A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 50. KÖTET (1975)

50. kötet / 1-2. szám - A Műszaki Tudományok Osztálya közgyűlési osztályülésének előadásai a MTA fennállásának 150 éves jubileuma alkalmából 1975. május 8-án - BOGÁRDI JÁNOS: Széchenyi szerepe a hazai műszaki fejlődésben

132 BOGÁRDI JÁNOS lakatokat. Az akkor kitört kolerajárvány útközben őt is megtámadja, veszteg­zárba is kényszerül. A Duna szabályozásával kapcsolatos tapasztalatait, terveit előadva megnyeri azoknak a bécsi udvar nagyhatalmú minisztereit. Megkapja királyi biztosi kinevezését az Alduna szabályozásához. Még 1830-ban a helyszínre utazik VÁSÁRHELYI Pál kíséretében és személyesen irányítja a munkálatokat a következő évben is. Sajnálatos módon, a bécsi udvar megvonja támogatását SzÉCHENYItől. Már első dunai útjára is mellé akarták beosztani Bécs egyik megfigyelőjét, de akkor sikerült tapintatosan visszautasítania. SZÉCHENYI most feladatul a Gönyü és Pozsony közti dunaszakasz sza­bályozását tűzi maga elé. JÓZSEF nádor pártfogó támogatásával ismét meg­kapta az Alduna-szabályozás királyi biztosi tisztét 1833 júniusában. A Vas­kapu szabályozásának költségvetése 3,8 millió forintról szól. Ezzel szemben az induláshoz a kormány csupán 30 ezer forintot adott. SZÉCHENYI július 8-án indul gőzhajón Pestről és júl. 29-én már meg is kezdik a szirtek repesztését. OZMÁN orsovai pasa azonban a SzÉCHENYItől kapott gazdag ajándékok ellenére azzal fenyegetőzik, hogy ágyúval löveti, ha a török területen levő sziklákhoz nyúl­nak. „Az orsovai pasa talán nagyobb akadály, mint a sziklaszirtek" — jegyzi meg keserűen SZÉCHENYI. A diplomáciai huzavonák és tárgyalások idején VÁSÁRHELYI Pállal európai körutat tesz, amelynek során kotrógépeket vásárol a Felső-Duna számára. 1835-ben veti fel egy pesti téli kikötőnek és egy Óbudán létesítendő hajógyárnak a tervét, valamint a hazai hajósképzés eszméjét. Ezek is néhány éven belül megvalósultak és a „Kisfaludy", az első balatoni gőzös már ott épült. 2.2. Tisza-szabályozás SZÉCHENYI korszakalkotó kezdeményezései közé tartozik a Tisza szabá­lyozása. Amikor 1845-ben a Helytartótanács közlekedési osztálya élére került, ezt a feladatot helyezte első sorba. Az „Eszemetöredékek különösen a Tiszavölgy rendszerét illetőleg" c. munkájában meghatározta a célt: termővé tenni ezt a hatalmas, az áradások­tól, aszályoktól veszélyeztetett földterületet, mert meggyőződése volt, hogy ez országos érdek, hiszen" ... a dunántúli és egyéb magyarság is . . . csak hervadozni fog és kora halálra fog jutni, ha pusztulásnak indul a Tisza-völgy . ." A Tisza­ szabályozására, az ármentesítés és a hajózás lehetővé tétele érdeké­ben egyébként már korábban is történtek jelentős lépések. A 18. század második felétől mind jobban erősödött a tiszakörnyéki el­vadult állapotok megjavításának igénye. Az ármentesítés a folyószabályozás munkájáról, annak egyes szakaszairól, eredményeiről, nehézségeiről számos beszámoló, tanulmány jelent meg. E leírások nemcsak arra világítanak rá, Műszaki Tudomány 50, 1975

Next