Renaissance, 1910 (1. évfolyam, 9-16. szám)
1910-11-25 / 14. szám
Renaissance 1910 XI'25. is a nemzet urának, de vezérének és miért beszél a másik a kardvonásról, mely a politikai nullákat milliókká varázsolja. Hogy mennyire erősen és mélyen begyökerezett az a szeretet, mely Aranyt a néphez fűzte, hogy milyen élénken hat rá minden, ami a nép sorsát érinti, még apróságokban is, mutatja a 47-i sáskajárás idején Petőfihez írott levele: „Ad vocem sáska. —Jókai minduntalan viccelt rá. Szerintem ilyen ékekben nem lehet komikum. Humor talán lehetne, de ne a más, ne a szegény osztály rovására“. És hogy mennyire erős és mély az az ellenszenv, mely Aranyt és Petőfit szembe állította a nemességgel, még jelentéktelenségekben is, bizonyság rá Petőfi válasza, mikor Arany félénken és mentegetődzve írja neki, hogy Murány ostromát Wesselényi Miklós bárónak szeretné ajánlani, aki, ha nagyúr is, „teljes életében becsületes úton haladt szerencsétlen nagy hazafi", Petőfi felel: „Az ajánlást pedig csak hadd el, hé, vagy ajánld Vesselényi inasának vagy kanászának, de Vesselényi, akármilyen derék ember, csak nagyúr, hiába és poéta nagyúrnak ne ajánlgassa semmijét“. És Arany szó nélkül lemond tervéről. Babits ezt az esetet Arany arisztokrata voltának bizonyságául veszi. Igaz, hogy ezt megtehesse, ilyen furcsán mondja el: „vesd össze ... a levelet, melyben Petőfi le akarja beszélni Aranyt . . .“ Csak „akarja", de Arany arisztokrata érzése persze fölveti a fejét — és lemond a tervéről, tehát hajt Petőfire és egyetért vele. Politikai meggyőződésükben nincsen ellentét Arany és Petőfi között, de van különbözőség a politikai élethez való állásfoglalásukban. Ez a különbözőség pedig végső soron a város és vidék különbsége. Arany inkább a vidék embere, Petőfié a város világa. Toldinak, a paraszt testi erőnek és az Apostolnak, a város lelki tépelődésének a különbsége. A jobbágy-forradalmár és a szocializmusra hajló Intellektuel. És még egy: a politikai tudás különbsége. Babits szerint Petőfi „minden történelmi érzék és walesi előrelátás nélkül“ való ember volt, holott éppen nagy történeti és politikai tudása (csak meg kell nézni „Vegyes művekben francia és angol könyveinek és egyéb lefoglalt könyveinek a jegyzékét) képessé tette arra, hogy előre kifejtse a várható politikai alakulások körvonalait. 1847-ben előre látja a forradalmat, 1848-ban a köztársaságot és 1849-ben talán előre látta volna a szociális respublikát. Aranyt viszont éppen kisebb politikai tudása (az ő műveltsége elsősorban esztétikai és irodalmi) megfosztja attól, hogy a fejlődést előre lássa, de egyszersmind megóvja attól is, hogy a fejlődés útját megrövidülve lássa, a közeljövőben várva azt, ami még talán esztendők munkája. Petőfi látta a fejlődést, látta már a jövőt és éppen azért könnyen a jelenbe vetítette. Már akkor adta ki a forradalom jelszavát, mikor még erre nem is gondolt az ország és már akkor agitált a köztársaság mellett, amikor az ország hangulata szerint még mindig volt szeretett király.