Szociológiai Szemle 10. (2000)

4. szám - Műhely - Gyukits György: A társadalmi tőke szerepe az orvosok érdekérvényesítésében

Szociológiai Szemle 2000/4. A rendszerváltást követően az érdekérvényesítő szervezetek létrehozásának ide­ológiai és jogi akadályai megszűntek, az orvosok ettől kezdve szabadon létrehoz­hatták ezeket. Sorra alakultak a legkülönfélébb szervezetek, mint például a Vállal­kozó Orvosok Szövetsége, a Keresztény Orvosi Kamara vagy a Magyar Orvosi Ka­mara. Hogyan tudják érvényre juttatni az orvosok érdekeiket abban az egészségügyben, amelyben a rendszerváltást követően drasztikus változások következtek be? Tovább­ra is kötelezettségeké és elvárásoké, vagy pedig az újonnan létrehozott szervezeteké lesz-e a fő szerep? Betöltheti-e funkcióját a Magyar Orvosi Kamara és a szakszerve­zet? Hogyan értékelik e két szervezet működését az orvosok? Ezek voltak azok a kérdések, amelyekre választ szerettem volna kapni a kutatás során. A kutatás módszere A kutatás során interjús technikát alkalmaztam, több mint hatvan interjú készült. Ezek többnyire strukturált interjúk voltak, csak néhány esetben mélyinterjúk. A fel­mérést 1994 és 1998 között végeztem. Végül fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy e szociológiai kutatás érvényességi igénye korlátozott, ami elsősorban az orvo­soknak a kamaráról és a szakszervezetről alkotott véleménye esetében intenek nagy­fokú óvatosságra. Eredmények A kutatás folyamán esettanulmányok formájában próbáltam meg feltérképezni az orvosok érdekérvényesítési stratégiáit. A történetek kiválasztásánál arra törekedtem, hogy különböző probléma és konfliktus típusokat jelenítsenek meg. Személyes összeférhetetlenség Egy kardiológiai osztály vezetőjének nézeteltérése támadt a kórház igazgatójával, aminek az lett a következménye, hogy a főorvost „büntetésből” áthelyezték a kórhá­zon belül egy másik osztályra, ahol javarészt öngyilkosságot megkísérelt betegek feküdtek. A történtek nem csupán szakmailag, hanem pénzügyileg is súlyosan érin­tették, hiszen a kardiológiai osztály paraszolvencia tekintetében egy osztályvezető főorvos számára kifejezetten kedvező munkahely, szemben a másik osztállyal, ahol az öngyilkossági kísérletet elkövetőktől nemigen számíthatott hálapénzre. Az eset rávilágít az orvosok kiszolgáltatott munkavállalói helyzetére, hiszen az igazgató a kórház érdekeire hivatkozva áthelyezheti a főorvost egy olyan tevékeny­ségi körbe, amelynek ellátásához még szakvizsgája sincsen. Nézzük meg az főorvos érdekérvényesítő stratégiáját: A konfliktus kirobbanása után rögtön betegállomány­ba megy, s mire innét visszajön, addigra már megvan az új munkahelye. E munka­helyet kötelezettségek elvárások típusú társadalmi tőkéjének mozgósításával találja meg.

Next