Pszichológia 17. (1997)

1997 / 4. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: Az önéletírás "dramaturgiája" : Az élettörténeti forgatókönyvek

TANULMÁNYOK PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Intézete, Budapest AZ ÖNÉLETÍRÁS „DRAMATURGIÁJA”: AZ ÉLETTÖRTÉNETI FORGATÓKÖNYVEK. Előzetes áttekintést Máshelyt részletesen szemügyre vettük (PATAKI, 1995—96) azokat a fej­leményeket, amelyek a szociális konstrukcionizmus és a narratív szemlé­letmód térhódítását kísérték az én-pszichológiában. E fejlemények közül ezúttal egyetlen szálat emelünk ki: az én-rendszer (s benne az identitás) élettörténeti felfogásának mind kézzelfoghatóbb körvonalazódását s beha­tolását a kutatásba. A szemléletváltás a 80-as évtized terméke, a végkifejlet azonban ho­mályba vész. Ma még aligha dönthető el, vajon múlékony divat csapott-e magasra, avagy tartósan ható, megbízható és sokat ígérő, új tudományos perspektíva és újszerű elméleti keret jelent meg a színen. Mindenesetre elmondható, hogy manapság szinte a tudományos jómodorhoz tartozik narratívumokról beszélni, a pszichikum narratív működésmódjáról írni és ilyen vagy olyan narratívumokat kutatni. A talányos posztmodern pszichológia anyanyelvének kulcsszavai közé tartozik a narratívum — a konstrukcióval és dekonstrukcióval, a perspek­tívák pluralitásával és egyenrangúságával s a viszonylagosság egyetemessé­gének eszméjével együtt. A dolgok természetéből ered, hogy a szociálpszi­chológia, valamint a fejlődés- és személyiség-lélektan egyes hagyományos tematikus körei kiváltképpen fogékonyaknak bizonyultak az újszerű tudo­mányos széljárás iránt. Mindez kitüntetett módon érintette az egyébként 1 A tanulmány az OTKA (2607. sz) támogatásával készült. Pszichológia, 1997, (17), 4, 339—389

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék