Társadalomkutatás 1985 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata
1985 / 2. sz. - Tanulmányok - Ágh Attila: A politikai konfliktusok elméletéhez
oldhatóak legyenek — amint a Journal of Conflict Resolution címe is sejteti —, közelebb kell menni hozzájuk, társadalmilag konkretizálni kell őket, s ehhez pedig túl kell menni az általános konfliktuselmélet „metafizikáján", amely a kezdeti lökést megadta a konfliktuskutatáshoz, de egyben beszűküléssel is fenyegetett. Dahrendorf például eleve a társadalmi osztályok ütközése oldaláról vetette fel a konfliktusok kérdését és annak feloldását vizsgálta. Upser viszont a „bürokrácia" konfliktusmegoldó, közvetítő képességére kérdezett rá, illetve azt bizonygatta, hogy a szakszervezet mint a konfliktus kifejezésére szolgáló szervezet egyben megadja a munkásosztállyal való konfliktusok megoldásának képességét is a „bürokrácián", azaz a modern államon keresztül annak integrálásával a társadalom egészébe.12 így jutunk el a konfliktus és az integráció (konszenzus, kooperáció) problematikájához, mint a konkrét konfliktuselméletek alapvető kérdéséhez, a politikai konfliktuskutatás kiindulópontjához. II. Konfliktus és integráció Az európai politikai szociológia nagy öregje, Maurice Duverger a konfliktus és integráció fogalmára építette fel politológiáját a mindmáig is sokat forgatott Introduction a la Politique (1964) című művében. Mivel a fenti kategóriapárból a konfliktust tartja döntőnek, igazi alapfogalomnak, ezért sorra veszi a konfliktus biológiai, pszichológiai, demográfiai, földrajzi, társadalmi-gazdasági és kulturális tényezőit a politikai konfliktus formáinak vizsgálatához és csak a mű harmadik részében vizsgálja a konfliktus leküzdésének, az integrációhoz való viszonyának előrehaladását. Vizsgálata azzal a tanulsággal zárul, hogy minden társadalomban jelen van a konfliktus és az integráció is, s az utóbbi fejlődése soha nem számol fel minden konfliktust a társadalomban. Éppenséggel ennek feltételezése miatt — a kommunizmus mint aranykor — bírálja a marxizmust is. Duverger nem formális tipológiát keres, hanem tartalmi elemzést akar adni, akkor is, ha a horizontális és a vertikális politikai konfliktusok természetéről értekezik, hiszen az azonos szintű egyének, csoportok, osztályok konfliktusa lényegesen eltér a kormányzók és kormányzottak ellentmondásától, s a politikai rezsimen belül folytatott harcok a rezsimről folytatott harcoktól, s érdemi eltérés van a demokratikus rendszerek nyílt és a nem demokratikus rendszerek rejtett konfliktusai között is. Duverger józan és körültekintő elemzésében a politikai konfliktusok a hatalom problémája körül sűrűsödnek, amelyet több oldalról jellemez, de a társadalmi-gazdasági tényezőket tartja bennük a meghatározónak.13 Ez az „európai szellem" jótékonyan különbözik az amerikaitól, amelynek képviseletében K. Deutsch például szolidaritási rendszereket és konfliktusrendszereket különböztet meg aszerint, hogy a rendszerek kötőanyaga a kölcsönös haszon vagy a kölcsönös érdekösszeütközés. Deutsch szerint a valóságban ugyan csak a „vegyes" rendszerek léteznek, egyik vagy másik vonatkozás dominanciájával, igazában azonban a szolidaritási rendszerek dominálnak nála, a konfliktusrendszerek inkább megoldandó problémákat jelentenek.14 Az angolszász politikaelmélet gazdagabb mint az európai.