A Petőfi Társaság Lapja, 1877. január-június (1. kötet, 1-26. szám)
1877-06-03 / 23. szám
A 23. SZÁM TARTALMA. Oh mi szép .... (költemény) Petőfi Sándortól. — Egy csepp vizibeszélyfüzér) Északi Károlytól. — Feltámadás után (elbeszélés) Margitay Dezsőtől. — Budapestről (heti szemle) Balázs Sándortól. — Vörösmarty és a nők (tárca) Sümegi Kálmántól.— Petőfi kéziratai Szána Tamástól. — A tud. akadémia 37-ik közülése. — Vegyes. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PETŐFI-TARSASAG könyvkiadó-vállalatára. Midőn pár hó előtt a „Petőfi-társaság“ cím alatt egyesült irók hanyatlásnak indult szépirodalmunk érdekében vállvetett munkásságra szövetkeztek s a nyelvére és irodalmára mindenkor féltékeny nemzetet hazafias törekvésük pártolására szólították fel, szemük előtt nem csupán az lebegett, hogy szépirodalmi közlönyük megindítása által egymást nagyobb és lelkiismeretes tevékenységre ösztönözve az időszaki szépirodalmi sajtó emelésére törekedjenek, hanem, hogy oly nagyobb eredeti szépirodalmi művek megjelenhetését is eszközöljék, melyek a kiadási kedv megdöbbentő hanyatlása következtében mai napság csak az író áldozatkészsége mellett kerülhetnének napvilágra vagy épen sehogy. A nemzet megértette a hozzá intézett szózatot s a kedvezőtlen idők ellenére is sietett megmutatni, hogy méltányolja törekvéseinket s támogatásával közlönyünk fennállhatását biztositotta. E rokonszenves fogadtatás felbátorít, hogy újabb vállalkozásunkat újra buzgó és tevékeny pártfogásába ajánljuk. A „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalata“ a hazai és csakis kizárólag a hazai szépirodalom újabb és jobb termékeinek kíván tárháza lenni, minthogy meg vagyunk győződve arról, hogy szépirodalmunk felvirágzásának legbiztosabb és legnagyobb eszközét akkor találtuk fel, ha az újabb és jobb hazai termékek minél szélesebb körökben való elterjedését eszközölni képesek vagyunk. A magyar könyvpiacot a külföldi irodalmak jó és rész termékeinek kevés anyagi áldozatba kerülő átültetésével utóbbi időkben annyira elárasztották egyes magánvállalkozók, hogy a magyar szépirodalmi író ma már úgy szellemi mint anyagi tekintetben csak igen csekély elismerésre számíthat s ha kedvét végleg elvesztve, búcsút mégsem mond az anyagilag oly hálátlan térnek, azt azért nem teszi, mert szivében elég lelkesedés s elég kötelességérzet van arra, hogy egy ily fontos nemzeti ügy szolgálatától magát a mostoha viszonyok által el ne riasztássa. Járuljon tehát továbbra is támogatásával a nemzet a szép cél előmozdításához s akkor a magyar szépirodalom jelenlegi pangásából felocsúdva, újabb emelkedésnek és virágzásnak induland. Társaságunk egyik fő feladatául épen azt tűzte ki, hogy az írókban a lelkesedést s a közönségben az érdeklődést fenntartsa, sőt fokozza, s azért talán nem egészen jogtalanul remélheti, hogy a nemzet támogatni és pártfogolni fogja őt törekvésében. Vállalatunk első évi folyamát fogják képezni: Endrődi Sándor költeményei, Jókai Mórtól egy kötet szépirodalmi dolgozat, Balázs Sándor víg elbeszélései, gr. Zichy Géza költeményei, Vadnai Károlytól egykötetes regény. Ezen öt kötetet két szállítmányban, május és november hónapok folytán kapják meg az előfizetők, kik három évi kötelezettség mellett lépnek be e könyvkiadó-vállalat s azzal együtt a Petőfi-társaság pártolóinak sorába. Az első (valamint minden utána következő) évfolyam előfizetési ára 5 forintban van megálla-i pítva. Akik az egyes köteteket díszes angol kötésben kívánják, kötetenkint 50 krt; az első évben tehát, az előfizetési díjon felül 2 frt 50 krt fizetnek- A művek díszes kiállításáról és pontos szétküldéséről Aigner Lajos gondoskodik, kihez az előfizetési pénzek (legcélszerűbben postautalványok utján) küldendők. Budapest, 1877. március hó közepén. Aigner Lajos: A „Petőfi-Társaság.“ a „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalatának“ kiadója. Olvasóinkhoz! A „Petőfi-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállítását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának elsősorban a költő, összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama számai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a különböző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és bírálati cikkek, s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később megírandó életrajzához források gyanánt használhatók. Petőfi munkáinak első kiadásai ma már véglegesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariusi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elő , de föltalálhatók egyeseknél, kik mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődéssel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bírhatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőfi-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-társaság tehát egész bizalommal fordul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kiadásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez irodalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár részére átengedni szíveskedjenek A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizni a küldeményeket, s midőn egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisüléstől, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életrajzának megírására vállalkoznak. E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár felállításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, kisebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéziratok, köszönettel fogad a Társaság titkára: Szana Tamás. A „Petőfi-Társaság Lapjáénak szerkesztősége. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. 101. Tájékozásul többeknek. Kéziratok visszaküldésére egy szerkesztőség sem vállalkozhatik, s nem teheti azt a mienk sem. A fővárosból úgy, mint az ország minden részéből hetenkint annyi használható és használhatatlan kézirat érkezik hozzánk, hogy ha minden levélre magán után akarnánk válaszolni s a használhatatlan kéziratokat visszaküldenők, e célból külön expeditiót kellene berendeznünk. Aki kéziratára egy hét leforgása alatt sem kapna választ, tíz nap alatt visszaveheti azt szerkesztőségünkben, bástya-utca, 18 sz alatt. Azontúl megsemmisítjük a használhatatlan kéziratokat, mert különben nagyon felszaporodnának. 102. N. N. Budapest. A „Jegygyűrű“ címü költemény, bár vannak benne szép sorok, nem használható. 103. Kalocsára. Üdvözletét átadtuk Margitay Dezsőnek. E beszély több felől találkozott elismeréssel. 104. Z. L. Arad. "Még ha ön fizetne, sem közölhetnők.