Történelmi és Régészeti Értesítő - A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye 29. (Új évfolyam, 1913)
1913 / 3-4. füzet - Társulati ügyek
Főtitkári jelentés a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-Társulat 1913. évi április hó 25-én tartott választmányi ülésén. Méltóságos Elnök Úr! Mélyen tisztelt választmányt! Utolsó választmányi ülésünket öt hónap előtt tartottuk. A korunk viszonyaiból folyó és mindnyájunkra nehezedő nagymérvű elfoglaltság az oka, hogy nem tarthatunk gyakrabban üléseket; mi, kik a társulat tisztviselői és választmány tagjai vagyunk, az élet ezernemű követelményeitől zaklatva, nem áldozhatjuk időnket és munkásságunkat társulatunk és múzeumunk ügyeinek olyan mértékben, mint azt magunk szeretnők és amint azt más, szerencsésebb nemzetek hasonlófajtájú tisztviselői azt megtehetik. Mert a múzeum és a társulat ügye egész tiszviselőket, kíván, kik teljes erejüket, munkásságukat és tapasztalatukat csakis ennek a nagyfontosságú tudományágnak szentelik. Habár megosztott erővel is, de kötelességszerűen, sőt meleg szeretettel igyekezünk azért mi is megfelelni a reánk váró feladatoknak. Figyelemmel kísérjük történelmi múltúnk irodalmát, igyekszünk annak egyes homályos helyeit felderíteni, összegyűjteni mindazt, ami okmányokban, könyvekben, régészeti maradványokban, műipardarabokban reánk maradt és megszerezhető. Nagy feladat vár még reánk a közeljövőben, midőn a Délvidékünk népeinek életére vonatkozó ethnográfiai gyűjtést nagy arányokban kell megindítanunk. Mélyen tisztelt Választmány! Mielőtt főtitkári jelentésemnek tulajdonképeni tárgyára térnék át, mély fájdalommal kell megemlékeznem társulatunk egyik díszének Hampel József tiszteleti tagnak, a Magyar nemzeti múzeum régiségtári osztálya igazgatójának f. márc. 25-én történt elhunytéról. Pulszky Ferenc mellett és után Hampel József volt a magyar archeológiai tudománynak európaszerte ismert és nagyrabecsült legnagyobb szakértője és művelője, 28 éven át, 1885-től haláláig termesztette és részben írta az Archeológiai