A Petőfi Társaság Lapja, 1877. január-június (1. kötet, 1-26. szám)

1877-04-22 / 17. szám

A 17. SZÁM TARTALMA. A remény (költemény) Szász Gerőtől. — Az apostol (elbeszélés) Vértessi Arnoldtól.. — Feltámadás után (elbeszélés) Margitay Dezsőtől. — Egy szép művészi ünnepély (heti szemle) Balázs Sándortól. — Régi emlékek (tárca) Vadnay Károlytól. Irodalom. — A Corvinák. — Vegyes. Olvasóinkhoz! A „Petőfi-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállítását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának elsősorban a költő összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama számai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a különböző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és bírálati cikkek, s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később megírandó életrajzához források gyanánt használhatók. Petőfi munkáinak első kiadásai ma már véglegesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariusi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elő , de föltalálhatók egyeseknél, kik , mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődéssel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bírhatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőfi-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-társaság tehát egész bizalommal fordul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kiadásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez irodalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár részére átengedni szíveskedjenek. A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizni a küldeményeket, s midőn egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisüléstől, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életrajzának megírására vállalkoznak. E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár felállításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, kisebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéziratok, köszönettel fogad a Társaság titkára, Szana Tamás. A „Petőfi-Társaság Lapjáénak szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PETŐFI-TÁRSASÁG könyvkiadó-vállalatára. Midőn pár hó előtt a „Petőfi-társaság“ cím alatt egyesült irak hanyatlásnak indult szépirodalmunk érdekében vállvetett munkásságra szövetkeztek s a nyelvére és irodalmára mindenkor féltékeny nemzetet hazafias törekvésük pártolására szólították fel, szemük előtt nem csupán az lebegett, hogy szépirodalmi közlönyük megindítása által egymást nagyobb és lelkiismeretes tevékenységre ösztönözve az időszaki szépirodalmi sajtó emelésére törekedjenek, hanem, hogy oly nagyobb eredeti szépirodalmi művek megjelenhetését is eszközöljék, melyek a kiadási kedv meggdöbbentő hanyatlása következtében mai napság csak az író áldozatkészsége mellett kerülhetnének napvilágra vagy épen sehogy. A nemzet megértette a hozzá intézett szózatot s a kedvezőtlen idők ellenére is sietett megmutatni, hogy méltányolja törekvéseinket s támogatásával közlönyünk fennállhatását biztosította. E rokonszenves fogadtatás felbátorít, hogy újabb vállalkozásunkat újra buzgó és tevékeny pártfogásába ajánljuk. A „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalata“ a hazai és csakis kizárólag a hazai szépirodalom újabb és jobb termékeinek kíván tárháza lenni, minthogy meg vagyunk győződve arról, hogy szépirodalmunk felvirágzásának legbiztosabb és legnagyobb eszközét akkor találtuk fel, ha az újabb és jobb hazai termékek minél szélesebb körökben való elterjedését eszközölni képesek vagyunk. A magyar könyvpiacot a külföldi irodalmak jó és rosztermékeinek kevés anyagi áldozatba kerülő átültetésével utóbbi időkben annyira elárasztották egyes magánvállalkozók, hogy a magyar szépirodalmi író ma már úgy szellemi mint anyagi tekintetben csak igen csekély elismerésre számíthat s ha kedvét végleg elvesztve, búcsút mégsem mond az anyagilag oly hálátlan térnek, azt azért nem teszi, mert szivében elég lelkesedés s elég kötelességérzet van arra, hogy egy ily fontos nemzeti ügy szolgálatától magát a mostoha viszonyok által el ne riasztássá. Járuljon tehát továbbra is támogatásával a nemzet a szép cél előmozdításához s akkor a magyar szépirodalom jelenlegi pangásából felocsúdva, újabb emelkedésnek és virágzásnak induland. Társaságunk egyik fő feladatául épen azt tűzte ki, hogy az írókban a lelkesedést s a közönségben az érdeklődést fenntartsa, sőt fokozza, s azért talán nem egészen jogtalanul remélheti, hogy a nemzet támogatni és pártfogolni fogja őt törekvésében. Vállalatunk első évi folyamát fogják képezni : Endrődi Sándor költeményei, Jókai Mórtól egy kötet szépirodalmi dolgozat, Balázs Sándor víg elbeszélései, gr. Zichy Géza költeményei, Vadnai Károlytól egykötetes regény. Ezen öt kötetet két szállítmányban, május és november hónapok folytán kapják meg az előfizetők, kik három évi kötelezettség mellett lépnek be e könyvkiadó-vállalat s azzal együtt a Petőfi-társaság pártolóinak sorába. Az első (valamint minden utána következő) évfolyam előfizetési ára 5 forintban van megállapítva. Akik az egyes köteteket díszes angol kötésben kívánják, kötetenkint 50 krt. az első évben tehát, az előfizetési díjon felül 2 frt 50 krt fizetnek A művek díszes kiállításáról és pontos szétküldéséről Aigner Lajos gondoskodik, kihez az előfizetési pénzek (legcélszerűbben postautalványok utján) küldendők. Budapest, 1877. március hó közepén. Aigner Lajos: A „Petőfi-Társaság.“ a „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalatának" kiadója. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. 75. T. K. Zombor. Óhajtásának, mely különben olvasóink legnagyobb részének óhajtása volt — miként már lapunk mai szánjából láthatja — eleget tettünk; költeményeink és apróbb közleményeink nagyobb betűkkel nyomatva jelennek meg. 76. Nemesul Mjf Irma urhölgynek. Zsombolya. Szives Ígéretének teljesítését köszönettel fogadjuk. Minden emlék, mely Petőfire vonatkozással bir, kedves előttünk. 77. K. N.r. Tokaj. Küldeményéből mit sem használhatunk, s a kéziratok visszaküldésére nem vállalkozhatunk. 78. H. Csik-Somlyó. Ezek már jobbak, de azért mégsem közölli Pmer.