MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 32. ÉVFOLYAM (1983)
1983 / 3. sz. - ADATTÁR - KŐVÁGÓ SAROLTA: Dési Huber István Önarcképe a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban
— sima homlokzaton enyhén előrelépő, öttengelyes, oromzatos középrizalit, földszintjén és esetleg az első emeletén félköríves záródású nyílásokkal, az emeleti részt összefogó pilaszterekkel — több pesti bérházon is alkalmazott, például a Gross-házon vagy a Heinrich-házon. [6] A Hofrichter-féle homlokzaton sajátos tagolás a középrizalitot közrefogó két falsíkon a földszint ablakai fölött sorakozó kis, fekvő téglalap alakú, mélyített faltükör, ami az I. emeleten egy-egy hosszabb sáv beiktatásával variálva megismétlődik. Ez a motívum, a pesti megyeháza hátsó részének földszintjéről ismerős. Az épülethez Hofrichter is rajzolt tervet, de őt végül a kivitelezéssel bízták meg, a megvalósult tervrajzokat Decsy és Dütrich készítette. [7] Az építkezés 1829-ben, tehát a laktanya-terv előtti évben indult meg. Hofrichter néhány saját tervezésű házán is 1 Dr. Bibó István: Hofrichter József. „Építés- Építészettudomány" VII. (1975) 3-4- sz. 369 — 429. 2 Budapest Fővárosi Levéltára: IV. 1202/c. Pest város levéltára, tanácsi iratok, intimata a. n. 5266. A pince, a földszint, az I., a II. emelet alaprajza, a tető ácsszerkezete, homlokzatrajz és keresztmetszetek, költségvetés, a tervlapok betűjeleinek magyarázata, a helyiségek kimutatása. A tető ácsszerkezetének tervén Wieser Péter ácsmester aláírása áll. Ennek megfelelően a költségvetést Hofrichter és Wieser írta alá, végösszege 176.672 forint 25 5/12 krajcár. A tervrajzokat is magába foglaló iratkötegben, amely a volt Mária Terézia-laktanya építésére vonatkozó anyagot tartalmazza, nincs láthatunk hasonló faltükröket, például a Halzl-házon vagy saját házának homlokzatrajzán. Az ismertetett tervben Hofrichter legnagyobb szabású önálló — bár sajnos nem kivitelezett — munkáját ismerhettük meg a világi építészet területén. A jól és célszerűen megoldott alaprajzhoz monumentális és reprezentatív homlokzat párosult, de talán a feladat szokatlansága miatt a lakóház-tervezésben inkább járatos építész Hild már bevált homlokzati sémáját vette át. A közelmúltban felbukkant laktanya-terv ismeretében még érdekesebb lenne meglelni Hofrichter saját tervrajzát a megyeháza hátsó szárnyához, oeuvre-je másik nagy középületéhez, ám ez már csak egy újabb szerencsés véletlen révén kerülhet elő. Sisa József semmilyen további irat vagy említés a Hofrichter-féle tervvel kapcsolatban. 3 Budapest Főváros Levéltára: Térképtár P. átt. 25., 13. szelvény. 4 Bevilaqua-Borsody Béla dr.: A Mária Terézia-laktanya stílusa. „História" I. 7 — 8. sz. — 1928. nov.—dec. Hadimúzeumi Lapok 84-87. 5 Bibó i. m. 423—425. 6 Rados Jenő: Hild József, Pest nagy építőjének életműve. Bp. 1958. 7 Bibó István: Építészeti műveltség és építészeti kritika egy épület történetében a 19. század elején. „Ars Hungarica," 1981/2. 211 — 217, 31—40. sz. kép. DÉSI HUBER ISTVÁN ÖNARCKÉPE A MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUMBAN A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban 68.178. leltári szám alatt szerepel Dési Huber István többalakos önarcképének, a „Tömegnek" egyik variációja. A képet 1968-ban vásárolta a múzeum a BÁV-tól, és „Világ proletárjai egyesüljetek" címen került leltárkönyvbe. A volt tulajdonos kilétét nem sikerült felderíteni. A képet sokáig befejezetlennek tartották. Eltérően a többalakos önarckép egyéb ismert változataitól [1], a kompozíció közepe táján egy nagyobb, egyszínű okker felület volt látható, melyen átfestés, illetve felületi vakarás nyomait lehetett felfedezni. A képet így ismerte meg a közönség hazánkban és Bukarestben a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum kiállításain. A művész özvegye egy kiállítás alkalmával megpillantva a festményt úgy nyilatkozott, hogy a mű nem befejezetlen, sokáig kész állapotban állt a művész Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út 22. szám alatti műtermében. (2] Az 1930-as évek elején ajándékozta el, a megajándékozott személyére nem emlékszik, de nem kizárt, hogy L. Tihanyi Ernő lehetett, akivel a kép keletkezésének idején a művész szoros kapcsolatban állt. (1930-ban, Dési Huber István tervezte a költő saját kiadásában megjelent „Munkáskórusok" c. versesfüzetének borítóját.) A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum birtokában levő „Tömegen" négy sorban felvonuló munkásokat látunk. A művész önarcképe az alsó sor közepén néz szembe a közönséggel. Felesége félprofilját tőle jobbra a keret elvágja. A kép jobb alsó sarkában egy bizonytalan körvonalú folt (talán a művész ökölbe szorított keze) látható. A fentről második sort bontotta meg a már említett üres felület, amely, mint arra fény derült, egy felemelt tábla és eredetileg a „Munkát ! Kenyeret !" felirat szerepelt rajta. Ezt később ügyetlenül akarták eltüntetni, de hogy hol és mikor követték el a képrongálást, nem tudjuk. A művész özvegye 1983 nyarán hozzájárult a festmény restaurálásához. A restaurálás során feltárták az eredeti szöveget, és így pontos értelmet nyert a kép mondanivalója. 1. Dési Huber István: Tömeg, 1930—31. Restaurálás után 178