Magyar Alföld, 1936 (5. évfolyam, 2-102. szám)

1936-08-20 / 67. szám

Csütörtök, 1936 augusztus 20 óra 8 fillér V. évfolyam, 67. szám lon­ HEfeeml Hol vagy István király?... A múlt vasárnap Szegeden gyülé­­seztek a vidéki újságírók, vagy mint Márkus Miksa elnökünk finom disz­tinkcióval megjegyezte: a vidéken dolgozó magyar újságírók és habár­ összejövetelük nem hozott valami országraszóló fontos eredményt, mé­gis történt valami ezen a kongresszu­son, aminek megörökítése ide kíván­kozik ebbe a rovatba. Az újságírók­ társadalmi és szociális helyzetéről beszélt Márkus Miksa elnöki meg­nyitójában és szóvá tette azokat a személyessé váló harcokat, amelyekke­l az újságírók között a különböző elvi alapon álló viták igen gyakran fa­julnak és amelyek végül is a hivatás értékcsökkenésére és a pályatárs iránti kötelező megbecsülés megsemmi­sülésére vezetnek. Megállapította, hogy ezek a harcok sohasem vezetnek jóra és anélkül, hogy a kitűzött politikai célt szolgálnák, súlyosan ártalmára vannak nem csak az egyes újságíróknak, hanem magának az újságírásnak is. Mi gyulaiak és békéscsabaiak, akik kevesen ott vol­tunk a kongresszuson, úgy éreztük, mintha egyenesen hozzánk intézné elnökünk ezeket a bölcs szavakat.­­ De nem voltunk ott mindannyian, ezért tartjuk szükségesnek ezt a megállapítást itt újból emlékezetbe hozni, azok számára akik távol vol­tak és nem hallották. Hátha okulnak belőle. Mert vannak közöttünk kar­­társak, Gyulán is, Békéscsabán is, akik azt az elvet követik: ha rövid az érved, toldd meg egy személyes­kedéssel, így mérgesednek el a polé­miák és így kanyarodnak olyan mellékvágányokra, amelyeken nincs megállás, amelyek végén biztos ki­siklás következik, kisiklás az ízlés­telenség és durvaság útjára. Az ilyen tülekedésben mindkét fél alulmarad, az ilyen kisiklásoknak csak sebesültjei vannak. Sebeket kap az, aki ellen a személyeskedés megindul, de nem viszi el szárazon az sem, aki a tá­madást megkezdette És a közönség — mert elvégre mégis csak az olvasóközönség számára készül az újság — aligha éri be azzal a szórakozással, amit két egymással politikailag ellenlábas újságíró mara­kodása nyújt számára.­ ­ De szó esett másról is a szegedi újságírókongresszuson, többek közt a vasúti szabadjegyekkel űzött vissza­élésekről. És itt ugyancsak megnyug­tató dolgokat hallottak a jelenvolt gyulaiak. Azt például, hogy másutt sem különb a helyzet az újságíró­­szabadjegyek körül Gyulán a nép­művelési titkár, Szegeden a borkeres­kedő, Gyulán a kiváló üzleti szellem­mel rendelkező kertészeti intéző, Szegeden a nem kevésbé furfangos papírvigéc. És mindkettő mindenütt kétségbevonhatatlanul újságírónak igazolhatja magát a vasúti szabad­­jeggyel, amit elfogadni köteles min­den hatóság a „szerkesztő urak“ bármelyikétől, akár szilvában utazik az illető, akár papírzacskóban. Kilenc évszázad ködbevesző láva Iából rémlik felénk az emlékezetére rendelt ünnepnapon első nagy kirá­lyunk legendás alakja A távolságnál csak a mélység nagyobb, amelybe zuhantunk. Évezredes utunk van, sok kálváriát jártunk, sok szakadékba belezuhantunk, sok vér- és könny­tengerben megfürödtünk s ilyen szo­rongatott helyzetben jajdult fel a magyar ajkakról a segélykiáltás: Hol vagy István király, téged magyar kiván. Ezen az emlékezetére rendelt na­pon is fájdalmas vágyakozással