Magyar Állatorvosok Lapja, 1978 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 8-9. szám - HALÁLOZÁS - Szent-Iványi Miklós: Abonyi Lajos dr. (1900-1978
ABONYI LAJOS dr. 1900-1978 Abonyi Lajos dr. aranydiplomás ny. osztályvezető főállatorvos 1978. április 10-én, életének 77. évében váratlanul elhunyt. Halálával az állatorvosi kar egyik köztiszteletnek örvendő neves tagját veszítette el, akit családja, barátai mellett nemcsak az őt nagyra becsülő pályatársai gyászolnak, hanem részvéttel csatlakozik hozzájuk az ebtenyésztők népes tábora is, akik a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) örökös díszelnökét veszítették el benne. Abonyi Lajos 1900. július 18-án született Földeákon, szülei kilencedik gyermekeként. Atyja gazdatiszt és állatorvos volt, s a nála húsz évvel idősebb bátyja, Abonyi Sándor dr. pedig mint kiváló zoológus 1911-ben az Állatorvosi Főiskolán magántanári címet szerzett és megbízott előadóként, majd 1924-től c. nyilv. rendkívüli tanárként közel húsz éven át tanította az állattant és a szövettant. A családi példa és a gyermekkorban kialakult állatszeretet Abonyi Lajost a Makón megszerzett érettségi bizonyítvány birtokában az Állatorvosi Főiskolára irányította, ahol 1925 februárjában állították ki oklevelét, majd 1929- ben megszerezte az állatorvosdoktori címet is. A Főiskolát elvégezve a belorvostani klinikán Marek professzor mellett dolgozott, előbb gyakornokként, majd mint tanársegéd, később adjunktus. E mellett a belgyógyászati ambulatórium és perklinika irányítója, Rajtsits Emil dr. közvetlen munkatársa is volt, akitől utódként átvette a poliklinika vezetését. Abonyi Lajos dr. jól sáfárkodott a Marek és Rajtsits tanárok mellett öregbített szaktudásával. Már 1927-től helyettesként az állatkerti munkaterületen is dolgozott, majd Rajtsits 1934-ben bekövetkezett halála után rövid megszakításokkal közel 40 éven át nagyrészt önállóan ellátta a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosi teendőit is. Abonyi Lajos dr. nagyon szerette ezt a szép munkát, amely sokoldalúságánál fogva különleges szolgálat, és szívesen, lelkiismeretesen foglalkozott az örökké új problémákat nyújtó, állandó gondolkodásra késztető feladatkörrel. A vadállatok iránti szeretet mellett kialakult benne az ember egyik legősibb háziállata, a kutya iránti érdeklődés és vonzalom is. Több mint ötven esztendeig foglalkozott kynológiával; főként a magyar kutyafajták hazai és külföldi népszerűsítése érdekében tevékenykedett jelentősen. A kuvasz első szakszerű leírója, standardizálója volt (1935). Részt vállalt könyveivel és közleményeivel a hazai kynológiai szakirodalom megteremtéséből, és aktív munkatársa, szerkesztő bizottsági tagja volt „A Kutya” c. folyóiratnak. Mindezek alapján méltán kapta meg a MEOE-nek babérkoszorús jelvényét. Abonyi dr. 1936-ban vált meg az egyetem poliklinikájának vezetésétől, és rövid idejű állami szolgálat után 1938-tól a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. szolgálatába lépett, ahol eleinte az inzulin-gyártás munkaterületén dolgozott, majd állatorvos-szakértőként munkaköre kiterjedt az organoterápiás termékek gyártásán kívül az állatgyógyászati készítmények termelésének problémáira is. 1949-ben a földművelésügyi miniszter rendelete előírta, hogy az Országos Állategészségügyi Intézet ellenőrizze a hazánkban forgalomba kerülő állatgyógyászati készítményeket, így mint e munkaterületen jártas állatorvos-szakértő átkerült a Chinoinból az Országos Állategészségügyi Intézetbe, ahol a gyógyszeriparban végzett évtizedes munkája és nagy gyakorlati tapasztalata alapján őt bízták meg a Kémiai Osztály megszervezésével és vezetésével. Rövid előkészítő munka után már 1950 elején megindult a gyógyszerellenőrzés. A problémák helyes felismerésének és jó gyakorlati érzékének volt köszönhető, hogy a Kémiai Osztály rövidesen Toxikológiai és Gyógyszerellenőrző Osztály néven működött, és töretlenül fejlődött mind felszereltség, mind létszám tekintetében. A szakszerűen ellátott munka során jutott ideje Abonyi dr.-nak a kutatómunkára, a fiatalabb munkatársak segítőkész irányítására, amit az osztályon társszerzőkkel írt, mérgezésekkel foglalkozó, a gyakorlat számára igen hasznos szakdolgozatai is bizonyítanak. Az intézeti munka során többszörösen Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült, munkatársai itt is szerették és becsülték. Nemcsak imponáló szakértelmét és rendkívüli manualitását tisztelték, hanem csendes, közvetlen, udvarias, mindig segítőkész magatartása vonzotta a munkatársakat, akik közül sokan korainak tartották nyugdíjba vonulását, amelyre 1961-ben került sor. Hogy ez valóban korai volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy utána még 16 évet tevékenykedett szellemi erői teljes birtokában a Chinoin Mezőgazdasági és Állatgyógyászati Főosztályán nyugdíjas munkatársként. Ötven éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységét elismerve az Állatorvostudományi Egyetem 1974-ben aranyoklevelet adott át részére. Abonyi Lajos dr. temetése 1978. április 21-én volt a Farkasréti temetőben. A nagyszámú gyászoló előtt a sírnál Sárkány Pál dr., a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója mint a MEOE elnöke és az FCI tanácsosa tartott gyászbeszédet, amelyben személyes benyomásokra hivatkozva idézte fel Abonyi Lajos dr. emlékét, amely bennünk, a rá hálásan és szívesen gondoló tisztelőkben tovább él halálunkig. Szent-Iványi Miklós dr. 633