Történelmi és Régészeti Értesítő - A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye 1. (1875)

1875 / 4. füzet - Miletz János: Chronologiai adatok a magyar királyok tartózkodásáról Temesvárott

rancsoknak nagy pompával kiséré a királyt örökségébe s atyja hires kastélyába. Hunyady János özvegye Horogszeghi Szilágyi Erzsébet mély gyászba öltözve, a kastély kapujában fogadá fényes vendégét, kegyelmet esdve gyermekei számára. A király kegyesen válaszolt s örömteljesen mondá Hunyadynénak: „Nem illik gyász­ruhát viselni azon férfiért, ki most ment át az életre, ki Magyarországot a szent vallásnak és nekem megtartotta.“ A király itt tartózkodása alatt e nemesen érző család körében egészen feledni látszik csábító nagybátyját, s a bánatos özvegy Hunya­­dyné vigasztalására, november 23-án a kastély keleti szárnysarkán levő házi kápolnában, az evangéliumra s az Ur testének vételére esküt is tett, hogy az özvegy Hunyadynét anyjává, fiát Lászlót és Mátyást test­véreivé fogadja s nagybátyja halálát soha megboszulni nem fogja. — A király ünnepélyes esküje után kivánta, hogy a család gyászru­háját tenné le s a két Hunyady fiút drága bibor öltönyökkel ajándékozta meg. Erre a kastélyban, a király m­ulattatására vig lakomák, lovagjátékok s tánczmulatságok rendeztettek, melyekben a király nagy megelégedéssel mulatott. Deczember 1-én vett búcsút Temesvártól, mert e hó 3-án­­ már Szegeden időzött. Hunyady Mátyás 32 évi országlása alatt csak egyszer látogatta meg atyja dicső lakhelyét s gyermekkori édes örömeinek színhelyét s családi lakásukat Temesvárott, mindjárt országlása első évében 1458-ban. Itt volt november 15-től november 30-ig, mely napon elindult Sze­gedre az országgyűlésre, melyet Temesvárról hirdetett ki.2) Mátyás elhunyta után a tunyálkodó dobzse Ulászló 1494. szeptem­ber 25-től 30-ig3) Temesvárott időzött. Ide Erdélyből jött ekkor a király, Belgrád veszélyének hírére. Fényes kíséretéből megemlítendők az egri, pécsi, váradi püspökök s Drágfy Bertalan erdélyi vajda. Kinizsy Pál a néma hős és temesi főispán fényesen felszerelt csapatai élén egészen a temesi határokig a király elé ment, őt üdvözlendő, s szivemelő látvány volt, midőn az agg vitéz, ki szólani nem tudott, a nyelvét ért szélhűdés folytán, jelekkel mutatott a török határokra és nyakára, az által értetni akarván, hogy életét a török ellen kész a hon­i királyáért feláldozni. Az öreg vitéz örömére Ulászló szemlét tartott serege fölött, mi Kinizsyt annyira fellelkesitette, hogy ifjúti erővel for­gatta rettenetes pallosát, mintha a leghevesebb csatában lett volna a törökök ellen, mi közben térdre borult a király előtt, ki őt a meghatott- 9­ 9 Birk, Quell, und Forsch. 231. 1. J) L. az okmányokat Ráth, K. Magy. kir. hadjárat. 211. 1. s) Ráth Károly: Magyar királyok hadjáratai. 257. 1.

Next