Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - A "Magyarországi állatorvos-egylet" megalapításának centenáriuma - A MAGYAR ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY NAGYJAI - Karasszon Dénes: A magyar állategészségügy nagyjai: Rónai Mihály dr. (1879-1945) születésének 100. évfordulójára

806 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1980. DECEMBER nak. Végigcsinálna legalább egy hizlalási perió­dust, megtanulná az állatokat ismerni a maguk miliőjében, ahol tenyésztődnek, nevelődnek. A ter­melőszövetkezetekben tanulhatna gyakorlati szü­lészetet is, a főiskolai csaknem kizárólagos ló­­belorvosláson és sebészeten túl a szarvasmarhák­kal, sertésekkel és baromfiakkal foglalkozó bel­­orvoslást is. Megtanulná és végezné gyakorlatilag is a mindennapi kis­ sebészetet s ezenkívül a heré­­lést és miskárolást. Természetesen mindezt a ter­melőszövetkezetekbe beosztott­­— s nem oda csak kiránduló — jól képzett gyakorlati állatorvosok vezetésével”. Ami már nem férhetett bele a Főiskolai Tanács elé terjesztett oktatási reformtervezetbe, azt el­mondta Rónai az Állatorvosi Közügy c. lap első oldalán közzétett cikkében (3. kép): „Az állat­orvosi kar ne tagozódjék többé államira, hely­­hatóságira és magánállatorvosira... az állat­egészségügyi közigazgatás a jogászok kikapcsolá­sával minden fokon állatorvosok kezébe kerül­jön ...” stb. Rónainak a Szakszervezet nevében benyújtott előterjesztése átütő hatású volt. A beszédet közlő lapnak ugyanabban a számában olvashatjuk, hogy Hutyra a Szakszervezeti Szervezőbizottság és az Országos Magyar Állatorvos Egyesület együttes gyűlésén bejelentette: „a tanári érte­kezleten elhangzottak figyelembevételével a fő­iskolai oktatás reformjának tervezetét elkészí­tettük, és azt a Földművelésügyi Népbiztosság sürgős felhívására felterjesztettük”. Tudjuk azt is, hogy Hamburger Jenő dr. népbiztos magáévá tette Rónai szempontjait, ezek megvalósítására, köztük a főiskola egyetemi karrá szervezésére azonban már nem jutott ideje. A reform nagy műve, amit a Tanácsköztársaság megdöntése át­menetileg meghiúsított, mégis megvalósult, de csak a felszabadulás után. Közben felülkerekedett az ellenforradalom és a felelősségre vonás a 19-es szereplésért, amelynek következményeit Rónai hivatali pályájának egész további folyamán meg­sínylette. A Főváros szolgálatából ugyan nem bocsátották el, hiszen fegyelmi vétséget, pláne „bűncselekményt” nem követett el, s ilyesmit nem is bizonyíthattak reá, szakmai tapasztala­taira, tekintélyére és tudására pedig szükség volt, az előléptetésből azonban jó 10 évre kizárták. Breuer Albert személyes fellépésének és közben­járásának volt köszönhető, hogy végül mégis ve­zető beosztásban maradhatott, sőt előléptetésére is sor kerülhetett. Tudományos működése „A vágóhíd a háziállatok óriási tömegének boncterme” —­ írta Rónai a tuberkulózisról készí­tett munkájában, amelyben Ranke felfogását érvé­nyesítette az állatorvosi patológiában. Kiemelte, hogy a tuberkulózis-kutatásban alkalmazott mes­terséges fertőzési módszerből adódó hibaforrás­sal szemben a vágóállatok természetes úton szer­zett tuberkulózisa minden állatkísérletnél alkal­masabb modell a gümőkór kórfejlődéstanának ta­nulmányozására. Az „óriási boncterem” Rónai parazitológiai érdeklődését is felkeltette: 1909-ben egy addig ismeretlen galandféreglárvát talált, amelyet a hí­res parazitológus professzornak, Rátz Istvánnak adott át. Rátz az 1912. évi párizsi összehasonlító patológiai kongresszuson Sparganum elnevezéssel ismertette a Rónai által talált élősködőt, amelyhez hasonlót Railliet észlelt Annámban (a mai Viet­namban). Rátz ezért eleinte Sparganum raillietinek nevezte a parazitát, amely később a Sparganum raillieti Rátz nevet kapta. Rónai 1922-ben újból megtalálta a féreglárvát és azt átadta Kotlán professzornak, aki saját magát is megkísérelte fertőzni a parazitával, szerencsére eredménytele­nül. Sikeresek voltak ezzel szemben a fertőzési kísérletek kutyán. Ez vezetett végül a féreg ivar­érett alakjának megismerésére. Ezt Kotlán előbb Dibothriocephalus raillieti Rátz-nak, majd Diphyl­­lobothrium raillieti nek nevezte el. A vágóhíd, mint kimeríthetetlen kincsesbánya szolgáltatott bőséges anyagot Rónainak minta­szerű kórbonctani múzeuma felállításához (4. kép) és maga készítette gyönyörű preparátumok­kal történő berendezéséhez. Múzeumában azok a paleontológiai rekonstrukciós képek is helyet kaptak, amelyeket az ő útmutatása szerint ké­szített Schönberger Armand festőművész. Pótol­hatatlan vesztesége tudományunknak, hogy ez a maga nemében páratlan vágóhídi múzeum 1944 nyarán bombatalálat következtében meg­semmisült. A vágóhíd gazdag forrásából merített ötletet és gyűjtött vizsgálati anyagot Rónai nagy jelen­tőségű tudományos kutatásaihoz: a melanin­­anyagcsere korral kapcsolatos változásainak ta­nulmányozása volt az a témakör, amely őt hosszú éveken át foglalkoztatta, és amelyről írott majd’ 200 oldalas könyve „Constitutio melanatica, 4. kép. Rónai lóvágóhídi múzeumának képe

Next