Történelmi és Régészeti Értesítő - A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye 2. (1876)
1876 / 3. füzet - Varga Ferencz: Uj-Paulisi kőkori emlékek
126 funk s Lóczy Lajos múzeumi ásványosztályi segédőr társaságában ugyanott talált két gúlaalakú, felül átlukasztott agyagsúlyból következtetem, melyek a szakértők véleménye szerint, a szövőszékekhez elkerülhetlenül szükségesek. Az első laposabb, ami M ez tagtársam gyűjteményében van, a második azonban, melyhez hasonlót egynémely régészeti művekben is láthatunk:1) Budapestre az országos múzeumba vitetett föl. Ezek után még csak a pallisi kőeszközök és kődarabokról kell egyet mást elmondanom. Ez a legsikamlósabb tárgy valamennyi között , mert igen tág tért nyit a képzelődésnek ; azért nagyon vigyáznia kell a régésznek, nehogy minden egyes kődarabot, melynek valami eszköz alakja van, mindjárt első tekintetre kő-baltának, szekerczének, vagy más kőeszköznek auguráljon s ezen elővigyázatra talán sehol sincs oly nagy szükség, mint az új-paulisi telepen, ahol úgyszólván minden egyes kődarabnak meg van a maga sajátos alakja. Ezzel azonban korántsem akarom állítani, mintha — kivált kezdetben — ilyesféle természetadta eszközök nem használtattak volna, annál kevésbé mondom, miután a tapasztalat mutatja, hogy azölöp építmények karóinak legnagyobb része nem annyira vágás, mint inkább csiszolatlan, természetadta durva eszközökkel ejtett ütések által vannak meghegyesítve. Ha tehát ásatás közben ilyenféle kő-, vagy kavicsdarab akad kezünkbe, mielőtt azt eldobnék, jól meg kell vizsgálnunk, vájjon nincs-e rajtok, különösen élükön olyasféle kopás, vagy törés, melyet természetes után, vagy véletlenül épen nem, hanem csak használat közben kaphattak. Egyébiránt a kőkorszaknak valódi és legősiebb képviselői azon durva eszközök, melyek tűzkőből (kovából és kvarczból) széleik ügyes lepattantása által keletkeztek. Ezen többnyire monorú (ovál) alakú s vékonyabb végükön metsző éllel biró, vagy nyelvezés (hegyesen éles) kova-eszközök leginkább Európa és Amerika éjszakibb tartományaiban találtatnak s onnét kerülnek a mi gyűjteményeinkbe. Nálunk még az úgynevezett magkövek (nucleusok) is nagyon ritkák. Annál nevezetesebb, hogy a paulisi telepen ilyeket is sikerült találnunk, éspedig két igen szép példányt, az egyik sárga kova, a másik aphanit kőzet, mind a kettő jóformán le van már pattogtatva, különösen az utóbbiról igen szép szilánkok hasadtak. Az ilyen szilánkokat az ősemberek részint késekül, részint pedig fűrész-, reszelő-, lándzsa- és nyílhegyekül használták; kár hogy az utóbbi (aphanit) fajból egyet sem találhattunk. A kova-szilánkok Műrégészeti Kalauz 20. 1. 30, 31-ik ábra.