MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 55. ÉVFOLYAM (2006)
2006 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Szobrászattörténeti másolatgyűjtemények a Magyar Nemzeti Múzeumban a 19.század utolsó harmadában : I.Pulszky Ferenc görög szobrászattörténeti másolatgyűjteménye
272. Bejelölve az első három, vö.: MNM, ÉRT, LN, 268/1878 (dec. 13.): „Heinrich Brunn-nál München három antik fej gyászöntvényét (1878 dec. jegyzék 40, 83 és 153 számok) 60 márkáért megrendeljük." 230 A kifizetés elment: MNM, 1879/34 (jan. 16.); a másolatokat MNM, ÉRT, N, 24/1879 (márc. 28.) számon leltározták be, de „Gipszmásolatok" megnevezés után Czobor Béla csupán az l)-3) alszámokat írta be, és mindegyik után üresen hagyott egy-egy sort, s az egészet a „Vétel Brunn Henriktől Münchenből 68 márkáért (frt. kr.)" (kihagyott helyekkel) sorral zárta, így a darabok Brunn körlevele alapján azonosíthatók. Az említett kettő szerepel közül a későbbi kalauzokban és e kettő ma is megvan: Ag 48 (Komárom), illetve Ag 261 (Komárom). A harmadik egy archaikus fej volt. 231 Brunn a számlázás ügyében írt még egyszer, a levél címzettje a megszólításból következőleg valószínűleg Hampel, 1. MNM, ERT, I, ad 21/1879, kelt München, 1879. jan. 12.: „Wehrter Herr Dr. [/] Die drei Abgüsse für Ihr Nationalmuseum sind bereits am 28 Dez. von hier abgegangen u(n)d befinden sich vielleicht schon in Ihren Händen. Zu dem Preis von 60 Mark kommen für Verpackung noch 8 Mark. Da die Quittung an verschiedenen Orten in sehr verschiedener Form gewünscht wären, so wäre es wohl das einfachste, wenn Sie mir eine Quittung in der von Ihnen beliebten Form so ausgestellt zuschickten, daß ich sie nur mit meinem Namen zu unterzeichnen brauchte. [/] Auch ich habe bedauert, daß Sie mich bei Ihrer letzten Anwesenheit in München verfehlt haben. Sehr wahrscheinlich ist es übrigens, daß ich Ostern zum Jubileum des Instituts nach Rom gehe, und es soll mich freuen; Sie dort zu treffen. [/] Bei dieser Anlaß fällt mir ein daß sich noch mehrere Ihnen gehörige Photographien in meinen Händen befanden, die ich Ihnen jetzt - etwas spät - mit bestem Danke zurücksende. [/] Dr. Julius ist wohlauf u(n)d er scheint als Dozent ganz guten Erfolg zu haben. Auch Riggauer ist munter." Az említett fényképekről nem tudunk többet; a húsvétkor Rómában ünneplendő jubileum a római német régészeti intézet (illetve elődje) 50 éves fennállásának alkalmából rendezett ünnepi ülés. Az intézetnek Magyarországról ekkor egy rendes tagja volt: Pulszky Ferenc, és négy levelező: Finály Henrik, Rómer Flóris, Torma Károly és Hampel József, 1. AÉ XIII. 1879,124-125. valamint Pulszky Károly ismertetését Adolf Michaelis: Geschichte des Deutschen Archäologischen Instituts 1829-1879 című művéről, AÉ XIII. 1879, 314-317. Hampel és Brunn közös müncheni ismerősei közül Dr. Julius minden bizonnyal azonos azzal a Leopold Juliusszal, aki az athéni német régészeti intézetben dolgozott az 1880-as évek elején; Riggauer pedig valószínűleg Hans Riggauer (1849-1907), aki Heinrich Brunn után a müncheni Münzkabinettet vezette. 232 Conte bécsi éveiből természetesen kapcsolatban volt Pulszkyval, illetve a múzeummal. Első fennmaradt Pulszky Ferenchez írt leveléből az vehető ki, hogy ő keresett megfelelő szobrászt Bécsben Pulszky magángyűjteménye egyik szobrának gondos restaurálására - sajnos nem derül ki, melyik tárgyról van szó. 1. OSZKK, fond VIII/185 (1871. dec. 17.). További 1877-es levelek arról tanúskodnak, hogy részben intézete (Archäologisch-epigraphisches Seminar der Universität Wien) kiadványait küldte Pulszky személyes kérésére a múzeumnak, részben magyarországi anyagon - elsősorban provinciális római domborműveken és feliratokon - dolgozó hallgatóit ajánlotta, és 1877 pünkösdjén járt utoljára személyesen Pesten. 