Társadalomkutatás 1983 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata
1983 / 4. sz. - Tanulmányok - Pozsgay Imre: Politológiai és politikai tézisek a Hazafias Népfront helyzetének, feladatainak vizsgálatához
fejlesztésére is van lehetőség? Ha leragadnánk, megragadnánk annál a szimpla megközelítési módnál, amelyik azt vallja, hogy amíg a népnek jól megy sora együttműködik a rendszerrel, amikor rosszul megy a sora akkor felmondja az egyezséget. Nem hiszem, hogy erről volna szó. Bár nagyon nagy vakság lenne erről a lehetőségről megfeledkezni. Vannak a szomszédos szocialista országokból tapasztalataink, amelyek azt mutatják, hogy ezt a szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mégis, anélkül, hogy túlzottan elkalandoznék a történelmi előzményeken, hadd emlékeztessem arra, hogy itt 1953 nyarától 1957 nyaráig éveken át tartó nagyon mély társadalmi-politikai válság volt, s ez a válság kulminált az 56-os felkelésben. Ennek ellenére, 1957. május 1-én százezrek őszintén, saját belső meggyőződésük szerint álltak a konszolidáció, s vele a rendszer oldalára, megmutatván azt a társadalmi erőt, amelyik a bajban sem hagyja el a szocializmus alapeszményeit. Ez jogosít föl arra, hogy azt mondjam, ez a társadalmi erő ma is létezik, erre az erőre apellálva nehéz gazdasági és életszínvonalbeli körülmények között is lehet társadalmi egységet tervezni és erősíteni. Igen ám, de csak akkor, ha nyílt, őszinte politikával válaszolunk az életszínvonalat érintő kérdésre is. Arról van szó ugyanis, hogy a társadalmi egység alapjai között mégsem szabad figyelmen kívül hagyni az emberek életkörülményeivel, életszínvonalával, elemi feltételeivel kapcsolatos követelményeket. Ha nehezek és változók, bizonyos társadalmi csoportok számára hátrányosak a körülmények — itt különösen a tisztán bérből és fizetésből, nyugdíjból élőket említhetném, akiknek ezen kívül semmi lehetőségük jövedelmeik maximalizálására nincs —, akkor a hátrányban lévők védelmét a politikának vállalnia kell. Vállalnia kell és ez a népfrontpolitikának is az egyik alapelve. A másik, hogy a nép demokratikus részvételének a lehetőségeit kell továbbfejleszteni ahhoz, hogy ne egy depolitizált, csupán a bornírt szükségletek színvonalán élő állampolgárral épüljön a szocializmus, hanem hogy több legyen a politikailag aktív állampolgár. Ehhez pedig javítani kell az aktivitás feltételeit a politikai intézményekben. A Hazafias Népfront milyen szerepet tölt be ebben? Szóltam arról az előbb, hogy vannak — nem is kevesen — bizony, akik úgy vélik, hogy egy látszattevékenységet folytató fedőszerv a Hazafias Népfront, amelyet a politika aszerint tart meg és aszerint ejt el, ahogy azt a különböző fordulatok kívánják. Az egyik feladat éppen az, hogy tartalmas, világos választ adjunk az így kételkedőknek és az így kritizálóknak. Hangsúlyozva, hogy lehet ironizálni a népfrontról, a szakszervezetekről, a különböző társadalmi-politikai szervezetekről, de egyszer eljöhet a sors iróniája, és ha nem tartalmasan tevékenykednek ezek a mozgalmak, szervezetek, akkor az állampolgár, a nép kiábrándulva otthagyja azokat; orientációs zavaraival is küszködve rossz irányt választva, maga csinál magának olyan szervezeteket, amelyeket már nem nevezhetünk a szocializmuson belüli szervezeteknek, így jött létre a Szolidaritás Lengyelországban. Ebben egy a lényeg: a társadalom elutasította a kiábrándító intézményeket, nem hitt bennük, hátat fordított nekik. Ez nem ment volna egyedül imperialista és ellenforradalmi mesterkedésekre, nem ment volna, ha a hibás pártvezetés nem tette volna meg a magáét. Itt térek vissza ahhoz az elvhez és gondolathoz, amit úgy fogalmaztam meg, hogy nálunk az egész konszenzus, amely a szocialista nemzeti egység alapelveire épült, való- e