MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 53. ÉVFOLYAM (2004)
2004 / 1-4. sz. - KUTATÁS - KNAPP ÉVA: A "rézmetsző poéta" : grafikák Berei Farkas András életművében
ismert versből, (pl. Farsangi musika)[ 144] majd az ezt követő két - ugyancsak sokszor variált - sor Farkas Napóleonról szóló, számos nyomtatványának valamelyikéből származik. Az utolsó két sor minden valószínűség szerint az 1822-ben megjelent Helikoni virágok két verssorának módosításával keletkezett.[145] A vers szövegében az N betűt kétszer is ügyetlenül, fordított alakban metszették. A vers az életmű és az életrajz ismeretében viszonylag egyszerű, némileg ironikus jelentést hordoz: a költőnek elfogytak a mecénásai, már nincs pénze művei megjelentetésére, ezért kénytelen elköszönni írótollától. A vers szövegkörnyezetéből kiragadott két utolsó sora ösztönözte Papp Júliát a 137. zsoltár „hazai irodalmi és képzőművészeti recepciójá"-nak vizsgálatára.[146] Mivel tanulmánya nem érintette Farkas irodalmi működését, a következőkben röviden bemutatom a zsoltár szerepét és jelentésváltozatait az életműben. A versek egyik visszatérő, változó jelentéstartalmú toposza a 137. zsoltárra utaló részlet. A zsoltárt a költő református pap nagyapjától vagy Debrecenben tanult apjától is hallhatta, s az sem kizárt, hogy debreceni tanulmányi idejében figyelt fel a szövegre.[147] A zsoltár irodalmi toposzképző szerepét ezenkívül megismerhette az általa a kor egyetlen igazi költőjeként méltatott egykori diáktárstól, Csokonai Vitéz Mihálytól is. A Lantomtól búcsúvétel című, Papp Júlia által is említett versen kívül a toposz megtalálható Csokonai más versében is, így például A vitézkedő Magyarokhoz címűben: „Trombita kell, Múzsám! Függeszd mirtusra erőtlen Lantodat, a mellyel Rezsim kebelébe danoltál"[148] Az idézetből érzékelhető az is, hogy a toposz „centruma" Csokonainál nem a fűzfára vagy bodzafára felakasztott hegedű vagy lant átköltött képe, hanem a hangszer által szimbolikusan jelzett irodalmi alkotás, itt a szerelmes versek írásának beszüntetése, „felfüggesztése". A toposz Farkasnál ugyanebben a jelentéskörben, de az ősforrásra történő közvetlenebb utalással jelenik meg. A felakasztott hangszer a nőtlen élettel járó szabadság elvesztésére utal például Amadé László A házasság által elveszett szabadságnak megsiratása című versében. [149] A motívum az öröm kifejezésének eszközeként jelenik meg Batsányi János A keszthelyi hajóra című versében: „Áldom, s dicsőítem én is i s örömömet Zengvén, homlokára függesztem versemet."[150] Farkas költészetére alapvetően jellemző az egyszer meglelt ötletek variálása, többszöri átformálása eltérő jelentésváltozatban. A 137. zsoltár sorainak átköltése része volt idézet használatának. Egyhelyütt önmagát ösztönözte vele a verselésre: „Múzsám! Még lantodat ne függeszd a szegre!"[151] Másutt egy Hegedűs nevű személy versbe foglalásához használta fel: „Hegedűs Urat is méltó hogy tiszteljem! Érdemeit a nagy Egekig emeljem! De mint hogy most ő is ügyel az Országra, Inkább hegedűjét függeszti fűzfákra. Mint kik a Babilon fogságában ültek, A nagy bánat miatt ott nem hegedűltek."[152] Ugyanebben a műben az országot fenyegető háború felidézésekor is élt a toposz adta lehetőséggel, s azt két további ismert toposszal - „Magyarország gazdagsága" és „Magyarország a kereszténység védőbástyája" - kapcsolta össze: „Édes Magyar Hazám! őseim Hony Hellye! Téjjel, mézzel folyó Kanadán mezeje! A Kereszténységnek Te erőss Kő-Fala! [...] Pán hízott öklinek híres legelője! [...] Bár eloszlana már háborúnk fellege! [...] A Sión Leányi ne keseregnének! Hogy vigan hangzana szájtokban az ének!" A toposzhalmozás ugyanitt kiegészül a zsidó-magyar történelmi sorspárhuzam gondolatával: „Azért tétettünk ki e veszedelmeknek, / Mint Izraeliták sok ellenségeknek."^] Farkas a számára oly emlékezetes „szegvári gyűlés"ről, Grassalkovich III. Antal főispáni beiktatásáról írva a bibliaival ellentétes értelemben, a vidámság jellemzésére is alkalmazza a toposzt: „Meg írtam azt másszor kik ott jelen voltak, Az asztal vólt osztva három nagy táblákra Nem függesztették [!] ott hegedűt fűz-fákra Sőt a lant, tzitera, Klarinét úgy zengett Hogy a Palotának kő fala is zengett"[154] Egy 1815-ben megjelent mű címlapjának hátoldalán a mottóban („A Sión Leányi ne hegedűljenek! / Gondolkozásimból hogy ki ne verjenek.") és magában a műben („Ha vígadnak minden Ország Tartományi, / Ne kesergetek [!] ti Sión Leányi!") is megjelenik a toposz.[155] Végül az 1822-ben Eperjesen kiadott Helikoni virágokban a metszet feliratával azonos értelemben, kissé eltérő nyelvi változatban tűnik fel: „Ha nincs hát tekintet ma a Poétákra Hegedűnket igy tsak függeszszük fűz fákra Poéta Virágim a Mások öröke Hervadásra hajlott mint a Jónás töke"[156] Az idézett szövegek meggyőzően bizonyítják, hogy a 137. zsoltárra történő utalás számos változatban és értelmezésben megtalálható Farkas András verseiben. Mindez valószínűsíti, hogy a motívumot és annak képi ábrázolását nem a képzőművészeti, hanem az irodalmi hagyományból - akár magából a zsoltárból, akár Csokonai Lantomtól búcsúvétel című verséből vagy más irodalmi műből merítette. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 137. zsoltár szuggesztív erejű képi ábrázolása megjelenik az európai képzőművészeti hagyományban, mindenekelőtt a Zsoltárok Könyve illusztrált kiadásaiban, így például Gottfried Rogg (1669-1742) augsburgi rézmetsző zsoltárillusztráció sorozatában, melynek vonatkozó lapján a Babilon vizeinél fogságban kesergő zsidók a folyóparti fűzfákra akasztják hárfáikat, illetve egy női alak a lantot. [157] A metszet elemeinek kompozicionális elrendezésében Farkas András a rá jellemző triviális egyszerűséggel önmagát és pénztelenségét állította középpontba, s azt az irodalmi toposzt ábrázolta vagy ábrázoltatta, melyet már több mint húsz éve használt verseiben. *** Amikor szeretnénk kijelölni a „rézmetsző poéta" helyét a 19. század első harmadának magyarországi grafikatörténetében, több nyitott kérdéssel kell szembenéznünk. Ennek oka részben a vizsgált képanyag kevéssé kutatottsága, részben a korszak grafikatörténetét érintő megválaszolatlan kérdések sokasága, így például a mai napig ismeretlen több, Pataky Dénes által számon tartott