gon­dolunk elmúlt hatalmas királyunkra s megdöbbenve méregethetjük a mély­séget ahova lezuhantunk. István ki­rály nemes tulajdonságai közül kü­lönösen bölcsességét és kegyetlen­ségig menő erélyét jegyezte fel a történelem. Az államalapításnak abban a zűrzavaros és felelősségteljes kor­szakában valóban erre a két tulaj­donságra volt szükség elsősorban. Bölcsességre és hajthatatlan erélyre. Amikor most a nagy király emléké­nek áldoz a szegény az ő viskójá­ban, polgár a házában, nagy ur a palotájában és a hivatalos Magyar­­ország jelenlegi hivatalos urai a ha­gyományos szép körmenetes ünnepen, akkor szükséges és időszerű elgon­dolkozni rajta, hogy vajon a mai szintén végzetesen k­omoly sőt tragi­kus időben, melyek azok a képessé­gek és tulajdonságok, amelyek a nemzet mai felelős vezetőiben szük­ségesek. Ma a parlamentáris kor­mányrendszer idejében nem az állam­fők irányítják a népek sorsát, hanem a kormányok, elsősorban a kormány­­elnökök. Ezeknek képességétől, tehet­ségétől vagy tehetségtelenségétől, rá­termettségétől, vagy alkalmatlanságá­tól függ a kormányzott nép boldo­gulása vagy romlása. Ezer év ször­nyűségesen nagy idő, ennyi tenger idő alatt minden megváltozott, de a bölcsesség és erély változatlanul ma is legelső feltételei a szerencsés és helyes kormányzásnak. Bölcsesség h lyesen megtalálni azt az utat, amelyen a nemzetet vezetni kell. Kegyetlenséggel határos erély kitartani a jónak tudott célok és eszközök mellett. Ez tette naggyá István királyt, így tudott immár ezer évig tartó ágyat vetni nemzetének Európának ebben a veszedelmes vihar sarkában, így vezette be az ázsiai vad hordákat a nyugati civi­lizáció álapotába. Ma is bölcsesség és erély volna az a két varázsszer, amely a meg­aláztatás és szenvedés mezejéről el­udná mozdítani ezt az egyhelyben topogó nemzetet. Apró limuzslások, tétova p­eccselések, sarlatán nagy­képűsködés normálisabb időkben is megvetendő szemfényvesztés, ilyen vészterhes időkben pedig megbocsájt­­hatatlan a nemzet ellen. Senki sem mondja, hogy ez a nemzet a Szent István király óta eltelt kilenc évszázad alatt kiégett, elpuhult, megromlott és megérett a pusztulásra A nemzet töretlenül ép ma is. Kétségbevonhatatlan és ra­gyogó bizonyságot szereztek erről nekünk 53 nemzet berlini olimpiai versenyén a magyar bajnokok. Pusz­tulásra érett, sorsát betöltött nemzet fiai képtelenek ilyesmire. Nem a nemzetben van tehát a hiba, hanem abban, hogy míg a névtelen hősök­ben, a névtelen munkásban, a név­telen földmívesben, a névtelen adó­fizetőben, egyszóval a névtelen mil­liókban megvan a lemondás, a lan­kadatlan küzdelem, a kötelesség­tudás erénye, addig a hatalom bir­tokosaiban nincsenek meg a szent­­istváni képességek. Óh gömbösi kilencvenöt pont, óh zofort-program, óh, falnak állított magyar testvér, micsoda hamuvá lobbanó görögtűz, micsoda múló tiszavirág, micsoda délibáb ez az egész mai magyar politika. A nemzetépítés sziklakövei helyett hóból épített gyermekjáték, Hol vagy István király ? ... Gazdagyűlést akar rendezni Endrődön a NÉP pártpolitikai alapon Nem akarják meghívni a gyűlésre a kerület kisgazdapárti kép­viselőjét, a kisgazdák viszont távolmaradásukkal tüntetnek a gyűlés ellen (Saját tudósítónktól) Nagyszabású vármegyei gazda- és földmunkás­­gyűlést terveznek augusztus 30-ára Endrődön, amelyre