MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 17. ÉVFOLYAM (1968)
1968 / 1-2. sz. - KUTATÁS - M. KISS PÁL: Bikfalvi Koréh Zsigmond (1761-1793)
kivégzésük után. Feltehető, hogy más képről rajzolta portréjukat, mert nem valószínű, hogy személyesen ismerte volna őket. A különös csak az, hogy a történelemkönyvekben rendszerint mindhárom felkelő vezért szokták közölni — Horia, Cloaca és Crisan ( 1. kép) — az ő képén azonban csak az első kettő szerepel. Az eredeti Kerék kép 1935-ben a Román Akadémia kiállítására került. A nagyenyedi Könyvtárban 111a csak egy fényképmásolat van. Pályafutására vonatkozó további gyér adat szerint tekintettel arra, hogy a tanítás nem tudta lekötni, különösen nyelvekkel foglalkozott, kitűnően megtanult németül és olaszul, jártas volt az irodalomban, életének egyik célja a magyar színművészet felvirágoztatása volt. Különösen Pesten foglalkozott ezzel a gondolattal, mikor 1788 és 89 között ott tartózkodott. Pesten kap kedvet drámák fordításához, de első munkája Kotzebue művének fordítása. — Embergyűlölölés és megbánás — már Bécsben jelenik meg 1790-ben, amit 1799-ben Debrecenben, 1803-ban Kolozsvárt adtak elő először. Majd az előbbi mű folytatását fordítja Nemes hazugság címen egy felvonásos Néző —Játékban.10 „Melyet látván az első résznek fordítója, mintegy kötelesnek érzette lenni magát arra, hogy a folytatását is, azoknak kedvéért, kik előtt az első rész legalább unalmas nem volt, magyarra fordítja; aminthogy már fordította is, amely rövid időn található lészen Pesten a könyvárusoknál, ezután Kolozsvárt a volt Belső Király utcában."11 De fordít olaszból is 12 s nem egy kéziratos műve szerepelt a magyar színészek műsorán. Egykorú színházi zsebkönyvekben és színlapokon gyakran találkozunk fordításaival s még a Vasárnapi Újság egyik 1857-es száma is arról értesít, hogy az „ez évben előadott eredeti darabok"13 szerzői közt Keréh Zsigmond is kitűnt. Pesten majd Bécsben a Hadi és más nevezetes történetek szerkesztői — Görög Demeter és Kerekes Sámuel — buzdítják az irodalomban való további munkálkodásra, de ugyancsak az ő megbízásukból készít néhány portrét lapjuk számára.14 Ekkor már határozottan „tudottá vált benne", hogy művészi pályára született, s rendszeres tanulmányokat kell végeznie. Ezt pedig abban az időben csak a Mária Terézia korában naggyá lett császárvárosban, Bécsben tehette. „Talentumát tökéletesíteni akarván Bécsbe ment, hogy szorgalmatos igyekezete által a Magyar Cultúra ezen ágának is díszére lehessen."15 Tehát nem a „sanyarú sors"10 vitte Bécsbe, hanem művészi becsvágya, melyért a biztos tanítói állását is otthagyta. Tanulmányai folytatására mint Erdély szülötte, szűkebb hazája útján kapott anyagi segítséget. Bánffy György erdélyi gubernátor ajánlásával kérvényt adott be az 1790 —91-i országgyűléshez, hangsúlyozva benne, hogy „inkább édes hazám fiainak, mint más idegeneknek lehetnék szolgálatjára."17 kérvényében két évi bécsi stipendiumot kért, utána pedig egy olaszországi út költségeinek adományozását. A rendek pártolólag terjesztették II. Lipót elé a folyam mondványt, s a király Teleki Sámuel gr. erdélyi kancellár — a marosvásárhelyi híres Teleki-téka alapítójának — javaslatára évi 180 Ft segélyt engedélyezett Kóréh számára. Kutatásaim alapján ellentétben Fleischer Gyula Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián c. könyvével 18 nem 1787-ben került Bécsbe, hanem 1789-ben.18 A Hadik generálisról készített portréjának dátuma —1789 — megcáfolja Bíró Béla állítását, hogy 1891-ben jutott volna Bécsbe. Hadik András (1710 —1790) az osztrák örökösödési, majd a hétéves háború legendás hírű tábornokának élethű mellképét (2.kép),aki 1764 — 68 között Erdély kormányzója is volt, nagy gonddal, aprólékos részletezéssel festette. Sajnos az eredeti képet nem ismerjük, csak a róla készített rézmetszetet Quirin Márk (1753 — 1811) keze munkáját. (A Hadi és más nevezetes történetek c. folyóirat számára.)20 Jellemző, hogy legtöbben, akik Koréliról írtak, így Bíró József, Bíró Béla stb. mint kiváló rézmetszőt említik Koréht, holott világosan olvasható, hogy „Bikfalvi Kóréh, írta, Márk metszette." Kóréh érdeme a karakteres rajz, amit a rézmetsző hűségesen követ. A kor szokásához híven különböző jelképekkel, felirattal látta el a kör alakú keretbe foglalt és kétfejű sas által tartott képet. Felirata: „Rómi. S. Bir. Gróf Hadik András főhadi vezér. Alul a sas lábánál: „Vitéz vezérünk — Nagy Díszes Bástyája Hazánknak" (Pétzeli Henr.) Míg a Hadik-képen olvasható a rajzoló és metsző neve is, Laudon tábornok portréján (3. kép) csak a metsző neve található. Kerék stílusára emlékeztet a hangsúlyos fényárnyék hatás, amely plasztikusan emeli ki az arc jellegzetes vonásait, a ruha és copf részletező pontossága. Az osztrák örökösödési és a hétéves háborúban, majd az osztrák—török háborúban szereplő Laudon tábornok portréja 1790-ben Bécsben készült ugyancsak a Hadi és más nevezetes történetek c. újság számára,21 amikor Keréh Bécsben tartózkodott. Eddigi műveitől eltérő témát dolgozott fel a Magyar Hírmondó Bécsben megjelenő folyóirat számára, amit 1790-ben rajzolt, ugyanabban az évben Mailár rézbe is metszette, de csak 1792-ben közölték a folyóirat mellékleteként.22 A kép címe: Magyar kis-asszony nemzeti köntösben. Franciául is odaírták: Costume nationale d'iuie Demoiselle Hongroise. Egy kastély előterében áll a finoman megrajzolt és utólag halvány színekkel kifestett, teljes alakban ábrázolt, hosszú kesztyűjét húzó fiatal hölgy. A II. József halála utáni nemzeti felbuzdulás szellemét sugározza, mintegy buzdítja a nemes kisasszonyokat az általa oly pontosan bemutatott hazai 2. Bihfalvi Kóréh Zsigmond : Dr. Laudon Gedeon tábornok arcképe