Történelmi és Régészeti Értesítő - A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye 5. (Új évfolyam, 1889)
1889 / 1. füzet - Milleker Bódog: A rézkor emlékei Délmagyarországon
TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI MUZEUMTÁRSULAT KÖZLÖNYE. V. ÉVFOLYAM. 1889. I. FÜZET. A rézkor emlékei Dél-Magyarországon. Milleker Bódogtól. Dr. Puszky Ferencz tana, mely szerint Magyarországon a csiszolt kőkorszak és a bronczkorszak között még egy átmeneti időszak is volt, midőn a tiszta vörös rezet felhasználták az emberi szükségletekhez megkívántató eszközök, fegyverek és más tárgyak előállítására, Délmagyarország területéről is nyer fényes bizonyítékokat. Míg Pulszky korszakot alkotó művében) csak két olyan leletet tud előszámlálni, mely a Duna-Tisza-Maros-közén fordult elő — t. i. a lippait és a vingait — addig mi jelenleg már nyolczczal dicsekedhetünk, melyek közül hét Temesvármegyére, u. m. Lippára, Vingára, Nagy-Szredistyére, Germánra, Deschanfalvára, Verseczre és Fehértemplomra, esik, és egy Krassó- Szörény vármegye területére, t. i. a német-bogsáni. Torontálból még nem ismerünk praehistoricus vörös réztárgyakat. A Délmagyarországon eddig előfordult réz tárgyak következőkép osztályozhatók: 2 lapos véső (Nagy-Szredistyéről és Német-Bogsánról); 1 ürvésű (Német-Bogsánról); 7 kétélű csákány, melyeknek éle keresztben áll (Germánról és Nagy-Szredistyéről); 2 nagy, úgynevezett bányász csákány (Vingáról és Lippáról); 1 fejsze (Fehértemplomról); és *) *) Dr. Pulszky Ferencz: A rézkor Magyarországban. Budapest, 1883.1