Történelmi és Régészeti Értesítő - A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye 3. (1877)
1877 / 3. füzet - Ivánfi Ede: Titel mint prépostság, káptalan, hiteles hely és vár
Ekkor úgy látszik fölismerték már e hegyfok fontos szerepét, s miután II. Szolimán egyre fenyegetőbb állást von, a magyar országgyűlés végre is a végvárak megerősítésére kivetett adókat a zárdák átalakítására, illetőleg erősítésére fordítá. Innét magyarázható, hogy Pesty Frigyes szerint 1526-ban Székely Benedek, s Ábrahámfy Miklós, mint tituli bánok szerepelnek). Ekkor tehát a prépostság már egészen végvárrá lön átváltoztatva; a félhold növekedő hatalma a magyar állam csillagát nemcsak elhomályositá, hanem vastag gyászjelleggel is boritá. Magyarországnak kétharmada török iga alá került, tűz és vas pusztítá el műemlékeinket, de főleg várainkat, melyek a hódítók útjában estek. Képzelhető-e, hogy Titel kikerülheté szomorú sorsát? Bár tudtommal, nem szól róla a történelem, mert tán az erődítvények gyengesége miatt nem sokáig daczolhatott az ellenség heves ostromaival; az eredmény mégis az, hogy vár volt, és az elpusztult. Veranchich Antal Konstantinápolyba küldetvén, 1553-ban a Duna túlsó partján emelkedő Zalánkemén vára alatt megállapodott, s azzal szemközt egy fensikon Titel várát s városát mondja úti naplójában elterülni. A vár szerinte épebb s nagyobb mint Zalánkemén, mindazonáltal noha csak távolról látta, annyira siralmasnak találja állapotát, hogy feleslegesnek tartja annak elpusztulását elbeszélni. Miután azonban hegyfokát a Tisza mossa s azontúl is valahányszor a Tisza és Duna kiönt, végtelen mocsárok terjednek el, igen alkalmasnak mondja a háború előnyeire nézve* 2). De a romokat úgy látszik kijaviták , mert Ungnarl Dávid 1573-ban Szelim szultánhoz a Dunán követségben utazván, bizonyos Kerlach István, ki kíséretében volt; ezen utazásáról naplójában igy ír: „Utunkat hajón Zimony felé Karlóczáról vevén, megállottunk Szalánkemen nevű városkánál. Balparton fekszik egy szép vár, neve Titel. A Tiszának vize itt ömlik a Dunába. Minthogy az nap itt maradtunk, megtekintettük eme városkát, melynek fele a várral együtt hegyen emelkedik, s kőfallal van körülkerítve, s melyben szép kertek szemlélhetők. Másik fele a hegy alján terül el, s lakosai csupa ráczok, kiknek templomát megtekintvén, fekete köntösű apáczákat s papokat találtunk benne. Ezek néhány kenyér felett imádkoztak, melyekkel aztán nagyságos urunknak a templom előtt tisztelkedtek. A templom az uj testamentomból vett képekkel van beirva és néhány bávány nyak is fel van díszítve3), s fölül gömbölyű, minek a török mecsetek szoktak lenni4). A temesi bánság nevének jogosulatlansága Pest, 1868.10.s 13.1. 2) M. történelmi emlékek. írók. III. k. 289. lap. 3) Mindkettő protestáns lévén, a sz. szobrokat azon kor gondolkodása szerint bálványoknak keresztelte. 4) Szalay L.: Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. 2241.