Pszichológia 20. (2000)
2000 / 4. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: Életesemények és identitásképzés
TANULMÁNYOK PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Kutatóintézete, Budapest ÉLETESEMÉNYEK ÉS IDENTITÁSKÉPZÉS 1. ELŐZMÉNYEK ÉS HÁTTÉR Az én-rendszer (s benne az identitás) kutatásának narratív hulláma és élettörténeti szemlélete természetes módon emelte az előtérbe a biográfia empirikus tapasztalati vizsgálatára alkalmas operacionális fogalmakat. Ezek ugyanis kézzelfoghatóvá tehették az ún. „ én-elbeszélések ” (self-narratives) némi elvontságát és általánosságát. A Mancuso és Sarbin (1983), illetve a Gergen-házaspár (1983) által bevezetett, majd újra és újra értelmezett fogalom különféle - olykor merőben különböző - elbeszélő alakzatokat ölel fel, nevezetesen: életeseményeket (life events, life episodes), jelentős eseményeket (significant life events), a Csíkszentmihályi (1973) által említett „élet-témákat” (life themes), életút mérleget (life review), élettörténeti forgatókönyvet (life script), élettörténetet (life history). Korábban számot adtunk egy olyan vizsgálódásról, amely az élettörténeti forgatókönyv szerveződését kívánta jellemezni (Pataki 1997). Ezúttal az ott ismertetett kutatás egy másik szálát - a jelentős életesemények természetét és rendeltetését - kívánjuk alaposabban szemügyre venni. A kutatás hátterében azok az újabb fejlemények húzódnak meg, amelyeket máshelyt alaposabban áttekintettünk (Pataki 1995-96). Ezek lényege abban foglalható össze, hogy az egyéni élettörténet mindig koherens elbeszélő alakzatokká szerveződik, amelyeket a mindegyre át- és újjáalakuló önéletrajzi emlékezet őriz, s amelyek a folyamatos identitásképzés keretét és „nyersanyagát” alkotják. Az önérzet és az identitásalakulás „titkai” mindig a biográfia fényeiben és élményeiben rejteznek. Schächter (1998. 54. o.) teljes joggal beszél az emlékezet „énmeghatározó szerepéről”, mondván: „...énünk érzete döntően múltunk emlékeinek szubjektív tapasztalatától függ”. Vagy másként: „...énérzetünk és lélektani létezésünk alapjában töredékes és gyakran tünékeny tapasztalatmorzsákon nyugszik” (id. mű, 63. o.). Ezek a „morzsák” jellegzetes és hierarchikus rendbe illeszkedő emlékezeti alakzatok, pszichikus reprezentációk alakját öltik. A személyes élettörténet általánosult, az epizodikus esetlegességektől megtisztított életszaka Pszichológia, 2000, (20), 4, 331-366