MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 53. ÉVFOLYAM (2004)

2004 / 1-4. sz. - KUTATÁS - KNAPP ÉVA: A "rézmetsző poéta" : grafikák Berei Farkas András életművében

szett címlapja a szabályos, 1829-es impresszummal.[132] Amikor ez a címlap elveszítette aktualitását, Farkas elő­ször dedikációs lappal, majd saját portréja „címlap" funk­cióba emelésével helyettesítette. A „Lói Tanács Zabolázója [...]" kezdetű felirattal ellátott Farkas-portré összesen négy nyomtatványpótló kiadvány élén ismétlődik.[133] Egy szerkezete és előállításmódja miatt különleges, fel­tételezésem szerint nyomtatott szöveget és egylapos met­szeteket egyaránt tartalmazó összeállítás közgyűjteményi leltárhiány miatt nem kutatható.[134] Egy másikat, mely­nek valószínűleg új rézmetszetes címlapja volt Örökös illa­tú rósák és virágok [...] címmel, „2. kiadás" jelöléssel, Petrik Géza látott utoljára Széll Farkas magángyűjteményé­ben.[135] Ezekben az összeállításokban az ábrázolások a fennmaradt leírás szerint néhány metszet kivételével is­métlődnek. A csupán egyetlen példányból ismert lapok ar­ra figyelmeztetnek, hogy a katalogizált grafikák tovább gyarapodhatnak eddig ismeretlen metszetekkel. Kép és szó kapcsolata Az eddigi vizsgálat ráirányítja a figyelmet a képek és a metszett szövegek szoros kapcsolatára, egymásra utalt­ságára. A képek kivétel nélkül valamilyen szinten megje­lenítik a szövegeket, a szövegek pedig hatásosan kísérik és értelmezik a képeket. A lapok mintegy felén a kép ki­sebb helyet foglal el a szövegnél, s a szöveg meghatáro­zóbbnak tűnik fel az ábrázolásnál. Ez a sajátosság szinte magától értetődik, hiszen Farkas András elsősorban „írói" pályát kívánt befutni, s a képek alkalmazása egyál­talán nem jellemezte az írói életút első szakaszát. Mint említettem, a lapokon megvalósított kép-szöveg kapcsolat több esetben párhuzamba állítható az illuszt­rált egyleveles hírlevelek, röplapok formai sajátosságai­val. Egy-egy lap az önálló kiadvány igényével lépett fel, s a rajta megjelentetett kép és szöveg együtt zárt egységet alkot. A 19. század első felében megszokott beállítású portréábrázolások kiegészítve az ábrázolt személyhez kötődő esemény leírásával vagy a személy verses bemu­tatásával önálló információt hordozó kiadványokká lép­tek elő. Ennek megfelelően például Karolina Auguszta derékképe a vállára helyezett magyar Szentkoronával, a mellette ábrázolt üstökössel és a metszett szövegrésszel egyszerre dokumentálja az 1825-ös királyné koronázást, tudósít annak természeti kísérőjelenségéről, s bemutatja a királyné alakját.[136] A szöveges részek rendszerint Farkas korábban meg­jelent nyomtatványaiból származnak, azok átalakított részletei, legtöbbször a versekből kiemelt önidézetek. A korábban könyvcenzorként működő Madarassy Feren­cet egri kanonokként köszöntő rézmetszet tréfát és iróni­át sem nélkülöző verses köszöntője például részlet egy 1826-ban Vácon impresszum nélkül megjelent nyomtat­vány Madarassyról szóló verséből.