Szociológia 1982
1. szám - Tanulmányok - Lakatos Gyula: A motivációs konfliktusok és a személyiség harmóniájának értelmezéséhez
TANULMÁNYOK LAKATOS GYULA A MOTIVÁCIÓS KONFLIKTUSOK ÉS A SZEMÉLYISÉG HARMÓNIÁJÁNAK ÉRTELMEZÉSÉHEZ Az empirikus szociológiai kutatások természetéből következik, hogy a kutató meghatározott társadalmi jelenségek és az emberi magatartás között valamilyen valószínűséggel fennálló korreláció feltárására törekszik. Ennek következtében a szociológiában kevesebb figyelmet kap a magatartás és a motivációk személyiségelméleti összefüggéseinek vizsgálata. Statisztikailag adott társadalmi tömegjelenségek adott valószínűségi szinten kapcsolatba hozhatók bizonyos magatartás- és tevékenységtípusokkal, de a személyiség minden esetben sajátszerűen válaszol a környezeti hatásokra. Más szóval: sokféle és gyakran változó lehet ugyanannak a tevékenységtípusnak az indítéka. A személyiség általában több, esetenként egymásnak ellentmondó motivációval és ennek megfelelő célirányítottságú aktivitási készenléttel rendelkezik, mint ahány tevékenységtípus, magatartásforma között választhat meghatározott társadalmi helyzetben. Ez egyben azt jelenti, hogy nehéz csak a magatartásforma vagy a tevékenységtípus alapján a motivációra következtetni, illetve fordítva, sokszor lehetetlen a motiváció alapján bizonyos várható magatartást prognosztizálni. A személyiség aktivitásának elve rendszerint olyan strukturális szemléletből következik, ami nem pszichikus tulajdonságokat vizsgál egymástól mechanikusan elkülönítve, hanem a személyiséget mint struktúrát kutatja és meghatározza alaki jellemzőit. Ennek alapján jöttek létre a különböző kutatási irányzatok is: ez alaklélektani (Gestaltpsychologie), a beállítódás pszichológiája stb. Interdiszciplináris jellegük a problémák megközelítési módjából, a személyiség és a társadalmi környezet kölcsönhatásának bonyolult rendszeréből következik, így jelentőségük természetesen felbecsülhetetlen a szociológiai elmélet szempontjából is. A beállítódást pl. értelmezhetjük úgy, mint olyan viszonyt, ami a szükségletek és a szituációk között jön létre, s adott pillanatban meghatározza a szubjektum funkcionális állapotát. Ezt az állapotot meghatározzák az ember korábbi tapasztalatai is. A beállítódás hatására létrejön a szubjektum szelektív és differenciált készenléte egy meghatározott tevékenység (magatartás) kiválasztására. Bármilyen külső hatás, ami az embert éri, mindig személyiségének mint egésznek az állapota által közvetített. Ezt mint közvetítést, beállítódásnak nevezzük. Vannak az embernek rögződött beállítódásai, amelyek bizonyos tevékenységfajtákhoz (magatartáshoz) való készenlét alapját adják. Ahogyan gyakorta a szociológia eltekint a beállítódás és más motivációk pszichikus alapjainak elemzésétől, a pszichológiai motivációelméletek gyakran abba a hibába esnek, hogy nem veszik figyelembe a motivációs állapot meghatározásában azokat a feltételeket. 1 Szociológia 1982/11