Magyar Állatorvosok Lapja, 1978 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 8-9. szám - LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ - Kovács Jenő: A gyógyszerek kölcsönhatása

Levelek a szerkesztőséghez A gyógyszerek kölcsönhatása Tisztelt Szerkesztőség! Az Országos Gyógyszerészeti Intézet „Gyógyszereink” kiadványa 1977. évi XXVII. évfolyamának 9—10. szá­mában (325. old.) Van Zwieten, P. A. által közölt „A gyógyszerkölcsönhatások áttekintése” című cikkével kapcsolatosan a következő témafelvetésem adódott. Az állatorvosi terápiás gyakorlatban is nem ritka a több gyógyszerféleség egyidejű applikációja, ezért egy­re több interakcióra kell számítanunk. A szerző a „Kölcsönhatások az abszorbció fázisában” c. fejezetben megállapítja, hogy pl. Ca-, Fe-, Mg- stb. ionok kelát­képzéssel akadályozzák a tetraciklinek felszívódását. Ismert tény, hogy a sertés alacsony Fe-készlete miatt különböző vastartalmú készítményeket alkalmazunk a gyakorlatban a vashiány pótlására, így a vashiány kö­vetkezményeként megnyilvánuló elsődleges vagy má­sodlagos megbetegedéseket, fejlődésben történő vissza­maradást előzzük meg. A takarmányozási technológiák­ba be van építve a vas-, Ca-, Mg- stb. ionok adagolá­sának különböző módja. Ismert tény viszont az is, hogy a sertés nem fertőző, vagy fertőző jellegű, főleg emész­tőszervi megbetegedéseinek megelőzésére a legkülön­bözőbb tetraciklineket tartalmazó készítményeket, rész­ben preventive, részben gyógykezelésként használjuk. A szerző által közölt interakcióra számítva felvető­dik, hogy az állatgyógyászatban használatos legkülön­bözőbb tetraciklin-tartalmú premixek, gyógyszerek és egyidejűleg a Fe-, Ca-, Mg- stb. ionokat elsődlegesen tartalmazó készítmények a vártnak megfelelő ered­ményességgel, gazdaságosan alkalmazhatók-e. Jelenlegi ismereteim szerint a fenti témafelvetéssel kapcsolatosan a gyógyszerkészítményeink hatásmecha­nizmusainak tanulmányozása során nem találkoztam. Kérem a tisztelt Szerkesztőséget, szíveskedjen meg­válaszolni, hogy kérdésfeltevésem reális-e. Holczmann József dr. Szigetvári A. G. üzemi állatorvos 7981 Görösgal Tisztelt Szerkesztőség! Holczmann dr. témafelvetése jogos, és a kérdés megválaszolása — a szerkesztőség véleménye sze­rint — szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthat. A beteggyógyításban sok esetben veszünk igénybe gyógyszerkombinációkat. A cél a teljesebb értékű gyógyhatás biztosítása. Ha a kombináció törzskönyve­zett készítmény vagy sokéves gyakorlati felhasználás által igazoltan jól bevált együttes, akkor az — a hasz­nálati utasítás megtartása mellett — minden aggály nélkül alkalmazható. Az összetevők helyes megválasz­tásával olyan kölcsönhatást (interakciót) várunk, amely a beteg számára előnyös; alkalomszerűen azonban szá­molni lehet — nem kívántan és részleteiben előre nem mindig felmérhetően — annak ellenkezőjével is. A nem­zetközi irodalom az interakciók tárgyalásakor inkább a kérdés negatív oldalát boncolgatja. Ez utóbbi formá­ja megnyilvánulhat receptor szinten, de bekövetkezhet már a felszívódás folyamán (az emésztőcsőben), vagy éppen az elkészítés alkalmával (fizikai-kémiai inkom­patibilitás különböző típusai — gyógyszertár). Teljes­ség kedvéért kívánkozik ide annak a megállapítása, hogy tágabb értelemben interakció tekintetében­­ • akár egy, akár több gyógyszer párhuzamos alkalmazá­sáról legyen szó — a gyógyszer és a szervezet kölcsön­hatása sem hagyható figyelmen kívül. A konkrét kérdésre a válasz: 1. A ferro­ion a különböző tetraciklinekkel kelát­­formában komplexet képez, s emiatt felszívódása töb­­bé-kevésbé tökéletlenné válik. Neuvonen et al. (1) vizs­gálatai szerint, amelyeket önként jelentkező orvostan­hallgatókon végeztek, a terápiás adagot képviselő 500 mg tetraciklin-hidroklorid 70 kg-os átlagsúlyú kísérleti személyeken 3 óra múlva 2,9 mikrogramm/ml csúcs­koncentrációt eredményezett. Ugyanez a tetraciklin­hidroklorid mennyiség 