[137] Az 1826 után divatossá vált lóversenyek és a hozzájuk kapcsolódó hírek ösztönözhették Farkast, hogy a „ló-fut­tatás"-okról készített tudósításokhoz, híradásokhoz ha­sonlóan, a rá jellemző kép-szöveg kompozícióban meg­örökítse a Hazafi Díjat elnyerő Károlyi Györgyöt. A réz­metszet felső negyedében három, monogrammal jelölt, magyaros öltözetű vágtató lovas sematikus alakja látható. A felirat szerint gróf Széchényi után gróf Nádasdy lovagol, s őket követi - a lap háromnegyed részét betöltő vers ak­rosztichonja által is kiemelt - gróf Károlyi György alakja. A képelhelyezés, a páros rímű tizenkettesekből álló vers­szöveg és az akrosztichon elrendezése egyaránt a Károlyit ábrázoló, balról jobbra igyekvő lovasra irányítja a figyel­met. A vers első hat sora a Károlyi családról, a második hat a metszet készítését közvetlenül kiváltó eseményről tudósít. A második rész szerint a jó hazafiság ismertető je­gye a jó lovak nevelése, s hogy „Tavaly Györgynek hogy ön nevelése futott / Öröm tapsolás közt Hazafi Díj jutott". A két utolsó sor együttesen köszönti és dicséri a három lovast, akik „[. . .] szép Hazánk Reményi".[138] A Hazafi Díjat első ízben 1829. május 27-én osztották ki a pesti lóversenyen, s azt az egykorú tudósítások szerint Károlyi György Cora nevű, négy esztendős, maga nevelte kancája nyerte.[139] Valószínűleg ezt az eseményt doku­mentálja az eszerint 1830-ban készült, gondosan szerkesz­tett, a kép és szöveg adottságait egyaránt kihasználó réz­metszet. A közvéleményt egykorúan érdeklő esemény gyors recepciója a sokszorosított grafikában bizonyítja Farkas információ-érzékenységét és találékonyságát. Több rézmetszet szöveganyaga tükrözi Farkas irodal­mi igényét, melyet szerény tehetsége miatt csak részben, illetve szegényesen tudott megvalósítani. A két állapotban fennmaradt József-napi köszöntő páros rímű tizenkette­sekben írt versezete például a metszet képi részén ábrázolt virágokra irányítja a figyelmet. Az első négy sor a Farkas több munkájából jól ismert természeti képre épül: „JÓSEF mint egy kulcsal a Tavaszt kinyitja A Természet fa fa virágot úyitja. És mint egy Királyi Menyaszszonyt illeti, Pásti szín köntösbe azt felöltözteti."[140] Nem eldönthető, hogy az idézett rész Farkas Debre­cenben elsajátított irodalmi ismereteiből vagy Csokonai Vitéz Mihály tavasz-verseiből táplálkozott. A szuggesztív természeti kép felidézi például Csokonai A szépség leánya című versének ide kapcsolható sorait („A szerelmes fűz­fák hűs alját mellette / Kellemes zöld pázsit-bársony terí­tette,'").[141] A grafikákon megjelenő kép-szöveg kapcsolatok át­gondoltságát mutatja a minden valószínűség szerint Far­kas utolsó metszetes vállalkozásai közé tartozó, „Búc­súvé­tele [1] a Poétának az írótollától" feliratú lap. Itt a képi áb­rázolás csaknem felét foglalja el a metszet felületének, s rajta Farkas András látható, a személyére emlékező iroda­lom által is megörökített, jellegzetes öltözékben. Az arány­talanul nagyméretű virágok között, stilizált természeti környezetben álló költő egy vékony törzsű szomorúfűz fe­lé nyújtja a kezében tartott hegedűt. Rózsa György megál­lapítása szerint az ábrázolás érzelmi tartalma feledteti a rajz hibáit. A kép itt is pontosan követi az alája metszett versezet fő mondanivalóját: „Míg éltek a bölcs Cézárok, Addig Királyok, Császárok. Poétákkal barátkoztak, De ma rájuk unat­koztak. Nem kell már ma az okosság! Csak a Módi, és pajkosság. Nem kell módi Helenában! A Számkivetett Hazában, így­­ ha nincs tekintet ma a Poétákra! »Hegedűm függesztem szomorú Fűzfákra«."[142] A versezet több, Farkas különböző nyomtatványaiból ismert szövegrészből tevődik össze. Az első négy sor A mecénás és a poéta [...] című, különböző hosszúságú vál­tozatokban megjelent munkából való.[143] Az ezt követő két sor a Módi vagy Mostani viselet című, több változatban

Next