Magyar Bioetikai Szemle, 2002 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám
Jáki Szaniszló Az egészséges házastárs és a házasság egészsége JÁKI SZANISZLÓ Az egészséges házastárs és a házasság egészsége Filozófusok és a házassági tanácsadások kritikája Az „egészség” szó az „egész” szóból keletkezett, de nem jelenti az „egészet”, ami az ember kell hogy legyen. Egészségről beszélve rendszerint testi egészséget értünk. Ténylegesen, amikor száz évvel ezelőtt bevezették az ún. egészségi vizsgálatot házasulok részére, a házasságot elsősorban testi károk, hogy ne mondjam katasztrófák ellen próbálták megóvni. Nemi betegségben szenvedők például nem kaptak engedélyt házasulásra. Ilyen részletek jól ismertek a jelen előadás hallgatói számára. Az sem újdonság, hogy orvosi parxisban egyre több figyelmet szentelnek annak, hogy pszichológiailag sérült egyének nem jó jelöltek a házastársi szerepre. De ha mind a két leendő házasfél egészségesnek tűnik testi és lélektani szempontból egyaránt, még mindig nincs biztosítva a házasság egészsége. A két fél mindegyikének oly egésznek kell lennie, hogy közösen egy harmonikus egészet tudjanak alkotni. Természetes, a szerelem sokféle hiányt be tud tölteni, illetve azt a látszatot keltheti, hogy a hiány nem is hiány, sőt nincs is hiány. De hosszú távon ez már nemigen megy. A szerelemről mindenki tudja - aki nem szerelmes -, hogy a szerelem bizony fél szemre vak. Ha nem így lenne, sokkal kevesebb menyegzőt tartanának. Ha ez kissé cinikusnak hangzik, akkor tekintsünk röviden a filozófusokra. Descartes filozófus mivoltához méltatlannak találta, hogy elvegye társnőjét, akit pedig szeretett, és éppúgy őszintén szerette Erzsébet nevű leánygyermeküket is. Kant, bár neves filozófus volt, nem mutatott nagy bölcsességet a nősülésben, hiszen három alkalommal is próbálkozott, de sikertelenül. Mind a három esetben hosszan kalkulált, hogy lesz-e elég pénze jövendő neje eltartásához. Mind a három jelölt beleunt a várakozásba és otthagyta. Bizonyára rájöttek arra, hogy Kantot elsősorban az érdekelte, hogy marad-e neki elég pénze saját maga számára. Schopenhauer már nőgyűlölő volt, mielőtt filozófus lett belőle. Heidegger nem látott semmi fonákságot abban, hogy nő tanítványaiból szeretőket szerezzen magának, akik közül Hanna Arendt volt a legismertebb. Jellemző bizonyos mai filozófia-körökre, hogy ezt csupán azért hányják Arendt szemére, mert Heidegger neves náci volt. Ezekben a körökben már nem művelik azt a bölcsességet, aminek köze van a hagyományos etikához. De amikor a filozófus kiváló jellem, még akkor is megeshetik, hogy nem egészen bizonyul egészséges házastársnak. Etienne Gilsonra, a huszadik század és talán ez elmúlt hét évszázad legnagyobb katolikus filozófusára gondolok. Egy alkalommal, amikor a torontói egyetem melletti háza verandáján várakozott feleségére, aki kisfiukat bugyolálta be meleg ruhákba. Gilson a mellette álló kollégájához fordult, félig tréfásan Cicerót idézve: ,A filozófus jobb ha nem házasodik”. Öregkorában, amikor már özvegy !