Studia Theologica Transsylvaniensia 11. (2008)
Előszó A gyulafehérvári főegyházmegye jubileumi évében a Studia Theologica Transsylvaniensia folyóirat 11. számával jelentkezünk. Kiadványunknak a különféle teológiai témák változatosságot kölcsönöznek. Ezeréves múltunk néhány eseményének, papi és szerzetesi személyiségeknek, a kordokumentumok tükrében a felvilágosodás és az 1848-as forradalom idején történt egyházi és iskolai rendszerváltásoknak ismertetésére vállalkoztak a szerzők. De folyóiratunkból nem hiányoznak a kifejezetten teológiai vonatkozású témák sem. Hitünk alapigazságát, Krisztus feltámadásának misztériumát fejtegeti az első tanulmány, melyet közvetlenül követ egy témájában hasonló, ugyanakkor a krisztusi közösség szervezésére alkalmas gyakorlati összefoglaló. A húsvéti titok, és sajátosan Krisztus keresztjének valósága a mai teológiai gondolkodásnak is központját képezi. Korunk teológusai sem szűnnek meg a kereszt titkát kutatni, hogy annak mondanivalóját a mai kor embere számára is teológiai mondanivalójával együtt a felszínre hozzák. Az egyháztörténelem folyamán kimutatható, hogy az igehirdetésben a húsvéti titok fő helyen szerepelt, hol a dicsőséges (Krisztus feltámadása), hol a kenotikus (Krisztus kereszthalála) szempontoknak a kihangsúlyozásával. A kenózis teológiai reflexiójának az alakulását jelentősen befolyásolta a történelmi beágyazódás. Volt időszak, amikor a „dicsőség” teológiája dominált, és a katolicizmus sem vonakodott a dicsőség távlatába helyezni a pozitív értékeket. Ennek a teológiai hullámnak az optimizmusa fedezhető fel a 2. vatikáni zsinat üzenetében is, mely a kereszténység számára a jövő távlatát kínálja. A 20. század második felében a teológiai gondolkodás súlypontja, éppen az aktuális társadalmi-kulturális helyzetnek hatására, a kereszt (a szenvedés) iránti érdeklődés irányába tolódott el. Túllépve a keresztnek az egyoldalú, a pusztán intellektuális megközelítését, a kenózis a tapasztalt események fényében vált a szemlélés tárgyává. Ilyen vonatkozásban Krisztus keresztjének történeti valósága nagyobb jelentőséggel bír, mert korunk (de, minden kor) szenvedése Isten szeretetének titkába helyezhető, és válik érthetőbbé a szeretetet gyakorló (lemondás, önzetlenség) ember titka is.