Társadalomkutatás 1986 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata
1986 / 1. szám - Műhely - Gombár Csaba–Lengyel László: A társadalmi reform kérdéseihez
hetséges pályáikat. S az már a meglevő és jövőben létesülő demokratikus fórumok dolga, hogy mit présel közmegegyezéses formulákba, mi válik döntéssé és megvalósítássá. Ilyesféle gondolati előzmények után vált számunkra kérdéssé a társadalmi reform, amely szót ugyan már sokszor hallottuk, de rá kellett jönnünk, hogy mi sem tudjuk pontosan, hogy mit is jelent. Ami a továbbiakban következik, az egy beszélgetések során formálódó, lehetséges gondolati terv témavázlata. A társadalmi reform felé „A minap igen kínos, verítékbeborító álmom volt. Azt álmodtam, hogy a mai kormányzat belátta tehetetlenségét, s a mi ’reformnemzedékünknek’ adta át a hatalmat. Az ifjúság boldogan vitte az új ’reformminisztereket’ a Várba. Én a Hunyadi János út egyik lámpájának dőlve néztem a menetet, s szörnyülködve gondoltam ezeknek a minisztereknek a készületlenségére, ennek a tömegnek a naivitására. Mintha puska nélkül mentek volna háborúba, markukban lobogó, melyet évtizedekre kompromittálni fognak. A reformnak, melyet egy idő óta annyit hangoztatunk, megvan az előfeltétele: ismerni kell az országot, melyet meg akarunk reformálni.” Németh László: A reform jó ideje megfigyelhető a reform szó tovaterjedése, illetve inflálódása. Manapság már önérzetreformról, a személyiség reformjáról, magatartásreformról, az úgynevezett lokalitásokra vonatkozó helyi reformokról, életmódreformokról stb. is hallani. Ezek jó része kósza ötlet, egyéni kívánalom, vagy valami spontán moccanás puszta elkeresztelése. Amennyiben pedig meggondolás húzódik meg az elnevezés mögött, az nagyjából azt állítja, hogy mivel nincs mód a meghatározó, országos intézmények reformjára, formáljuk hát akkor át legalább önérzetünket. Azaz, mintha mégis sokan sejtenék, hogy egy reform alapjában mindig az intézményesült szerkezetek és szervezetek újraformálódása, vagy egy kicsit pontosabban: koncepcionális és akaratlagos újraformálása. Ennél nem sokkal több, de ugyanakkor nem is kevesebb, mert a változások, sőt, még a lényegesnek nevezhető változások sem jelentenek önmagukban reformot. A társadalmi reform fogalmaknak egyik vetülete a társadalom szerkezetének, azaz csoportstruktúrájának akaratlagos átformálása. Ismeretes, hogy a Reformkorban alapvetően erről volt szó. Mivel ma társadalmunk csoportszerkezete politikailag nem fejeződik ki, nemcsak a társadalomról folyó beszédünk artikulátlan némileg, hanem jelentős mértékben a konstituált struktúrálatlanság esetével állunk szemben. Ebből következően, a társadalmi reform e vetületét sötét homály fedi, és nem világos, hogy valamely változtatás - legyen az gazdasági reformnak nevezett - mely társadalmi csoportnak érdeke, és melyiknek megy a rovására? „Az egységesítő alapelvek mellett mindjobban éreztük, hogy hiányzik a kutató számára a ténybeli összefüggéseknek az az érckészlete, mely nélkül dedukcióink és általánosításaink a levegőben lógnak. ...a magyar vidékkel s a magyar társadalom különböző rétegeinek gondolkozásmódjával való behatóbb ismerkedésünk annak felismerését eredményezte, hogy olyan mérnökökhöz vagyunk hasonlatosak, kik a talajviszonyok kellő ismerete nélkül akarnának vízszabályozó terveket készíteni. Átláttuk, hogy a legszebb eszme is életképtelen, ha az nem képes az egyes társadalmi csoportok és osztályoknak nemcsak érdekeit szintetizálni, hanem ama helyzete, sőt merőben ideológiai energiákat is, melyeket a történelmi fejlődésnek ma már elfeledett vagy rejtettebb rugói hoztak létre.” Talán ismeretesek lehetnek bizonyos társadalmi reakciók gazdasági mozgásokra, intézkedé