200 mg kristályos ferroszulfát­­tal (FeS04 • 7 H20 ) 40 mg fémvas ) egyszeri adag felnőtt embernek) együtt adva, 40—50%-kal, tehát kb. felére redukálta — nem reszorbeálódó komplexképzés folytán — a tetraciklin-vérszintet. Még kedvezőtlenebb a helyzet az oxitetraciklin-hid­­roklorid (500 mg/70 kg), továbbá a szemiszintetikus metaciklin (300 mg/70 kg), és doxiciklin (200 mg/70 kg) felhasználásakor. Az utóbbi kettőnél a dóziscsökkenés abból adódik, hogy kémiai átalakítással az alapvegyü­­let hatékonysága jelentősen fokozódik, s így a jelzett adagok ugyanazt a terápiás vérszintet biztosítják, mint a tetraciklin és oxitetraciklin 500 mg-os mennyiségei. 200 mg ferroszulfáttal együtt adva, az oxitetraciklin vérszintje 50—60%-kal, a metacikliné 80—85%-kal, a doxicikliné pedig 80—90%-kal alacsonyabb, mint vas­adagolás nélkül. A következtetés ebből kézenfekvő. Ha gyógyítási célból tetraciklinek adagolása szükséges, ve­le párhuzamosan perorális vasterápiát ne alkalmaz­zunk. Ez a kívánság könnyen realizálható, hiszen a ke­­moterapeutikum adagolása 3—4 napnál tovább általá­ban nem tart, s erre az időre a vashorirozás minden hátrány nélkül felfüggeszthető, a takarmányban levő csekély mennyiségű természetes vas pedig gyakorlati­lag nem zavar. Ha bármely oknál fogva a vasadagolás a tetraciklin­­kúra alatt mégis indokolt volna, inficiált készítmény­nyel (Chinofer inj. ad us. vet.) ez megoldható, s így a vas a tetraciklin-reszorbciót nem befolyásolja. A for­dítottja ennek, tehát az, hogy szájon át adjuk a vaské­szítményt, injekcióban pedig a tetraciklint, a kemote­­rapeutikum vonatkozásában már hatékonyságromlást eredményez. Kísérletileg bizonyított ugyanis az, hogy az inficiált tetraciklinek jelentős mennyisége kiválasz­tódik az epével, és így mód van arra, hogy a vékony­bélben ferro-ionokkal találkozva, inaktív formában ki­csapódjék. 2. Komplexképzéssel csökkentik a tetraciklinek fel­szívódását s egyben hatékonyságát a párhuzamosan adott kalcium- és magnézium-ion tartalmú sók "is. Ez a nem kívánatos interakció azonban egyidejűleg bevitt aszkorbinsavval, citromsavval vagy foszfátokkal többé­­kevésbé kivédhető. Sajnálatos tény, hogy 2 és 3 vegy­értékű kationok, sőt bizonyos fokig a tej is a tetracik­linek felszívódását akadályozzák (2). Keveréktakarmá­nyok etetésekor, ha saját gazdaságon belül készül az, egy esetleges tetraciklin-terápia idejére a kalcium-, magnézium- és vastartalmú ásványi premix akár ki is hagyható a táplálékból. Mennyisége azonban itt egyébként is relatíve csekély, tehát a megfelelő szinten adagolt tetraciklin hatását lényegesen nem befolyásol­ja. Annál is kevésbé, mert a kalcium-tetraciklin kap­csolat nem túl szilárd, és ebből a tetraciklin-felszaba­­dulás lehetséges (lásd foszfátok, aszkorbinsav stb.). 3. Irodalmunkban könnyen hozzáférhető helyen (3) van utalás a tetraciklinek komplexképző sajátságára és a megelőzés módjára is (Ca++, Mg++). 4. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozni sze­retném, hogy nálunk törzskönyvezett állatgyógyászati készítményként csak az oxitetraciklin és ennek pirroli­­dinometil-származéka áll rendelkezésre, a többi hason­ló típusú preparátum inkább humán célt szolgál, már csak azért is, mert zömükben drága import anyagok. Zárszóként annyit, hogy a kombinációs preparátu­mok használatával kapcsolatban interakciókra sokféle lehetőség adódik, és őszintén meg kell vallanunk, hogy ezek finomabb mechanizmusa nem minden esetben fel­derített. Ezért kell a gyógyszereket már az engedélye­zés előtt nagyon gondos klinikai vizsgálatnak is alávet­ni, és a későbbi, gyakorlatból történő visszajelzés lehe­tőségét — megfelelő fórumon — az állatorvoslásban is biztosítani. IRODALOM 1. Neuvonen et al.: Brit. Med. J., 1970. 4. 532. — 2. Albert, A.— Rees, C. W.: Nature, 1956. 177. 433. — 3. Kovács J.: Ap. Gyógy­szertan. III. kiadás. 363. old. Mezőgazd. Kiadó, Budapest, 1970. Kovács Jenő dr. egyet, tanár 635

Next