A Petőfi Társaság Lapja, 1877. január-június (1. kötet, 1-26. szám)

1877-06-03 / 23. szám

A 23. SZÁM TARTALMA. Oh mi szép .... (költemény) Petőfi Sándortól. — Egy csepp viz­ibeszélyfüzér) É­­­s­z­ak­i Károlytól. — Feltámadás után (el­beszélés) Margitay Dezsőtől. — Budapestről (heti szemle) Ba­lázs Sándortól. — Vörösmarty és a nők (tárca) Sümegi Kálmán­tól.— Petőfi kéziratai Szán­a Tamástól. — A tud. akadémia 37-ik közülése. — Vegyes. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A PETŐFI-TARSASAG könyvki­adó-vállalatára. Midőn pár hó előtt a „Petőfi-társaság“ cím alatt egyesült irók hanyatlásnak indult szépirodal­munk érdekében vállvetett munkásságra szövetkez­tek s a nyelvére és irodalmára mindenkor féltékeny nemzetet hazafias törekvésük pártolására szólítot­ták fel, szemük előtt nem csupán az lebegett, hogy szépirodalmi közlönyük megindítása által egy­mást nagyobb és lelkiismeretes­ tevékenységre ösztönözve az időszaki szépirodalmi sajtó emelésére törekedjenek, hanem, hogy oly nagyobb eredeti szépirodalmi művek megjelenhetését is eszközöljék, melyek a kiadási kedv megdöbbentő hanyatlása kö­vetkeztében mai napság csak az író áldozatkészsége mellett kerülhetnének napvilágra vagy épen sehogy. A nemzet megértette a hozzá intézett szózatot s a kedvezőtlen idők ellenére is sietett megmutatni, hogy méltányolja törekvéseinket s támogatásával közlönyünk fennállhatását biztositotta. E rokonszen­ves fogadtatás felbátorít, hogy újabb vállalkozásun­kat újra buzgó és tevékeny pártfogásába ajánljuk. A „Pető­fi-társaság könyvkiadó-vállalata“ a hazai és csakis kizárólag a hazai szépirodalom újabb és jobb termékeinek kíván tárháza lenni, minthogy meg vagyunk győződve arról, hogy szépirodalmunk felvirágzásának legbiztosabb és legnagyobb eszkö­zét akkor találtuk fel, ha az újabb és jobb hazai termékek minél szélesebb körökben való elterjedé­sét eszközölni képesek vagyunk. A magyar könyv­piacot a külföldi irodalmak jó és rész termékeinek kevés anyagi áldozatba kerülő átültetésével utóbbi időkben annyira elárasztották egyes magán­vállal­kozók, hogy a magyar szépirodalmi író ma már úgy szellemi mint anyagi tekintetben csak igen csekély elismerésre számíthat s ha kedvét végleg elvesztve, búcsút még­sem mond az anyagilag oly hálátlan térnek, azt azért nem teszi, mert szivében elég lelkesedés s elég kötelességérzet van arra, hogy egy ily fontos nemzeti ügy szolgálatától magát a mostoha viszonyok által el ne riasztássa. Járuljon tehát továbbra is támogatásával a nemzet a szép cél előmozdításához s akkor a ma­gyar szépirodalom jelenlegi pangásából felocsúdva, újabb emelkedésnek és virágzásnak induland. Társaságunk egyik fő feladatául épen azt tűzte ki, hogy az írókban a lelkesedést s a közön­ségben az érdeklődést fenntartsa, sőt fokozza, s azért talán nem egészen jogtalanul remélheti, hogy a nemzet támogatni és pártfogolni fogja őt törek­vésében. Vállalatunk első évi folyamát fogják képezni: Endrő­di Sándor költeményei, Jókai Mór­tól egy kötet szépirodalmi dolgozat, Balázs Sándor víg elbeszélései, gr. Zichy Géza költeményei, Vadnai Károly­tól egykötetes regény. Ezen öt kötetet két szállítmányban, május és november hónapok folytán kapják meg az előfizetők, kik három évi kötelezettség mellett lépnek be e könyv­kiadó-vállalat s azzal együtt a Petőfi-társaság pár­tolóinak sorába. Az első (valamint minden utána következő) évfolyam előfizetési ára 5 forintban van megálla-i pítva. A­kik az egyes köteteket díszes angol kötés­ben kívánják, kötetenkint 50 krt; az első évben te­­­­hát, az előfizetési díjon felül 2 frt 50 krt fizetnek- A művek díszes kiállításáról és pontos szét­küldéséről Aigner Lajos gondoskodik, kihez az elő­fizetési pénzek (legcélszerűbben postautalványok utján) küldendők. Budapest, 1877. március hó közepén. Aigner Lajos: A „Petőfi-Társaság.