhelyezni az emberiség öt legnagyobb szellemének szobra között. 1939 őszén indult útjára a Nemzeti Könyvtár azzal a nemes célkitűzéssel, hogy felveszi a harcot az erkölcstelen ponyva ellen és egyben megteremti az alapot a magyar hagyományokhoz ragaszkodó európai látókörű és főleg olcsó népkönyvtárhoz. A sorozat, amely most érkezett el a századik kötethez, Petőfivel indult, Petőfi válogatott száz költeményét adva a Nemzeti Könyvtár első számában. A századik, jubilális szám szintén Petőfi szellemének hódol, címei Petőfi Sándor: Szabad ág — szerelem». Ez a füzet a világhírű lírikusnak prózáját szólaltatja meg. Ez a próza szinte időszerű, bátor, szókimondó és meglepően fordulatos, különösen az útijegyzetekben, gyönyörködtető és szemléltető tájleírásokban, s a költőnek, a magyar néphez, a magyar szabadsághoz mindhalálig törhetetlen ragaszkodásáról tesz hitvallást. Ránzai H. Péter veszprémi m. kir. állami polgári iskolai c. igazgató, aki már több Petőfivel foglalkozó füzetet adott ki, legújabban ismét két tanulmányt tett közzé. Az egyiknek a címe: Egy elveszett Petőfi költemény nyomában, a másiké: Hősi halott vagy orosz hadifogoly? Az elsőszámú füzet azt a költeményt keresi, amelyet állítólag Petőfi az Esterházyak gannai sírboltjában írt volna pápai diák korában az egyik párkányra. Petőfi pápai baráti körének feljegyzése szerint ezt a költeményt a diákok gyakran emlegették és a képzőtársaságban is szóvátették és igen dicsérték. Az Esterházyak garnai plébánia hivatala is tudott erről a költeményről, amelyet sajnos a mauzóleum restaurálása alkalmával bemeszeltek. A másik tanulmány, az állítólagos székelykeresztúri Petőfi-sírra és a szibériai hadifogoly legendákra vonatkozik. Mint ismeretes, ezekkel a legendákkal a Petőfi Társaság hivatalosan is foglalkozott, minthogy azonban Sándor József egy újabb könyvben kívánja a legendákat feleleveníteni, Rányai H. Péter is kitér Petőfi eltűnésének, illetve hősi halálának körülményeire. Nils-Herman Lindberg, Petőfi svéd fordítója, aki eddig is több Petőfikölteményt ültetett át svéd nyelvre, az elmúlt nyáron a Karlskoga Tidning című svéd újságban ismét két Petőfi-verset tett közzé. Az egyik vers címe: Den gamle krogvärden (A jó öreg korcsmáros), a másiké: Aldrig man en blomma viigra kan dess rött... (A virágnak megtiltani nem lehet...) A Lángadrag svéd városkában lakó magyarbarát svéd tanár Petőfi-fordításait elhelyezzük a Petőfi Múzeumban. ♦ ♦ 54