Természet 9. (1877)
1877 / 7. szám - Dr. Szontágh Miklós: A szepesi Tátra éghajlata és a havasi levegő befolyása az emberi szervezetre
mentél feljebb érünk e rétegek vizsgálatában annál rosszabb és rosszabb melegvezetőt lelünk, azaz oly tényezőket, melyek megóvják a meleget, s védnek a hideg ellen. A köznép mely a physikai tünemények okát ugyan nem fürkészi, de a tényekkel számol, igen jól tudja, hogy hűvös, szeles napokon, kivált májusban, júniusban szeptemberben és októberben a levegő Új-Tátrafüreden jóval melegebb, mint lent a szepesi alföldön. Ennek egyik fő oka a talajnak csak félig korhadt növényrészekből álló, tehát még szerves természete, s ennek folytán igen rosz melegvezető-képessége, mert valamint a vastag szőnyegekkel leterített szoba jóval melegebb annál mely márványnyal van kirakva, úgy a föld is jobban őrzi meg melegét, ha azt vastag, meleg takaró fedi, mint a minő a tőzeg-állomány, a sürü hanga és afonya-bozótok, s végre a kiterjedt erdőség. Innen jön, hogy Új-Tátrafürednek igen egyenletes éghajlata van. Midőn egy év előtt ezen állításunkat kimondani mertük, féltünk tőle, hogy a 3-évi tapasztalatokat a 4-ik év meg fogja cáfolni. De ez következtetéseinket csak igazolta; időközben egy régibb múlt századbeli írónak a miénkkel megegyező észleleteire bukkantunk, melyeket érdekességük miatt itt idézzünk is: Mauksch:Die Witterung in der Zips, besonders unter den karpatischen Alpen, Bécs, 1795. többek közt ezeket mondja: »Novemberben és október végén különös dolgok történnek a havasokon. Ha magas Barometer-állás mellett az ország vékony köddel van elborítva következésképen a levegő lehűlt, akkor a havasok középtáján az ég nemcsak egészen derült, hanem a levegő is sokkal melegebb, mint lent. A parasztok, kik ily időben fáért felmennek, hitelesen állítják, hogy törpefenyő-fájukat ingusban hordják össze könnyen megizzadnak, s kellemes enyhe levegőt színak. Ugyanezt állítják a vadászok is, kik nem túlságos nagy hóban magasabbra kapaszkodnak, s mormotákat akarnak kiásni, melyek kevéssel előbb földalatti menedékeikbe vonultak, téli álmukat tartandók. Később azonban, ha leérnek a ködbe, a fagyos levegő nemcsak nehezükre esik, hanem alig bírják magukat gyorsabb járás által súlyos meghűlésektől megóvni. Hasonlót észlelnek a vadászok tavaszszal is egészen tiszta ég mellett; ilyenkor a havasokon (ha