Uránia - Népszerű tudományos folyóirat 3. (1902)
1902 / 12. szám - Erdélyi Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum
III. évf. 1902. deczember 1. 12. szám. URANIA NÉPSZERŰ TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT AZ URÁNIA M. T. E. KÖZLÖNYE MOLNÁR VIKTOR közreműködésével szerkesztik KLUPATHY JENŐ és legifj. SZÁSZ KÁROLY Nem tagoknak előfizetési ára egy évre 8 korona. E folyóiratot az Egyesület tagjai az évi illetmény fejében kapják. Széchenyi Ferencz gróf 1802. november 25-én kelt alapító levelével czenki kastélyában őrzött könyvtárát felajánlotta nemzetének s megvetette így a ma jubiláló Nemzeti Múzeum alapját. Az alapítvány könyvtári jellegű volt ugyan, s eleintén valóban csak könyvtárul szerepelt, de úgy anyagában, mint a köztudatban a múzeum neve és fogalma csakhamar kibontakozott s 1806-ban a nádor már kimondotta múzeummá való fejlesztését. Különben is akár bibliothéka, akár múzeum néven, egyet jelent, gyűjteményt, mely a szelíd múzsák szolgálatára van rendelve, a nemes időtöltés és a komoly tanulmány czéljaira. A XVIII. és XIX. századok találkozóján, a classicismus virágzása idején az ilyen gyűjteményeket nem választották el egymástól oly élesen, mint ma teszszük. Tudós papjaink hajlékában rendszerint megvolt a múzeum-szoba, benne könyvek, néhány metszet vagy kép, feltekert földabrosz, egy-egy régiség, kitömött állat, s más efféle «régiségek és ritkaságok» otthona. Széchenyi gróf ezenki gyűjteményének javarésze könyv és kézirat volt, de mellette képek, érmek, atlaszok is helyet nyertek. Volt azonban e gyűjteménynek egy emlékezetre méltó vonása, hogy anyagában főszempontul a nemzeti gondolat érvényesült, magyar könyvek, magyarságunk emlékeiként gyűltek benne együvé. Ez a vonása s az alapító óhajtása, hogy a gyűjteménynek magyar jellege továbbra is megmaradjon, kész Programm gyanánt az intézet egész életében meg is valósult. Az alapító levelet Ferencz király másnap jóváhagyta s magát az alapítványt az ország egybegyült Re, a legbecsesebb emlékeztető oszlopra ragasztották, midőn azt Törvénykönyvünkbe beiktatták» (1807: XXIV. t.-cz.). Az új intézmény minden törvényes forma szerint sajátunkká lett s az ország közvéleményét képviselő tényezők lelkesedése, öröme és magasztalása közt kezdte meg pályafutását. Bölcsője fölött küzdelmes, nehéz idők árnya borongott, de híven virrasztottak fölötte alapítói, a nemes gróf és a nagy nádor, kit méltán nevezhetünk második alapítójának. Történetének későbbi folyásában megpróbáltatások várták, de mint a pálma, a Múzeum is, nőtt a nehéz viszonyok súlya alatt. Volt idő, mikor csak saját ereje, az általa képviselt eszme hatalma, tartotta fenn s volt idő, mikor ismét dajkáló kezek vették karra, Pulszky Ferencz és Trefort Ágoston kormánya alatt. Az idő viszontagságai között elsőrendű nemzeti intézménynyé alakult. Hasonlatossá lett a parabola fájához, kicsiny magból terebélyes fává nőtt, és, hasonlatossá a népmese lakat nyitó fűvéhez, föltárta a régen letűnt Idő kapuját, melyen a régi nagyság fénye vágott a puhaságra serényebb kor gyermekei szemébe. Az alapító eszmélkedése az aureum scientiarum saeculum utolsó negyedére esik, mikor a magyar renaissance már diadalmaskodni kezdett. Valóságos újjászületése volt az a magyar nemzetnek, mely annak előtte hasonlatos volt a pásztor nélkül való nyájhoz és olyan időben, mikor minden igaz magyar elmondhatta Mikessel: könyhullatással eszszük kenyerünket. A magyar névnek fényét Terézia királyné alatt katonáink és hadvezéreink állították vissza s a magyar nyelv régi keletének feltámasztására az irodalom kezdett mentő actiót. Történetíróink és nyelvtudósaink bámulatos szorgalommal és meglepő eredményekkel kutatták és igazolták a magyarság régi nemes származását, politikai nagyságát, hadi erényeit és nyelvének csodálatos régiségét és hajlékonyságát. Az udvar körében eszmélni kezdő gárdisták a nemzet kimívelésére, a nyelv és irodalom pallérozására törő mozgalmat indítottak s bent a hazában a lappangó irodalom éledezni kezdett és hamarosan öntudatra ébredt. Terézia királyné megtalálta módját, hogy a nemzet társadalmi osztályait hogyan vonja bele az európai míveltség cultusába s a kalapos királyalkotmány ellenes és németesítő politikája feltámasztotta a reactiót. Ettől kezdve a művelődés vágya és a magyar érzés ereje hatotta át jobbjainkat, Bessenyei hirdette igét, hogy a saját nyelvén kell a nemzetet csinosodásra vinni, a köztudatba mentek át s a politika súlya a nyelvre és irodalomra, valamint a faji önérzet erősítésére nehezedett. A magyarság csodálatos ösztönnel találta meg jövendője biztosítékait múltjában és nyelvében. Amaz a történeti fejlődés folytonossága és biztosított jogainak élő ereje által törvényes alapul szolgált további küzdelmeire, emez nemzetképző hatalmával faji öntudatának hódítását jelentette. A magyar élet ettől kezdve két medret váj magának: diétáin és a vármegyékben sérelmei orvoslását sürgeti és nemzeti önállását kívánja biztosítani. irodal-28 A Magyar Nemzeti Múzeum.