Magyar Állatorvosok Lapja, 1980 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - A "Magyarországi állatorvos-egylet" megalapításának centenáriuma - A MAGYAR ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY NAGYJAI - Karasszon Dénes: A magyar állategészségügy nagyjai: Rónai Mihály dr. (1879-1945) születésének 100. évfordulójára
806 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 1980. DECEMBER nak. Végigcsinálna legalább egy hizlalási periódust, megtanulná az állatokat ismerni a maguk miliőjében, ahol tenyésztődnek, nevelődnek. A termelőszövetkezetekben tanulhatna gyakorlati szülészetet is, a főiskolai csaknem kizárólagos lóbelorvosláson és sebészeten túl a szarvasmarhákkal, sertésekkel és baromfiakkal foglalkozó belorvoslást is. Megtanulná és végezné gyakorlatilag is a mindennapi kis sebészetet s ezenkívül a herélést és miskárolást. Természetesen mindezt a termelőszövetkezetekbe beosztott— s nem oda csak kiránduló — jól képzett gyakorlati állatorvosok vezetésével”. Ami már nem férhetett bele a Főiskolai Tanács elé terjesztett oktatási reformtervezetbe, azt elmondta Rónai az Állatorvosi Közügy c. lap első oldalán közzétett cikkében (3. kép): „Az állatorvosi kar ne tagozódjék többé államira, helyhatóságira és magánállatorvosira... az állategészségügyi közigazgatás a jogászok kikapcsolásával minden fokon állatorvosok kezébe kerüljön ...” stb. Rónainak a Szakszervezet nevében benyújtott előterjesztése átütő hatású volt. A beszédet közlő lapnak ugyanabban a számában olvashatjuk, hogy Hutyra a Szakszervezeti Szervezőbizottság és az Országos Magyar Állatorvos Egyesület együttes gyűlésén bejelentette: „a tanári értekezleten elhangzottak figyelembevételével a főiskolai oktatás reformjának tervezetét elkészítettük, és azt a Földművelésügyi Népbiztosság sürgős felhívására felterjesztettük”. Tudjuk azt is, hogy Hamburger Jenő dr. népbiztos magáévá tette Rónai szempontjait, ezek megvalósítására, köztük a főiskola egyetemi karrá szervezésére azonban már nem jutott ideje. A reform nagy műve, amit a Tanácsköztársaság megdöntése átmenetileg meghiúsított, mégis megvalósult, de csak a felszabadulás után. Közben felülkerekedett az ellenforradalom és a felelősségre vonás a 19-es szereplésért, amelynek következményeit Rónai hivatali pályájának egész további folyamán megsínylette. A Főváros szolgálatából ugyan nem bocsátották el, hiszen fegyelmi vétséget, pláne „bűncselekményt” nem követett el, s ilyesmit nem is bizonyíthattak reá, szakmai tapasztalataira, tekintélyére és tudására pedig szükség volt, az előléptetésből azonban jó 10 évre kizárták. Breuer Albert személyes fellépésének és közbenjárásának volt köszönhető, hogy végül mégis vezető beosztásban maradhatott, sőt előléptetésére is sor kerülhetett. Tudományos működése „A vágóhíd a háziállatok óriási tömegének boncterme” — írta Rónai a tuberkulózisról készített munkájában, amelyben Ranke felfogását érvényesítette az állatorvosi patológiában. Kiemelte, hogy a tuberkulózis-kutatásban alkalmazott mesterséges fertőzési módszerből adódó hibaforrással szemben a vágóállatok természetes úton szerzett tuberkulózisa minden állatkísérletnél alkalmasabb modell a gümőkór kórfejlődéstanának tanulmányozására. Az „óriási boncterem” Rónai parazitológiai érdeklődését is felkeltette: 1909-ben egy addig ismeretlen galandféreglárvát talált, amelyet a híres parazitológus professzornak, Rátz Istvánnak adott át. Rátz az 1912. évi párizsi összehasonlító patológiai kongresszuson Sparganum elnevezéssel ismertette a Rónai által talált élősködőt, amelyhez hasonlót Railliet észlelt Annámban (a mai Vietnamban). Rátz ezért eleinte Sparganum raillietinek nevezte a parazitát, amely később a Sparganum raillieti Rátz nevet kapta. Rónai 1922-ben újból megtalálta a féreglárvát és azt átadta Kotlán professzornak, aki saját magát is megkísérelte fertőzni a parazitával, szerencsére eredménytelenül. Sikeresek voltak ezzel szemben a fertőzési kísérletek kutyán. Ez vezetett végül a féreg ivarérett alakjának megismerésére. Ezt Kotlán előbb Dibothriocephalus raillieti Rátz-nak, majd Diphyllobothrium raillieti nek nevezte el. A vágóhíd, mint kimeríthetetlen kincsesbánya szolgáltatott bőséges anyagot Rónainak mintaszerű kórbonctani múzeuma felállításához (4. kép) és maga készítette gyönyörű preparátumokkal történő berendezéséhez. Múzeumában azok a paleontológiai rekonstrukciós képek is helyet kaptak, amelyeket az ő útmutatása szerint készített Schönberger Armand festőművész. Pótolhatatlan vesztesége tudományunknak, hogy ez a maga nemében páratlan vágóhídi múzeum 1944 nyarán bombatalálat következtében megsemmisült. A vágóhíd gazdag forrásából merített ötletet és gyűjtött vizsgálati anyagot Rónai nagy jelentőségű tudományos kutatásaihoz: a melaninanyagcsere korral kapcsolatos változásainak tanulmányozása volt az a témakör, amely őt hosszú éveken át foglalkoztatta, és amelyről írott majd’ 200 oldalas könyve „Constitutio melanatica, 4. kép. Rónai lóvágóhídi múzeumának képe