már el is küldték a meghívókat a vármegyebeli kis­gazda és földmunkás körökhöz. A gazdagyűlésnek védnökéül dr. Ricsey Uhlarik Béla főispánt kérték fel és meghívták a gyűlésre a földmivelés­­ügyi minisztert, a belügyminisztert, a vármegye és a debreceni mező­­gazdasági kamara vezetőségét, vala­mint több országgyűlési képviselőt is. Hir szerint Kozma belügyminisz­ter, Marschall államtitkár és öt or­szággyűlési képviselő már kilátásba is helyezte lejövetelét. A biztató előjelek dacára azonban mégis kétséges a gazdagyűlés sikere, mert a kizárólag NEP-tagokból álló­ rendezőség mindenáron politikát, még­pedig NEP-politikát akar a gyűlés megrendezésébe belevinni. Az ellen­zéki érzésű kisgazdák és gazdakörök felfogása szerint már a főispán véd­­­nöksége is NEP protektorátust jelent a gyűlés felett, amit tetéz még az a körülmény, hogy a rendezőség, mely a vármegyebeli és ezt környé­kező kerületek NEP-képviselőit hiány­talanul meghívta a gazdagyűlésre, vonakodik Andaházy-Kasnya Bélá­nak, a kerület független kisgazda­párti országgyűlési képviselőjének meghívót küldeni. Ez a politikai pár­toskodás nagy elkeseredést keltett az ellenzéki érzelmű gazdatársadalom sorában és a kisgazdák most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy tá­volmaradásukkal tüntessenek a gyű­lés ellen, illetve csak akkor vegyenek részt a gazdagyűlésen, ha azon a kerület országgyűlési képviselője is megjelenik. Remélhetőleg felülkerekedik majd a jobb belátás a NÉP soraiban is és megszűnik az áldatlan politikai torzsalkodás, amely most a szép si­kerrel kecsegtető gazdagyűlést ku­darccal fenyegeti. Szeptember végén öt újabb kaszáskeresztes főtárgyalás lesz Békés vármegyében (Saját tudósítónktól) A júniusban lezajlott békési és szeghalmi tárgya­lásokkal még nem ért véget, a ka­száskeresztes­ perek sorozata. Értesü­lésünk szerint még öt főtárgyalást fog a szegedi kir törvényszék Apczy tanácsa Békés vármegye területén tartani. Az egyikben a buc­atelepi kaszáskeresztesek ügye kerül tárgya­lásra, ennek a pernek huszonhárom vádlottja van és ezért, valamint a sok tanú miatt van szükség a helyszínen való tárgyalásra. A másik per során a kondorosi kaszáskeresztesek, szám szerint negyvenhárman kerülnek a bíróság elé, míg a nagyszénási per­ben csupán nyolcan szerepelnek. Lesz még egy-egy tárgyalás Békésen és Füzesgyarmaton, mindkét helyen két­­két vádlottal, akik nem jelentek meg a júniusi főtárgyaláson. Böszörmény Zoltán és szűkebb ve­zérkara még mindig a Markó uccai fogházban ül. A hosszú vizsgálati fogság sehogysem tetszik a fővezér úrnak, aki minden eszközt megragad, hogy visszaszerezze szabadságát. Még attól sem riad vissza, hogy bolond­nak tetesse magát, ámde a szimulá­lás nem sikerült, az orvosok épelmé­­jűnek találták és ezen az uton nem juthat hozzá a várva-várt szabad­sághoz. Hogy az elmebajnoksággal való kísérlet nem sikerült, Böszörmény vezér újabb próbálkozásra fanyalodott és kaució ellenében kérte szabadlábra­­helyezését. Tízezer pengő biztosítékot ajánlott fel, amit budapesti „ingat­lanára“ engedett volna bekebelezni. Ámde kitűnt, hogy a kérdéses ingat­lan még ezer pengőt sem ér, így tehát nincs más hátra számára, mint tovább ülni a hűvösön és türelemmel bevárni, amíg a vidéki perek lezaj­lása után az ő főtárgyalására kerül­het a sor.

Next