Magyar Belorvosi Archivum 31. (1978)

1978 / 6. szám - Hámori Artúr dr.: Hajós Károly emlékezete

MAGYAR BELORVOSI ARCHIVUM A MAGYAR BELGYÓGYÁSZ TÁRSASÁG LAPJA XXXI. évfolyam * 1978. 6. szám Magyar Belorvosi Archivum 31. 281-283. 1978. Pécsi Orvostudományi Egyetem II. Belgyógyászati Klinika Hajós Károly emlékezete* HÁMORI ARTÚR dr. Hajós Károly halálával 1976. december 10-én súlyos csapás érte az egész magyar orvosi társadalmat, de különösen a Magyar Belgyógyász Társaságot, amelynek 10 évig elnöke, és a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaságot, amelynek alapítója és örökös elnöke volt. Nagy orvosok közül való, a klinikai tudományok avatott művelője, akinek tudományos eredményei messze Magyarország határain túl is elismerésre találtak. Hajós Károlyt joggal sorolhatjuk a nagy belgyógyászok közé, az allergológia terén pedig pionír volt, aki szorosan Pirquet nyomában, életének nagyobb részét az allergológia, de különösen az asthma bronchiale problémáinak kutatására szentelte. A sors kegyes volt hozzá, mert hosszú élettel ajándékozta meg. Haláláig töretlen szellemmel dolgozott és egész életművet hagyott hátra. Megélte életműve betetőzését, amikor Hajós Máriával közösen írt utolsó nagy tanulmányát: „Allergic diseases of the respiratory tract” kezébe vette. Ebben az emlékelőadásban megkísérlem felidézni Hajós Károly életútját, tudományos és emberi nagyságát. Hajós Károly 1891. március 29-én Nyíregyházán született. Középiskoláit Nyíregyhá­zán, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, de két szemesztert Berlinben, egy trimesztert Párizsban hallgatott. Külföldi évei alatt Hauspraktikáns volt a Berlini Egyetem Szülészeti Klinikáján Bumm professzor mellett és a Moabiti Kórház Belosztályán Klemperer professzor mellett. Orvosdoktorrá Budapesten avatták 1913. október 25-én. Hamarosan be kellett vonulnia. Az első világháborúban az olasz fronton, mint csapatorvos és a háború utolsó évében hadtesthigiénikus és a bakterológiai laboratórium vezetőjeként teljesített katonai szolgálatot. Több katonai kitüntetésben részesült. A háború befejezése után 1919. január 1-én a Korányi Sándor vezetésével működő budapesti III. számú Belklinikán nyert kinevezést először gyakornoki, később tanársegédi minőségben. Itt kezdte meg tudományos munkásságát, amelynek eredményeképpen 1929-ben magántanári képesítést nyert a „Vegetatív rendszer klinikája” című tárgykörből. Magántanári előadásai egy fél éven át az endokrinológiáról, egy fél éven át az allergiás betegségekről szóltak. A Korányi Klinikáról 1931-ben távozott, és az akkori Apponyi Poliklinika endo­krinológiai rendelésének vezetését vette át. A következő évben az Apponyi Poliklinika I. számú Belosztályának főorvosa lett, később a Poliklinika helyettes igazgatójává nevezték ki. A felszabadulás után is ebben a beosztásban működött, 1959. november hó 1-ig. Ekkor az Egészségügyi Minisztérium az ORFI Allergológiai Osztályának vezetésével bízta meg és itt is működött mindaddig, amíg nyugdíjba nem ment, 1968 végén. * Elhangzott a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság Hajós Károly tiszteletére rendezett Kékestető­i Emlékülésen 1977. szept. 30-án. 281

Next