Magyar Állatorvosok Lapja, 1978 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 8-9. szám - HALÁLOZÁS - Guzsal Ernő dr. (1925-1978)
634 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1978. AUGUSZTUS—SZEPTEMBER GUZSAL ERNŐ dr. 1925-1978 Futótűzként terjedt a szomorú hír, hogy Guzsal Ernő dr., az Állatorvostudományi Egyetem docense, az állatorvostudománnyok kandidátusa, a szövettan c. tantárgy előadója, 1978. május 18-án, életének 53. évében váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatásán — a gyászoló családon kívül — részt vett számos kollégája, tanítványa és tisztelője, hogy felejthetetlen emléke előtt lerója kegyeletét. Gazsai Ernő 1925. április 11-én született Sásdon paraszt családban, s már fiatal korában itt vált vérévé a munka szeretete. Édesapját 18 éves korában veszítette el, s hogy tanulhasson, ahhoz neki is sokat kellett dolgoznia. 1944-ben érettségizett Dombóváron. Még ez év őszén állatorvostan-halllgató, de a háborús események, majd egy betegség hátráltatják előrehaladásában, ezért állatorvosi oklevelét csak 1951 februárjában szerzi meg. A halkszavú, szorgalmas, jól képzett szigorlót 1950 májusától tudományos gyakornokként kinevezik az anatómiai és szövettani tanszékre, és 28 évi köztiszteletet kiváltó, becsületes munka után innen ragadta el a halál. Gazsai dr. olyan típusú ember volt, aki csak a munkát ismerte, s annak egyetlen lehetséges végzési módját: a jót. Számára nem volt kis és nagy feladat, csak feladat. Ez jellemezte oktató stílusát, ez vezérelte a kutatómunkában, és ez motiválta társadalmiközéleti tevékenységét is. Oktató munkáját a világos előadásmód, a biztos szakmai tudás és a kiváló pedagógiai érzék jellemezte. Látható szigora mögött mindig a keze alá került hallgatókért érzett felelősség rejlett. Igazságos szigora a becsületes munkára nevelés, a hivatástudat, a szakmaszeretet kialakításának, megszilárdításának pedagógiai eszköze volt. Körültekintően és türelmesen vizsgáztatott, ítéletét határozottan és objektíven alakította ki, így azt minden érintett mindig fenntartás nélkül el is fogadta. Közel félszáz közleménye jelent meg magyar és idegen nyelven, 7 könyvnek társszerzője, s ő írta az első magyar nyelvű állatorvosi szövettani tankönyvet a „Háziállatok szövettana” címmel, amelynek 1963-ban jelent meg az első, 1967-ben a második kiadása. Az ismeretek gyarapodása szükségessé tette a szövettani közlésben új koncepció kialakítását, amelynek eredményeként 1974-ben megjelent „Az állatok sejtjei és szövetei” c. tankönyv. Ez voltaképpen az állatorvosi szövettan első része, s már majdnem teljesen elkészült a második rész is (a szervek szövettana), amikor a kíméletlen halál megszakította munkáját. Tudományos munkássága alapokat rakott le. Értékesek a tüdőszegmentumok állatfajonkénti alakulásáról tett megállapításai, a házimadarak anatómiájának könyvrészlete, valamint az az átfogó, korszerű mű, amellyel a kandidátusi fokozatot elnyerte „Funkcionális morfológiai vizsgálatok a tyúk petevezetőjén” c. Tudományos eredményeinek társadalmi megbecsülését jelenti, hogy vezetőségi tagja volt a Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embriológusok Társaságának, tagja az Állatorvos-Anatómusok Európai Társaságának. Megkapta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést (1962) és a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát (1964). Tagja volt az MSZMP-nek, a MEDOSZ-nak, az utóbbi egyetemi szervezetének több éven át titkára, majd elnöke is. Éveken át mint elnök részt vett a felvételi bizottságok munkájában. Jelleméből fakadt, hogy nemcsak a funkciók idején, de mindig segített a hozzáfordulóknak. Szomorú tény, hogy most döbbenünk rá: Gazsai Ernő dr. 28 évi aktív munka alatt annyi sokat tett az egyetemes állatorvostudományért, a magyar állatorvosképzésért, az Alma Materért, hogy mind fel sem tudjuk sorolni. Mi adta az erőt, a hitet ennek a robusztusnak nem mondható embernek a sok munkához? Talán a szülői házból hozott munkaszeretet, a harmonikus családi élet. Gyászolja és nem felejti őt az Egyetem minden hallgatója, minden dolgozója, de gyászolja és nem felejti az egész állatorvosi kar, hiszen jelentős részének már ő tanította a szövettant. Felelősséggel élte életét, felelősséggel végezte munkáját. Helyettesíteni lehet, pótolni soha!