Társadalomkutatás 1990 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata
1990 / 3-4. szám - Műhely - Tóth Pál Péter: 1938
(31 darab) fogunk foglalkozni, amelyek áttételek nélkül németellenesek voltak. Némileg leegyszerűsítve ezekben az írásokban a németellenesség mint a magyarság megerősítése, védelme, mint a hazai németség között folytatott német propaganda, illetve mint Németország hódító törekvéseinek elítélése jelent meg. Ezek mellett az egyházak képviselői, de mások részéről is vallási alapon németellenes megnyilatkozásokkal találkoztunk. Az első típusú írásokra jó példa gróf Dessewffy Gyula vacsorájáról szóló tudósítás,28 ahol a törzsökös magyar családokat a szélsőségekkel szemben szervezkedésre szólította fel. Szerinte a nemzet függetlenségét belülről fenyegette veszély. Úgy vélte, hogy azokkal a gyászmagyarokkal szemben, akik nem átalltak magyarságukat alku tárgyává tenni, kötelességük a harcot felvenni. A vacsorán Huszár Aladár is felszólalt. Megfogalmazta, hogy saját házában nem akar másodrendű állampolgár lenni s így a nyolcvan milliós germánság mellett nem engedhetik meg, hogy az országban német szálláscsinálók legyenek.29 Natkó Gyula bajtársvezér, a Turul Szövetség debreceni ünnepségén pedig azt fogalmazta meg, hogy ,, A faj Magyarországon nem jelenthet vérségi misztériumot. ...Nem engedjük, hogy Magyarországon idegen érdekek uralkodjanak ...hogy elveszítse önállóságát, hogy diktatúra legyen...”30 A magyarság megerősítése érdekében Szent Istvánt is példának hozták fel. Polonyi György szerint Szent István lemásolta a frank—germán államot, de nem lett német hűbéres.31 Dr. Schandl Károly titkos tanácsos pedig azt hangsúlyozta, hogy „idegen pogányokra nincs szükség. Szent István állama kiállotta a próbát”.32 Hasonló gondolatot fejtett ki Szász Zoltán A Szent István-i gondolat és a keleti Svájc című Hétfői Társaságban tartott előadásában is.33 Makray Lajos képviselő szerint, aki a Lipótvárosi Társaskörben tartott előadást, görcsösen kell ragaszkodni az alkotmányhoz s nem lehet felcserélni a nyugatról beáramló rögeszmékkel. Szent István — emelte ki az előadó — nem faji, hanem népi politikát folytatott s ma is erre van szükség.33“ Az újság január 1-jei számában ismertették gróf Zichy: Küzdelem a szélsőségek ellen című cikkét, mely a Politika című hetilapban jelent meg. Ebből az írásból azt a gondolatot emelték ki, hogy a német nemzeti szocializmus eszmevilágának Magyarországon való terjesztése nem az emberi haladás önzetlen céljait akarja szolgálni, hanem a hatalmi hódítás legkíméletlenebb eszközeként akar működni.34 Klein Antal több alkalommal emelt szót a Harmadik Birodalom nyílt magyarországi agitációja, illetve a Németország által pénzelt propaganda ellen.35 A Magyar Hírlap ismertette Gratz Gusztáv A magyarországi németség ügye című Magyar Szemlében megjelent cikkét, melyben a cikk írója a Kameradschaftok idegen, német érdekeket szolgáló tevékenységét leplezte le.36 Pallavicini György őrgróf erősen németellenes beszédében bírálta a Róma—Berlin-tengelyt s megállapította, hogy „a kalandor még soha nagyot nem alkotott...”37 Gróf Bethlen István a választójogi vitában az általános és titkos választójog ellen szólt, mert az szerinte jobbratolódáshoz vezetne, az pedig a zsidókérdés német szisztéma szerinti megoldáshoz, mely gazdasági felfordulást okozna. Ez viszont egyet jelentene szerinte azzal, hogy „Németországnak nem barátai, hanem cselédei leszünk..."38 Szabó Imre esperes, a Bocskai Bajtársi Egyesület március 15-i ünnepségén megrázó szavakkal kommentálta az Anschlusst.39 Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik gróf Zsigray Antal Gyöngyösön elmondott beszédének azon részlete, ahol Ausztria és Magyarország sorsközösségéről beszélt. Szerinte „Ha az osztrák függetlenséget egyszer hatalmi szóval és erővel megszüntetik, akkor a mienk is már közvetlen veszélyben van”.40 Bálint Imre pedig hosszú cikkben óvta azokat a magyar stratégákat, akik — arra számítva, hogy az Antant országok nem fognak egymással szövetségre lépni s egy esetleges háborúban még kevésbé fognak győzni — Németország mellé akarnak rendelni bennünket.41 Említettük, hogy vallásos oldalról is egyételműen elítélték Németország törekvéseit. Horváth Béla, a Vigília szerkesztője a Cobden Kör vitáján katolikus oldalról bélyegezte meg a faji mítoszt. A Ki a magyar című írásában pedig elutasította azt a törekvést, hogy a svábok tanítsák igazi magyarságra a magyart, mert szerinte számukra csak az az igazi magyar, aki őket szolgálja.42 Dr. Raffay Sándor evangélikus püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzeti szocializmus nemcsak az egyes egyházi intézményeket, hanem az egész kereszténységet támadja.43 Dr. Glattfelder Gyula Csanádi püspök a szegedi Szt. Imre kollégiumban tartott beszédében megfogalmazta, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy semmiféle jelszónak, divatnak nem lehet rabjának lenni.44 Az újság részletesen ismertette Klemm Kálmán egyetemi tanár, a Központi Papnevelő Szeminárium előadójának a Magyar Szemlében megjelent írását, melyet a német katolicizmus helyzetéről írt.45 Krompaszky Miksa képviselő pedig a Lipótvárosi Társaskör vacsoráján arról szólt, hogy keservesen fognak csalódni azok, akik azt hiszik, hogy a horogkereszt csak bizonyos vallásfelekezetet dönt meg.46 A mintába került példányokban a zsidókérdéssel, mint említettük, 108 közlemény foglalkozott. Természetesen a diktatúra- és németellenes, valamint hasonló szellemben a német törekvéseket vallási alapon elítélő írások is számos ponton kapcsolódtak a zsidókérdéshez. Az ilyen típusú közlemények nagy számát egyértelműen