Turán. A Turáni Társaság folyóirata 6. (1923)

1923 / 1-2. szám - Márki Sándor: A turáni népek jelene és jövője

A TURÁNI NÉPEK JEL­ENE ÉS JÖVŐJE 3­ rás módját. A turániak új államai, Észt- és Finnország, az első berendezkedések nagy nehézségei közt sem foglalkoznak csupán önmagukkal, de területük és számuk kicsinységénél, politikai helyzetük bizonytalanságánál fogva európai rideg érdekeiket nem áldozhatják fel rokoni meleg érzésüknek, amellyel pl. Petőfit ünnepelték. Törökország az egész világgal szemben önmaga vette kezébe a sorsát. Kemál basa a sévresi béke égbekiáltó igazság­talanságaival szemben megtagadta saját kormánya iránt az engedelmességet, a meg nem alkuvó nemzeti párt s a felkelő sereg élére állt, amiért ugyan halálra ítélték, de a halálra ítélt nemzetet a görög sereg elkergetésével megszabadította szé­gyenétől s a világ elé a békeszerződés revíziójának követelésé­vel lépett. Mint Magyarország alkotmányát 1867-ben gróf Andrássy Gyula, Törökország területi épségét 1922-ben Kemál basa a bitófa tövéből előlépve igyekezett megmenteni, és az ilyen kísértetjárások a rossz lelkiismeretű diplomatákat egy kissé mindig babonásokká teszik és megborzasztják. Leg­nagyobb erejük abban állt, hogy semmivel sem kívántak töb­bet, mint amennyi nemzetüket feltétlenül megillette, és abban, hogy mialatt a múlt jogainak tiszteletben tartását követelték, egész őszintén megfogadták, hogy az új idők követelményei­hez is alkalmazkodnak. Törökország ezt egy század alatt már négyszer megfogadta, mindenkor Európa tartotta vissza attól, hogy fogadalmát teljesítse. A mindennapi életben ennyit ér az önmagáról való rendelkezés jogának nagyhangú emlege­tése. De Törökország ebben a pillanatban nem is mutatkozik hajlandónak arra, hogy ehhez a kétségtelen jogához másoktól kérjen engedelmet. Ezt, csodálatosképen, a szélső Kelet turáni államai sem tették s a világnak mégis bele kellett nyugodnia abba, ahogy saját sorsukról intézkedtek. Az utóbbi nyolcvan esztendőben erkölcsi tekintetben bizonyára nem Kína húzta a rövidebbet azokban a háborúkban és politikai ellentétekben, amelyek Európával összeütközésbe hozták. Hiszen a kínaiaknak mégis csak igazságuk volt abban, hogy az angolokat az ópium­háborúban kikergették, mert népük megmérgezését rideg

Next