Szociológia 1981
1. szám - Tanulmányok - Gazsó Ferenc: Az iparban dolgozó fiataloktársadalmi mobilitásának tendenciái néhány szocialista országban
mértékében, korábbi tendenciáiban, a mobilitás esélyeiben. Mindezt vizsgálatunk eredményei is alátámasztják. A prognosztizált változás elmaradása egyfelől arra enged következtetni, hogy a sokat emlegetett intenzív fejlődési szakaszba való áttérés a hetvenes évek derekán még nem bontakozott ki olyan mértékben, hogy érezhetően módosíthatta volna a társadalmi mobilitás korábban kialakult folyamatait és tendenciáit. Másfelől számot kell vetni azzal is, hogy a társadalmi mobilitás mértékét, a mobilitási esélyeket nem csupán a társadalmigazdasági szférában végbemenő folyamatok szabályozzák. Valójában a mobilitás volumenét, a rétegek közötti mozgás mértékét számos más tényező is alakítja. Többek között olyanok is, mint a mobilitásra vonatkozó társadalmi igények, a társadalmi egyenlőséggel kapcsolatos értékképzetek stb. Mindez erőteljesen modifikálja a mobilitás volumenét, főként az olyan társadalomban, amely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásának stratégiáját követi. Kutatásunk általánosítható tapasztalata szerint, a mobilitás volumenét és a rétegek közötti mozgás mértékét igen erőteljesen befolyásolja a mobilitás közvetítő rendszerének, katalizátorainak működése. Az iskolarendszer viszonylag autonóm módon befolyásolja a mobilitási folyamatokat. E szerep azzal függ össze, hogy az objektíve és magasabb státuszt jelentő pozíciók elérésének a magasabb iskolai végzettség megszerzése az egyik legfontosabb feltétele. A társadalmi mobilitás útja tehát az iskolán keresztül vezet. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a mobilitási esélyek az iskolában elért eredményektől nagy mértékben függenek, hanem arról is, hogy az iskola nem csupán elszenvedi, átereszti a társadalmi rétegződést kifejező differenciált mobilitási esélyeket, hanem maga is aktívan alakítja azokat. Miután az iskolarendszer az általunk vizsgált országokban nem teljesen egységes, a kutatás választ keresett arra is, hogy a különböző iskolarendszerek miként alakítják a mobilitási esélyeket, s hogyan hatnak a társadalmi mobilitás folyamataira. A kutatás célja elsősorban nem azoknak a számszerű adatoknak az összevetése, amelyek az egyes országokban tapasztalható mobilitás globális méreteit fejezik ki, hanem annak feltárása, hogy az egyes szocialista országokban végbemenő társadalmi, gazdasági folyamatok miként befolyásolják a társadalmi mobilitás menetét, s a mobilitási folyamatoknak milyen közös törvényszerűségei és sajátos vonásai rajzolódnak ki. A következőkben erről kívánunk tényszerűen képet adni. A társadalmi mobilitás globális intenzitása Az iparban dolgozó fiatalok társadalmi mobilitásának legfőbb jellegzetessége valamennyi vizsgált országban az, hogy mind a nemzedékek közötti, mind pedig a nemzedéken belüli mobilitás igen nagymérvű. A nemzedékek közötti társadalmi mobilitás globális méretei a következőképpen festenek: Bulgária 70% 59% 78% 70% 64% Csehszlovákia Lengyelország Magyarország Szovjetunió 1* 3