Pszichológia 11. (1991)

1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: A társadalmi identitás helyzeti aktualizálódása

PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Intézete, Budapest A TÁRSADALMI IDENTITÁS HELYZETI AKTUALIZÁLÓDÁSA 1. Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy az utóbbi egy-másfél évtized alatt az én-pszichológia s benne a társadalmi identitás kérdései a pszicho­lógia széles övezeteiben - a személyiség-lélektantól kezdve a fejlődéslé­lektanon és a szociálpszichológián át egészen a pedagógiai pszichológiáig - a közérdeklődés előterébe kerültek. E tény tudományos és társadalmi hátterét, okait és fejleményeit máshelyütt módunk volt alaposabban szem­ügyre venni (lásd PATAKI, 1982, 1987). Mindenesetre jogosultnak ítélhe­tő Berkowitz vélekedése, aki szerint időszerű tennivaló „ ... az önvonat­kozású kutatások beillesztése a szociálpszichológia fő áramába” (BERKO­WITZ, 1988, 2.). Az említett tény - amint az lenni szokott - természetszerűleg kiélez­te az e területen folyó elméletképzés s a kutatási metodika megannyi nyi­tott és vitatott kérdését. A terület ugyanis már az első pillantásra is meg­lehetősen tagolt és zaklatott képet mutat. Bővében vagyunk a terminoló­giai tarkaságnak, a hipotetikus elmélkedéseknek, a teljességgel „idioszink­­ratikus” elméleteknek. Valójában csupán egyetlen - meglehetősen általános - felismerésben mutatkozik egyetértés: az emberi szubjektivitás, az önreflexió s az önszabá­lyozás-önmeghatározás jelenségkörét vissza kell hódítani a módszeres, ta­pasztalati pszichológiai kutatás számára. E felismerés alapja az a közke­­le­­ű belátás, hogy a pszichikumnak valamiképpen reprezentálnia kell ma­gát a tárgyként megragadott szubjektumot is. Pszichológia, 1991, (11), 2,­229—249.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék