A Petőfi Társaság Lapja, 1877. január-június (1. kötet, 1-26. szám)

1877-04-29 / 18. szám

A 18. SZÁM TARTALMA. Dal a múltnak (költemény) Gr. Vay Saroltától. — Feltáma­dás után (elbeszélés) Margitay Dezsőtől.— Legyünk magyarok (heti szemle) Balázs Sándortól. — Régi emlékek (tárca) V­a­d­­nai Károlytól. — Irodalom. — Salvini. — Vegyes. Olvasóinkhoz! A ,,Petőfi-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállí­tását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának első­sorban a költő összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama szá­mai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a külön­böző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és birá­­lati cikkek, s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később megírandó életrajzához forrá­sok gyanánt használhatók. Petőfi munkáinak első kiadásai ma már vég­legesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariusi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elő , de föltalálhatók egyeseknél, kik mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődés­sel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bír­hatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőfi-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-társaság tehát egész bizalommal for­dul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kia­dásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez iro­dalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár ré­szére átengedni szíveskedjenek. A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizni a küldeményeket, s midőn egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisülés­től, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életraj­zának megírására vállalkoznak. E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár fel­állításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, ki­sebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéz­iratok, köszönettel fogad a Társaság titkára: Szana Tamás. A „Petőfi-Társaság Lapjáénak szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PETŐFI-TÁRSASÁG könyvkiadó-vállalatára. Midőn pár hó előtt a „Petőfi-társaság “ cím alatt egyesült irak hanyatlásnak indult szépirodal­munk érdekében vállvetett munkásságra szövetkez­tek s a nyelvére és irodalmára mindenkor féltékeny nemzetet hazafias törekvésük pártolására szólítot­ták fel, szemük előtt nem csupán az lebegett, hogy szépirodalmi közlönyük megindítása által egy­mást nagyobb és lelkiismeretes­ tevékenységre ösztönözve az időszaki szépirodalmi sajtó emelésére törekedjenek, hanem, hogy oly' nagyobb eredeti szépirodalmi művek megjelenhetését is eszközöljék, melyek a kiadási kedv megdöbbentő hanyatlása kö­vetkeztében mai napság csak az író áldozatkészsége mellett kerülhetnének napvilágra vagy épen sehogy. A nemzet megértette a hozzá intézett szózatot s a kedvezőtlen idők ellenére is sietett megmutatni, hogy méltányolja törekvéseinket s támogatásával közlönyünk fennállhatását biztosította. E rokonszen­ves fogadtatás felbátorít, hogy újabb vállalkozásun­kat újra buzgó és tevékeny pártfogásába ajánljuk. A „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalata“ a hazai és csakis kizárólag a hazai szépirodalom újabb és jobb termékeinek kíván tárháza lenni, minthogy meg vagyunk győződve arról, hogy szépirodalmunk felvirágzásának legbiztosabb és legnagyobb eszkö­zét akkor találtuk fel, ha az újabb és jobb hazai termékek minél szélesebb körökben való elterjedé­sét eszközölni képesek vagyunk. A magyar könyv­piacot a külföldi irodalmak jó és rosz termékeinek­­ kevés anyagi áldozatba kerülő átültetésével utóbbi időkben annyira elárasztották egyes magán­vállal­kozók, hogy a magyar szépirodalmi író ma már úgy szellemi mint anyagi tekintetben csak igen csekély elismerésre számíthat s ha kedvét végleg elvesztve, búcsút még­sem mond az anyagilag oly hálátlan térnek, azt azért nem teszi, mert szivében elég lelkesedés s elég kötelességérzet van arra, hogy egy ily fontos nemzeti ügy szolgálatától magát a mostoha viszonyok által el ne riasztassa. Járuljon tehát továbbra is támogatásával a nemzet a szép cél előmozdításához s akkor a ma­gyar szépirodalom jelenlegi pang­ásából felocsúdva, újabb emelkedésnek és virágzásnak induland. Társaságunk egyik fő feladatául épen azt tűzte ki, hogy az írókban a lelkesedést s a közön­ségben az érdeklődést fenntartsa, sőt fokozza, s azért talán nem egészen jogtalanul remélheti, hogy a nemzet támogatni és pártfogolni fogja őt törek­vésében. Vállalatunk első évi folyamát fogják képezni: Endrő­di Sándor költeményei, Jókai Mór­tól egy kötet szépirodalmi dolgozat,­­ Balázs Sándor víg elbeszélései, gr. Zichy Géza költeményei, Vadnai Károly­tól egykötetes regény. Ezen öt kötetet két szállítmányban, május és november hónapok folytán kapják meg az előfizetők, kik három évi kötelezettség mellett lépnek be e könyv­kiadó-vállalat s azzal együtt a Pető­fi-társaság pár­tolóinak sorába. Az első (valamint minden utána következő) évfolyam előfizetési ára 5 forintban van megálla­pítva. A­kik az egyes köteteket díszes angol kötés­ben kívánják, kötetenkint 50 krt; az első évben te­hát, az előfizetési díjon felül 2 frt 50 krt űzetnek­ A művek díszes kiállításáról és pontos szét­küldéséről Aigner Lajos gondoskodik, kihez az elő­fizetési pénzek (legcélszerűbben postautalványok utján) küldendők. Budapest, 1877. március hó közepén. Aigner Lajos: A „Petőfi-Társaság.“ a „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalatának-­ kiadója.­­ SZERKESZTŐI ÜZENETEK. 79. Sz. J. Eger. A cserepéldányt megindítottuk. Bővebben magán­levélben, pár nap múlva. 80. K. B. A. Arad. Legutóbbi küldeménye jóval gyöngébb az elsőnél. Látszik minden egyes darabban, hogy még nincsen bir­tokában a magyar nyelvnek. Ezért jobb lesz prózai művek forditá­­­sán kezdeni, s azután fogni költemények átültetéséhez 81. Nemecsk­ay Irma urhölgynek. A küldött könyvet köszö­nettel vettük s betettük a Petőfi-könyvtárba, mely lassan bár, de­­ mégis gyarapodik. 82. Z. K. Helyben. Irodalomtörténeti tanulmányokat, rövi­­debb ismertetéseket inkább közölhetnénk. Költeményekkel és be­l­szélvekkel bőven el­kapyunk l.-ítva

Next