“ a „Petőfi-társaság könyvkiadó-vállalatának“ kiadója. Olvasóinkhoz! A „Petőfi-Társaság“, kiválóan irodalmi céljai mellett egy Petőfi-könyvtár mielőbbi fölállí­tását is feladatának sőt kedves kötelességének tekinti. E könyvtárban helyet foglalnának első­sorban a költő, összes munkáinak különböző régibb s újabb kiadásai, a lapok, folyóiratok ama szá­mai, melyek tőle munkálatokat közöltek, a külön­böző idegen nyelvű fordítások, a hazai és külföldi lapokban felőle bárhol megjelent életrajzi és bírá­lati cikkek, s végül mindazon adalékok, melyek eddig nyomtatásban meg nem jelentek ugyan, de a költő életének vagy műveinek ismertetésére szolgálnak s később megírandó életrajzához forrá­­­­sok gyanánt használhatók. Petőfi munkáinak első kiadásai ma már vég­legesen eltűntek a rendes könyvárusi forgalomból, sőt antiquariusi üzletekben is csak minél ritkábban fordulnak elő , de föltalálhatók egyeseknél, kik mindjárt pályájának kezdetén kiválóbb érdeklődés­sel viseltettek a később világhírűvé vált költő iránt. E kiadások, mint a fiatal költő első, hiányos gyűjteményei, legfölebb csak történeti értékkel bír­hatnak birtokosaik legnagyobb része előtt, míg a létesítendő Petőfi-könyvtárra nézve kiváló értékűek és fontosságúak. A Petőfi-társaság tehát egész bizalommal for­dul mindazokhoz, kik Petőfi valamely régibb kia­dásainak vagy reá vonatkozó nyomtatványoknak és kéziratoknak birtokában vannak, hogy ez iro­dalmi ereklyéket a létesítendő Petőfi-könyvtár ré­szére átengedni szíveskedjenek A Társaság, az adományozók neveinek följegyzése mellett, mint közkincset fogja őrizni a küldeményeket, s midőn egyfelől megóvja azokat a lassú megsemmisülés­től, másfelől általuk elősegíti és megkönnyíti azok munkáját, kik jövőre a költő részletesebb életraj­zának megírására vállalkoznak. E kettős cél fontossága remélnünk engedi, hogy felhívásunk nem marad figyelmen kívül s már a közeli jövőben a teljes Petőfi-könyvtár fel­állításáról értesíthetjük olvasóinkat. Küldeményeket, legyenek azok könyvek, ki­sebb nyomtatványok, levelek vagy bárminemű kéz­iratok, köszönettel fogad a Társaság titkára: Szana Tamás. A „Petőfi-Társaság Lapjáénak szerkesztősége. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. 101. Tájékozásul többeknek. Kéziratok visszaküldésére egy szerkesztőség sem vállalkozhatik, s nem teheti azt a mienk sem. A fővárosból úgy, mint az ország minden részéből hetenkint annyi használható és használhatatlan kézirat érkezik hozzánk, hogy ha minden levélre magán után akarnánk válaszolni s a használhatatlan kéziratokat visszaküldenők, e célból külön expeditiót kellene be­rendeznünk. Aki kéziratára egy hét leforgása alatt sem kapna vá­laszt, tíz nap alatt visszaveheti azt szerkesztőségünkben, bástya-utca, 18 sz alatt. Azontúl megsemmisítjük a használhatatlan kéziratokat, mert különben nagyon felszaporodnának. 102. N. N. Budapest. A „Jegygyűrű“ címü költemény, bár vannak benne szép sorok, nem használható. 103. Kalocsára. Üdvözletét átadtuk Margitay Dezsőnek. E beszély több felől találkozott elismeréssel. 104. Z. L. Arad. "Még ha ön fizetne, sem közölhetnők.

Next