Szociológia 1976
3-4. szám - Metodológia - Andorka Rudolf: Társadalmi jelzőszámok és társadalmi mérlegek rendszerének felépítésére irányuló vizsgálatok a KSH Társadalomstatisztikai Főosztályán
15* CSOPORTDINAMIKA — Válogatás Kurt Lewin műveiből — (Bp. Közgazdasági és Jogi K. 1975.) Aki szociálpszichológiai könyvkiadásunknak az utóbbi öt-hat évben örvendetesen felgyorsult futószalagjára figyel, és a lekerülő darabokat külön-külön vizsgálja, óhatatlanul nehéz helyzetbe kerül. Mint egy nyelv tanulója, aki először a szintaxist kapja, majd utána ábécés könyvet vesz kezébe, aztán nyelvfilozófiai értekezést olvas és így tovább. A hatás feltétlenül zavaró, mivel az eredeti összefüggés ismerete nélkül minden egyes új ismeret megértéséhez az összes megelőző ismeretet figyelembe kell venni, és az eredmény akkor is kétséges lesz, hiszen ki tudja, mit rejteget még a jövő ? A nyelvtanulás analógiája persze nem pontos, mivel a szociálpszichológia esetében még csak nem is feltételezhető egy olyan szintézis gyakorlati megismerhetősége, ami a tökéletes nyelvelsajátítás feladata esetében ha nehéz is, de nem lehetetlen. A szociálpszichológia — viszonylag teljes alapvetésének ismeretében is — törekedett, az egységet legfeljebb egyes részeiben valló, tulajdonképpen mellérendelt ismeretekből, elméletekből álló diszciplína, melyet éppen töredezettsége sodor újra meg újra válságokba, anélkül, hogy prosperitása, társadalomértő és értelmező kedve és ezáltal mozaikszerű egysége csorbulna. Konstruktív válságokról van tehát szó, mely ilyen fiatal és ellentmondásos körülmények között megszületett tudomány esetében majdhogynem természetes. Ha könyvkiadásunk szeszélyei ennek a termékeny válságsorozatnak a megértését talán nehezítik is, abban a tekintetben bizonyosan hasznot hajtanak, hogy szüntelen intellektuális izgalomra, ébrenlétre késztetik az érdeklődőt, ki egészen mégsem tanácstalan, hiszen a marxista-leninista társadalomfelfogás biztos orientációs alapot nyújthat számára.Ez a biztonság azonban nem lehet menedék, lényegében minden polgári szemléletű munka — és a szociálpszichológiai irodalom sorozatdarabjai az ismert történelmi körülmények folytán kevés kivétellel ilyenek — gondolati kihívást is jelent egyben, melyet tetszik, nem tetszik, vállalnunk kell. Kurt Lewin munkássága távolról sem ismeretlen Magyarországon, az ő általa művelt szociálpszichológia már a második világháborút követően klasszikusnak tekinthető kísérleti kutatásokat inspirált nálunk. De a 60-as években a csoportlélektan jegyében megélénkülő hazai marxista szociálpszichológiai kutatás és elméletalkotás forrásai sem nélkülözték Vigotszkij, Makarenko, Moreno, Sherif ösztönző hatása mellett Kurt Lewin gondolatrendszerét, amint azt Pataki Ferenc tanulmányai példázzák. Talán ez az első összefüggés, melyet a most kezünkbe került kötet pontosabb megértése érdekében feltétlenül figyelembe kell vennünk, és ebben a sorban a Társadalomtudományi Könyvtárban korábban megjelent Lewin kötet is figyelmet érdemel, hiszen a gondolatrendszer főbb támpontjaival már annak a kötetnek a kapcsán is megismerkedhettünk. A jelenlegi kötet csak pontosítja, helyenként elmélyíti a már ismert képet. A másik összefüggés, mely nélkül sem ez, sem az előző kötet nemigen értékelhető, tágabb vonatkozást ölel föl, mint a hazai szociálpszichológia eredeti ismeretfelhalmozásban, a megelőző polgári munkák kritikai elsajátításában, valamint, és nem is utolsósorban, a konkrét társadalmi gyakorlat formálásához történő hozzájárulásban megjelölhető feladategyüttese. És ez a tágabb vonatkozás a szociálpszichológia fejlődési tendenciája, a századelői kezdetektől egészen a mai napig. Lewin kedvenc hasonlatával élve, a hajó helyzetének számbavételéhez nem elegendő a hajó szerkezetének és funkciójának mégoly alapos figyelembevétele sem, ha nem vizsgáljuk meg az egész szituációt, a közeget, melyben hajózni kell. A szociálpszichológia hajójának bukdácsolásait, haladását sem mérhetjük fel azoknak a társadalmi körülményeknek akárcsak vázlatos megismerése nélkül, melyek mintegy feladják a szociálpszichológiának önnön meghatározásának feladatát, kikényszerítik elméleti és módszertani reflexi ót.