Természet 9. (1877)

1877 / 7. szám - Dr. Szontágh Miklós: A szepesi Tátra éghajlata és a havasi levegő befolyása az emberi szervezetre

mentél feljebb érünk e rétegek vizsgálatában annál rosszabb és rosszabb melegvezetőt lelünk, azaz oly tényezőket, melyek megóvják a meleget, s védnek a hideg ellen. A köznép mely a physikai tünemények okát ugyan nem fürkészi, de a tényekkel számol, igen jól tudja, hogy hűvös, sze­les napokon, kivált májusban, júniusban szeptemberben és ok­tóberben a levegő Új-Tátrafüreden jóval melegebb, mint lent a szepesi alföldön. Ennek egyik fő oka a talajnak csak félig kor­hadt növényrészekből álló, tehát még szerves természete, s en­nek folytán igen rosz melegvezető-képessége, mert valamint a vastag szőnyegekkel leterített szoba jóval melegebb annál mely márványnyal van kirakva, úgy a föld is jobban őrzi meg mele­gét, ha azt vastag, meleg takaró fedi, mint a minő a tőzeg-állo­mány, a sürü hanga és afonya-bozótok, s végre a kiterjedt er­dőség. Innen jön, hogy Új-Tátrafürednek igen egyenletes éghajlata van. Midőn egy év előtt ezen állításunkat kimondani mertük, féltünk tőle, hogy a 3-évi tapasztalatokat a 4-ik év meg fogja c­áfolni. De ez következtetéseinket csak igazolta; időközben egy régibb múlt századbeli írónak a miénkkel megegyező észle­leteire bukkantunk, melyeket érdekességük miatt itt idézzünk is: Mauksch:Die Witterung in der Zips, besonders unter den karpatischen Alpen, Bécs, 1795. többek közt ezeket mondja: »Novemberben és október végén különös dolgok történnek a havasokon. Ha magas Barometer-állás mel­lett az ország vékony köddel van elborítva következésképen a levegő lehűlt, akkor a havasok középtáján az ég nemcsak egé­szen derült, hanem a levegő is sokkal melegebb, mint lent. A parasztok, kik ily időben fáért felmennek, hitelesen állítják, hogy törpefenyő-fájukat ing­usban hordják össze könnyen meg­izzadnak, s kellemes enyhe levegőt színak. Ugyanezt állítják a vadászok is, kik nem túlságos nagy hóban magasabbra kapasz­kodnak, s mormotákat akarnak kiásni, melyek kevéssel előbb földalatti menedékeikbe vonultak, téli álmukat tartandók.­­ Később azonban, ha leérnek a ködbe, a fagyos levegő nemcsak nehezükre esik, hanem alig bírják magukat gyorsabb járás által súlyos meghűlésektől megóvni. Hasonlót észlelnek a vadászok tavaszszal is egészen tis­zta ég mellett; ilyenkor a havasokon (ha

Next