1. OSZKK, fond VIII/184,1-2 (1877. jún. 2.; 1877. júl. 4.), illetve MNM, ÉRT, I, 160/1877 (aug. 3.). Az intézményközi kapcsolat természetesen bécsi utódja, Otto Benndorf alatt is fennmaradt. Pulszky Ferenc és Conte közelebbi személyes kapcsolatára leginkább az első ügyből, illetve a bécsi és berlini levelek minden körülményeskedést mellőző, célratörő rövidségéből lehet következtetni. 233 L. a 236. jegyzetben id. levélben. 234 Engelmann R.: Az intercisai épületminta. AÉ ú. f., XXVIII. 1908, 32-37. vö.: Dr. Drexel F.: Két antik épületminta Dunapenteléről. AÉ ú. f., XVIII. 1908, 24-32. és Téglás István: Római torony mintája Potaissából. AÉ ú. f., XXVIII. 1908, 415-418; valamint Engelmann Rikárd: Egy pannóniai ládácska. AÉ ú. f., XXVIII.1908, 238-250. 235 Richard Engelmann levele Hampel Józsefhez, Berlin, 1878. jan. 27., OSZKK, fond VIII/2506,1: ,,[W]ir haben hier immer auf Pulszky gehofft, wir dachten, seine Hochzeit würde in Januar sein. Ist diese noch verschoben worden? Bitte sagen Sie ihm doch dass auch die Hand des Apollo sich schließlich noch gefunden hat; wahrscheinlich war sie in einer andern Figur versteckt. Die Figur ist so schön auf ihren Beinen wieder befestigt worden, als sei sie niemals auf den Gedanken eines »schwankenden Descius« genommen. - Wenn Pulszky nach Berlin kommt, so hoffe ich doch dass er trotz aller Verliebtheit als Bräutigem sich bei uns sehen lassen, oder wenigstens mir ein Stelldichein geben wird. [...]" Engelmann Hampelhez írott további levelei közül egy 1906 tavaszán kelt maradt még fönn, amelyben támogatást ígért egy Rómába érkező, Hampel által ajánlott „ifjú hölgynek", valószínűleg Láng Margitnak; további hét pedig, 1907. december vége és 1909 február vége között, az előző jegyzetben megadott tanulmányok megírásához kapcsolódik. 236 MNM, ÉRT, I, 258/1878, 2. levél, kelt Berlin, 1877. nov. 28.: „Sehr geehrter Herr Direktor, [/] ich bestätige mit vielen Danke den Empfang des Abgußes des interessanten Torso Dethier. Den Abguß des Apollo habe ich Dr. Engelmann übergeben, welcher selbst danken wird. [/] Wenn Sie von diesem Apollo noch einen Abguß unserem Museum bestimmen wollten, würden wir Ihnen sehr dankbar sein und falls es Ihnen recht ist, sehr gern eine Gegengabe von unseren verfügbaren Gipsen senden z. B. die neue Figur aus den Attalischen Gruppen, über welche Benndorf jüngst in den Mitth. des deutschen archeol. Inst: in Athen gehandelt hat. [/] Einer freundlichen Entgegnung resp. Zusendung entgegensehend verbleibe ich mit besten Grüßen an Ihren Herrn Vater und Herrn dr. Hampel [...]" 237 Otto Benndorf: Bemerkungen zur griechischen Kunstgeschichte IV. Zu den Gallieni des Attales. Mittheilungen des Deutschen Archäologischen Institutes in Athen I. 1876, 167-171. A szobor Melchior de Polignac kardinális Rómában szerzett gyűjteményéből került az azt annak idején restauráló francia akadémiai szobrász, Lambert Sigisbert Adam gyűjteményébe, aki 1754-ben kiadta saját rajza alapján készült rézmetszetben. Benndorf - Prágából küldött cikkéhez ezt közöltette újra illusztrációként, noha jelezte: „Ein Gipsabguss ist neuerdings in das Berliner Museum übergegangen." 238 Hampel írt a belegyezésről 1878. december 6-án, mert ezt Conze a Königliche Museen Hampelnek címzett levelezőlapján igazolta vissza, kelt Berlin, 1878. dec. 11., 1.