Pszichológia 20. (2000)

2000 / 4. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: Életesemények és identitásképzés

TANULMÁNYOK PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Kutatóintézete, Budapest ÉLETESEMÉNYEK ÉS IDENTITÁSKÉPZÉS 1. ELŐZMÉNYEK ÉS HÁTTÉR Az én-rendszer (s benne az identitás) kutatásának narratív hulláma és élettörténeti szemlélete természetes módon emelte az előtérbe a biográfia empirikus­ tapaszta­lati vizsgálatára alkalmas operacionális fogalmakat. Ezek ugyanis kézzelfogható­vá tehették az ún. „ én-elbeszélések ” (self-narratives) némi elvontságát és általá­nosságát. A Mancuso és Sarbin (1983), illetve a Gergen-házaspár (1983) által be­vezetett, majd újra és újra értelmezett fogalom különféle - olykor merőben kü­lönböző - elbeszélő alakzatokat ölel fel, nevezetesen: életeseményeket (life events, life episodes), jelentős eseményeket (significant life events), a Csíkszentmihályi (1973) által említett „élet-témákat” (life themes), életút mérle­get (life review), élettörténeti forgatókönyvet (life script), élettörténetet (life history). Korábban számot adtunk egy olyan vizsgálódásról, amely az élettörténeti forgató­­könyv szerveződését kívánta jellemezni (Pataki 1997). Ezúttal az ott ismertetett kutatás egy másik szálát - a jelentős életesemények természetét és rendeltetését - kívánjuk alaposabban szemügyre venni. A kutatás hátterében azok az újabb fejlemények húzódnak meg, amelyeket máshelyt alaposabban áttekintettünk (Pataki 1995-96). Ezek lényege abban fog­lalható össze, hogy az egyéni élettörténet mindig koherens elbeszélő alakzatokká szerveződik, amelyeket a mindegyre át- és újjáalakuló önéletrajzi emlékezet őriz, s amelyek a folyamatos identitásképzés keretét és „nyersanyagát” alkotják. Az önérzet és az identitásalakulás „titkai” mindig a biográfia fényeiben és élményeiben rejteznek. Schächter (1998. 54. o.) teljes joggal beszél az emlékezet „énmeghatározó szerepéről”, mondván: „...énünk érzete döntően múltunk emlé­keinek szubjektív tapasztalatától függ”. Vagy másként: „...énérzetünk és lélektani létezésünk alapjában töredékes és gyakran tünékeny tapasztalatmorzsákon nyug­szik” (id. mű, 63. o.). Ezek a „morzsák” jellegzetes és hierarchikus rendbe illesz­kedő emlékezeti alakzatok, pszichikus reprezentációk alakját öltik. A személyes élettörténet általánosult, az epizodikus esetlegességektől megtisztított életszaka­ Pszichológia, 2000, (20), 4, 331-366

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék