Pszichológia 11. (1991)
1991 / 2. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: A társadalmi identitás helyzeti aktualizálódása
PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Intézete, Budapest A TÁRSADALMI IDENTITÁS HELYZETI AKTUALIZÁLÓDÁSA 1. Ma már szinte közhelyszámba megy, hogy az utóbbi egy-másfél évtized alatt az én-pszichológia s benne a társadalmi identitás kérdései a pszichológia széles övezeteiben - a személyiség-lélektantól kezdve a fejlődéslélektanon és a szociálpszichológián át egészen a pedagógiai pszichológiáig - a közérdeklődés előterébe kerültek. E tény tudományos és társadalmi hátterét, okait és fejleményeit máshelyütt módunk volt alaposabban szemügyre venni (lásd PATAKI, 1982, 1987). Mindenesetre jogosultnak ítélhető Berkowitz vélekedése, aki szerint időszerű tennivaló „ ... az önvonatkozású kutatások beillesztése a szociálpszichológia fő áramába” (BERKOWITZ, 1988, 2.). Az említett tény - amint az lenni szokott - természetszerűleg kiélezte az e területen folyó elméletképzés s a kutatási metodika megannyi nyitott és vitatott kérdését. A terület ugyanis már az első pillantásra is meglehetősen tagolt és zaklatott képet mutat. Bővében vagyunk a terminológiai tarkaságnak, a hipotetikus elmélkedéseknek, a teljességgel „idioszinkratikus” elméleteknek. Valójában csupán egyetlen - meglehetősen általános - felismerésben mutatkozik egyetértés: az emberi szubjektivitás, az önreflexió s az önszabályozás-önmeghatározás jelenségkörét vissza kell hódítani a módszeres, tapasztalati pszichológiai kutatás számára. E felismerés alapja az a közkeleű belátás, hogy a pszichikumnak valamiképpen reprezentálnia kell magát a tárgyként megragadott szubjektumot is. Pszichológia, 1991, (11), 2,229—249.